Mit akar az Európai Parlament a menekültkvótákkal?

Túl a hazugságon

szerző
Teczár Szilárd
publikálva
2017/47. (11. 23.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A szokásos sorosozásba kezdtek a kormánypártok, miután az Európai Parlament a napokban elfogadott egy jelentést a dublini rendelet módosításáról. Az apokalipszis azért még messze van.

„Soros szövetségesei a Soros-terv több pontját megszavazták az Európai Parlamentben” – így reagált Hidvéghi Balázs, a Fidesz kommunikációs igazgatója az Európai Parlament (EP) múlt csütörtöki döntésére; az EP elfogadott ugyanis egy szakbizottsági jelentést a dublini rendelet módosításáról. A józanabb fideszesek elismerték, hogy ez még nem jogszabály, de Rogán Antal például úgy nyilatkozott az Echo Tv-ben, mintha már holnap el kellene kezdeni a „betelepítéseket”.

Erről szó nincs, amit az EP megszavazott, az tulajdonképpen egy tárgyalási mandátum. Az Európai Bizottság (EB) tavaly májusban indítványozta a dublini rendelet átrajzolását, ezt toldotta meg most jelentős módosításokkal az EP. Hogy ebből jogszabály legyen, ahhoz szükséges az EU tagállami kormányaiból álló Tanács jóváhagyása is, amit nem lesz egyszerű megszerezni. Abban igazat mond a magyar kormány, hogy a dublini rendelet reformja az unióba érkező menedékkérők állandó és automatikus szétosztása felé halad. Ez más, mint a 2015-ben született uniós kvótadöntés, amely ideiglenes hatállyal írta elő meghatározott számú menedékkérő áthelyezését Olaszországból és Görögországból a többi tagállamba. Magyarországra 1294 kérelmező jutott volna, de mint ismert, a kormány a kétéves határidő leteltével nem vett át egyetlen embert sem, és hatalmas propagandakampányt épített fel a „betelepítési kvóták” elleni harcra (lásd: Mindent egy lapra, Magyar Narancs, 2016. július 28.).

 

Lesz négy választásuk

„Az Európai Parlament álláspontját a jó irányba tett fontos és jelentős lépésnek tartom. Évek óta vallom és tanítom, hogy a dublini rendszer igazságtalan. Az EP az igazságosság egy lehetséges értelmezését adta. Ezt lehet vitatni, de azt a kérdést nem lehet megkerülni, hogy egy-egy tagállam mekkora részt vállaljon a menedékkérők méltányos elosztásában” – mondta lapunknak Nagy Boldizsár nemzetközi jogász.

A dublini rendelet szabályozza, hogy az unió területén benyújtott menedékkérelmek elbírálásáért melyik tagállam felelős (tehát nem írja elő, hogy adott menedékkérőt be kell-e fogadni vagy sem). Eddig főszabály szerint annak az országnak kellett dönteni a kérelemről, amelynek a területén a menekülő belépett az EU-ba – vagy­is gyakorlatilag a külső határ mentén fekvő tagállamoknak. „A rendszer működésképtelen volt, és dupla aránytalanságot eredményezett. Egyrészt a frontországokon volt óriási a nyomás, másrészt a menekültek célországain: Németországon, Svédországon, kisebb mértékben Ausztrián” – magyarázta Jávor Benedek, a Párbeszéd EP-képviselője.

Tavalyi javaslatában az Európai Bizottság a GDP és a lakosságszám alapján az összes tagállamra vetítve kiszámolta, hogy az EU-ban beadott menedékkérelmek hány százaléka jutna egy-egy országra egy méltányos rendszerben. Az elképzelés lényege az volt, hogy ha egy országban a ténylegesen benyújtott menedékkérelmek száma eléri az arányos érték 150 százalékát, akkor minden további kérelmezőt át kell helyezni olyan tagállamokba, ahol a kérelmek száma alacsonyabb. A rendszert szabotáló kormányokat minden át nem vett ember után 250 ezer euróra (kb. 75 millió forintra) javasolta büntetni az EB.

„Az Európai Parlament a tagállamok közötti szolidaritást hangsúlyozta erősebben, és a menekültek jövőbeli integrációját segítő intézkedésekkel egészítette ki a javaslatot” – mondta Jávor. Nagy Boldizsár szerint a legfontosabb változás, hogy az EP verziója szerint nem számítana, melyik országban lép először az unió területére a menedékkérő. Azaz nemcsak az arányszám 150 százalékának elérése után érkezők kerülnének bele az elosztásba, hanem szinte mindenki. Csak azok kérelmét bírálná el automatikusan az első belépési ország, akiknek „nyilvánvalóan minimális esélyük van a nemzetközi védelemre”. A gyakorlatban a rendszer minden menedékkérőnek felkínálná azt a négy tagállamot, amelyek az adott pillanatban arányosan a legkevesebb kérelmezőt fogadták, ezek közül lehetne választani. Kivételek persze lesznek: ha a menekülőnek valamelyik európai országban családtagjai élnek, vagy valahol korábban tanulmányokat folytatott, automatikusan oda küldenék. Arra is lehetőség lenne, hogy a menedékkérők maximum 30 fős csoportokban regisztráljanak, így az áthelyezés után is ismerőseikkel maradhatnának.

Mivel a jelentést készítő svéd liberális képviselő, Cecilia Wikström nem ért egyet azzal, hogy „árcédulát ragasszanak” a menekülőkre, a fejenként 250 ezer eurós szankció kikerült a parlamenti jelentésből. Ehelyett azt tervezik, hogy az uniós támogatások kifizetését kapcsolják össze a dublini rendelet végrehajtásával. A részletek kidolgozatlanok, a most elfogadott szövegbe csak annyi került, hogy a migránsok visszaküldéséhez ne használhasson EU-s pénzeket az a kormány, amelyik nem vesz részt az áthelyezésben. Az EP engedményt is tett, három­éves átállási időszakot javasol azoknak a tagállamoknak, amelyek történelmi, földrajzi okok miatt eddig kevesebb menekültet fogadtak. Hiába beszél tehát Gulyás Gergely Fidesz-frakcióvezető arról, hogy oda irányítanák a bevándorlókat, „ahol még kevés van”, ennek éppen az ellenkezője igaz. Nehéz értelmezni azt is, hogy Gulyás szerint az új rendszerben a tagállamoknak „nem lesz érdekük a külső határ megvédése”. Az EP álláspontja éppen azt tartalmazza, hogy ha egy ország nem regisztrálja megfelelően a menedékkérőket, a többiek nem fogják tehermentesíteni.

 

Visznek vagy hoznak?

Nehéz megmondani, mit jelentene az EP javaslata Magyarországnak. A GDP/népesség képlet alapján Magyarországra jutó arány (a Brexit előtt) körülbelül 1,35 százalék. Ha feltesszük, hogy egy válságos évben egymillió menedékkérő érkezik Európába, hazánknak ebből 13 500 kérelmet kellene elbírálnia. „Az idén 2300 kérelmet fogadott a magyar menekültügyi hivatal. Ezt alapul véve elképzelhető, hogy az Európai Parlament megoldása néhány száz vagy néhány ezer menedékkérő pluszt jelentene Magyarországnak. De minthogy frontország vagyunk, ha a kerítéssel és a tranzitzónával nem terelnénk el a migrációt, haszonélvezői is lehetnénk az elosztási rendszernek” – véli Nagy Boldizsár.

Az ideiglenes kvótarendszerben 31 500 menedékkérőt sikerült áthelyezni Olaszországból és Görögországból a többi tagállamba. Ez jóindulatú számítás szerint is kevesebb, mint a megcélzott szám harmada, ami felveti a kérdést, mitől teljesítene jobban egy állandó elosztási mechanizmus. Lényeges különbség persze, hogy az állandósult rendszerben nemcsak a kérelmezők szűk csoportja vehetne részt, hanem akár mindenki, és a renitens tagállamokra váró szankciók is súlyosabbnak tűnnek egy szimpla kötelezettségszegési eljárásnál. Nagy Boldizsár fontosnak tartja, hogy a menekültek EU-n kívülről történő önkéntes áttelepítésében sokkal jobban áll az unió a saját vállalásaihoz képest. Ez azt jelzi, hogy ha van politikai akarat, a dublini reform végrehajtása sem lehetetlen.

Politikai akaratra már ahhoz is szükség lesz, hogy az elképzelésből egyáltalán jogszabály legyen. Az elfogadott tárgyalási mandátum birtokában az EP-nek háromoldalú tárgyalásokba kellene kezdenie a Bizottsággal és a Tanáccsal. Ezt nehezíti, hogy a kormányok egyelőre maguk között sem képesek megállapodni. Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke közzétett egy napirendet, amely szerint először az állam- és kormányfők december 14–15-i ülésén kerül terítékre a migrációs javaslatcsomag, döntés jövő májusban vagy júniusban várható. Ezt követően minimum 2-3 hónapos tárgyalások kezdődnek, de akár egy évnél hosszabbra is nyúlhat a Tanács és a Parlament közötti pingpongozás. Annál is inkább, mert míg a Parlament erősített az eredeti javaslat elosztási elemén, a Tanács a kiszivárgó információk szerint felvizezné azt. A Frankfurter Allgemeine Zeitung szeptemberben írt egy a tagállami kormányok közt forgó változatról, amely évi 200 ezer főben limitálná az áthelyezhető menedékkérők számát, és a tagállamokra rótt kötelezettségek felét kiválthatóvá tenné másfajta (például határvédelmi) hozzájárulásokkal.

Azt az Európai Parlamentben is tudják, hogy javaslatuk egy az egyben nem fog átmenni. „A tárgyalások mindig jelentős kompromisszumokkal járnak, az EP rendszerint túllő a célon, magasabbra teszi a lécet, mint ami reálisan elérhető, hogy legyen miből engedni” – mondta a Narancsnak Niedermüller Péter, a DK képviselője. Jávor Benedek arra számít, hogy mind a Parlament, mind a Tanács feladni kényszerül saját álláspontját, „a kompromisszum pedig nem áll majd nagyon messze a Bizottság eredeti javaslatától”.

Bár a tagállami kormányok konszenzusra szoktak törekedni, végső soron az új dublini rendeletet a Parlament egyszerű többséggel, a Tanács pedig minősített többséggel fogadhatja el (minősített többség a tagállamok 55 százaléka, melyek az összlakosság legalább 65 százalékát képviselik). Az EP-szavazásból látszik, hogy a menedékkérők elosztását leginkább a V4-ek utasítják el. A magyar képviselők közül kilenc fideszes és a három jobbikos nemmel szavazott (három fideszes és az LMP képviselője nem voksolt); Jávor Benedek (Párbeszéd), a DK két képviselője (Molnár Csaba, Niedermüller Péter) és Szanyi Tibor (MSZP) támogatta a jelentést, míg a szocialista Ujhelyi István tartózkodott. Egyetlen cseh és szlovák képviselő sem szavazott a jelentés mellett, a SMER és a cseh szociáldemokraták kiszavaztak a szocialista frakcióból, a cseh választásokat megnyerő ANO a liberálisok közül. A lengyel kormánypárt borítékolható nemmel szavazott, a néppárti Polgári Platform tartózkodott. Ám mivel a visegrádiak nem alkotnak blokkoló kisebbséget, Nagy Boldizsár szerint a legnagyobb országok (Németország, Franciaország, Spanyolország, Olaszország) szava lehet a döntő – az ő képviselőik többsége pedig megszavazta a Wikström-jelentést.

Hogy jön ide Soros?

A kormánypárti médiában Soros György befolyásának bizonyítékaként tálalták, hogy az amerikai üzletember november 9-én találkozott a jelentést előkészítő Cecilia Wikströmmel. Ezt a svéd képviselő olyannyira nem titkolta, hogy egy fényképet is feltöltött a megbeszélésről a Twitterre. Nem tudni, miről esett szó, mindenesetre Soros aligha módosíthatta a jelentést, hiszen azt október 19-én ugyanebben a formában fogadta el az EP állampolgári, jogi és belügyi bizottsága, a múlt heti plenáris ülésen csak megerősítő szavazást tartottak. Sorosnak ráadásul ellenérzései is lehetnek az elosztási mechanizmussal szemben. Egy 2016. szeptemberi cikke szerint sem azt nem támogatja, hogy menekülteket olyan országokba küldjenek, ahová nem akarnak menni, sem azt, hogy országokat olyanok befogadására kötelezzenek, akiket nem akarnak befogadni.

 

szerző
Teczár Szilárd
publikálva
2017/47. (11. 23.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

Akadozik a szemétszállítás
Káosz és kosz
Radnóti András írása
Ukrajna és a magyar külpolitika
Interjúk
Gőz László, Simon Márton, Zurbó Dorottya
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-Magyarország

még több Kis-Magyarország...

best of Narancs