Kultúra

Kritikus elődeink nem tartották remekműnek A hattyút, mely darab – idézi Molnár Gál Péter – már az 1921-es bemutatókor (a Vígszínházban) sem volt időszerű: a darab mintha a Monarchia siratása lett volna. Könnyű elszúrni, a szalonok iránti nosztalgiával játszani, félrecsúsztatni hivatkozási pontjait. 1972-ben, a Madách fénykorában az egyik legjobb előadás volt; Márkus László alakítását külön tanulmány örökítette meg.

A saját rendezésében one man show-vá sűrített A bádogdobbal és Michael Thalheimer nagy visszhangot kiváltó A kaukázusi krétakörének rendezésével szerepel a Berliner Ensemble a MITEM-en.

Kezdetben fiatalok lelkes csapatának tűnt, a szakma nem is vette komolyan. A most 25 éves Budafoki Dohnányi Zenekar mára a magyar zene élvonalába került. Legalábbis Hollerung Gábor, az együttes karmestere és motorja szerint, akivel arról beszélgettünk, miért vagyunk felelőtlenek, ha elutasítjuk a tömegkultúrát, és hogy a filmzene felől is el lehet jutni Mozarthoz. Vagy mégsem?

A kanadai Braids napjaink egyik legérdekesebb, nem szokványos, erősen elektronikus indiepop-zenekara, a mindig izgalmas, bár esetükben korántsem hagyományos triófelállásban.

Az MMA művészetelméleti tagozatának megbízásából idén februárban jelent meg Bárdosi Józsefnek, a váci Tragor Ignác Múzeum főmuzeológusának az 1960-nal kezdődött ötven év magyar festészetét feldolgozó monográfiája.