Kultúra

Az erdélyi magyar filozófus, közíró halálhírét a Litera közölte.

A Megalopolis forgatása egyre jobban hasonlít a legendásan botrányos Apokalipszis most készítésére.

A memoár Michelle Obama önéletrajzi könyvének számait is megdöntötte. 

Megérkezett az előzetes az Örökség rendezőjének legújabb filmjéhez.

A polkorrektség balladája – ez is lehetne a címe e látványosan Oscarra szánt produkciónak. Hiszen miféle errorral kell megküzdenie az Amerikai Filmakadémia algoritmusának egy rabszolgaságról szóló film esetében, amely ráadásul igaz történetet dolgoz fel, ám a főszereplője nyilvánosan bántalmazott valakit (azt már hozzá se tegyük, hogy egy színes bőrűt). De a döntéshozók legnagyobb szerencséjére a film olyan botrányosan rossz, hogy minden vádtól mentesülve fordíthatják el róla a fejüket.

Egy kis vidéki nyaralóban összezárva tölti az idejét néhány, a modern kor összes társadalmi ellentétét képviselő figura. Egyszerre törnek felszínre a város és vidék, X és Z generáció, vállalkozó és művész, ateista és vallásos, humán és reál érdeklődésű emberek között feszülő ellentétek. 

A nagyváros közelmúltjának egyik izgalmas epizódja, hogyan foglalták el Budapest tereit, a polgári lakások minden zegzugát, az udvarokat és a parkokat legjobb barátaink, a kutyák. A beszédes című és kivételes gazdagságú kiállításon a kutyatartással kapcsolatos tárgyak, műalkotások, fotók, plakátok, kabaré­szkeccsek, rajz- és játékfilmrészletek, installációk és a szemléltető eszközök legkülönfélébb típusai mutatják meg nekünk, miért pont a kutya lett a városban is a legfontosabb társunk. És persze azt is, hogy mi mindent kellett megtenni azért, hogy a város féken is tartsa a kutyaáradatot.

Az újraolvasás öröme nem pusztán abban különbözik az első találkozástól, hogy rácsodálkozhatunk önmagunk, s ezáltal a szöveg változásaira, de a tágabb környezetét is észrevehetjük: Huizinga akkor írta kultikussá vált kultúrtörténeti munkáját a középkor őszi ragyogásáról, szélsőséges vízióiról, kiüresedett rituáléiról, babonás, felhevült lelkiállapotairól, amikor a 20. század Európáját a vizsgált korhoz hasonló bosszúszomj és indulat fűtötte.

A Sight and Sound című filmes magazin 2022-ben is megszondáztatta a listáján szereplő filmszakmai szereplőket, s a beérkezett 1639 filmkritikusi szavazat alapján Chantal Akerman (1950–2015) Jeanne Dielman, 23 quai du Commerce, 1080 Bruxelles című munkáját tették meg minden idők legjobb filmjének.

Hetvenhat évesen is sokfelé és sokféle programot vezényel, de Händelt és Vivaldit például sosem. Budapestre Beethoven Missa Solemnisét hozta el az együtteseivel. Régi- és kortárs zenéről, az énekesek kiválasztásáról és az élet fontos dolgairól beszélgettünk vele, de szóba került a biciklizés is.