Kultúra

Ha valaki kenyai szafarira vágyik, netán vadászni indulna az etióp szavannákra, és ehhez megbízható idegenvezetőket keres, nem Régi Tamás könyvéből fogja kiválasztani a kényelmes szállodákat, a kapitális trófeát ígérő helyeket.

A térképészeknek ma ismét sok dolguk lenne, ráadásul nem is távoli földrészeken, hanem itt, a közelben.

Köztudott, hogy az útikönyvek hajlamosak sorozatba rendeződni, az első ilyet a német Karl Baedeker indította az 1800-as évek közepén.

A Panoráma útikönyvsorozat 1957 óta meghatározó szereplője e speciális piaci szegmensnek.

A cím alapján a CIA-zsebkönyvek bővített kiadásának gondolnánk, martalócok, partizánok és haditudósítók kedves olvasmányának.

Franciaország olyan nagy és sokféle, annyi látni- és átélnivalóval csábít és szippant magába, hogy mindezt egyetlen kötetbe foglalni szinte lehetetlen vállalkozás.

A hazai útikönyvpiac ma sokszereplős, ráadásul meglehetősen differenciált. Az évi könyvmennyiséghez mérve ugyanakkor csak egy apró szeglete a piacnak, ahol egy szezonban a legerősebbek sem értékesítenek több tízezer példányt.

Történelmi korok jönnek-mennek, a moziban a helyzet - látszólag - alig változik. Harminc éve a felületes szemlélő arra panaszkodott, hogy csak szovjet és szocialista filmeket adnak, lépni sem lehet az NDK-s indiánoktól, jugoszláv, bolgár, szovjet partizánoktól, hazai párttitkároktól.

Éppen aznap este találkoztunk a szegedi Kisszínház portáján, amikor a nemzet színészévé választották. Azt mondja, neki meglepetés, a vidéknek pedig elégtétel. Valamiféle elismerése annak, hogy azért ott is lehet.

Nyolc kis kritika

Bob Dylan öt év elteltével új stúdiólemezzel jelentkezett - nem túlzás azt állítani, hogy ez az esemény lázban tartja a zenei világot. A Modern Times az első héten 192 000 példányban kelt el az Egyesült Államokban, és máris a meghatározó jelentőségű, klasszikus Dylan-lemezek sorában emlegetik.

Az idei Kulturális Örökség Napjainak tematikus középpontjába a szocialista realizmus építészetét állították. Nem mondhatnánk, hogy a látnivalók súlyaránya túlságosan elbillent volna ebbe az irányba, de azért voltak bőven vezetések az ötvenes évek épületeiben, kiállítások a kor jellegzetes építészeti elképzelései bemutatására. Több ilyen is nyílt az elmúlt napokban, hetekben.

Soha ne írj alanyi prózát! Ha alanyi prózát írsz (énregényt), nem úszod meg, hogy hazugsággal vádoljanak (Nem is vagy te olyan fasza gyerek, mint írod! Milyen geci voltál, ha megírsz egy-egy kínos helyzetet az életedből), mindegy, mindenképp azonosítanak a regényhősöddel vagy az elbeszélővel, nem úszod meg.

Ahogy régi ínséges időkben a melasz pótolta a cukrot (vagy épp a planta a teát), úgy a Művészetek Palotája is szinte ilyesformán kezdi helyettesíteni mostanság alkalmi operakoncertjeivel a - fájdalom! - tartósan gyengélkedő operaházat.