Kultúra

Petrány Eszter táncos

Az 1920-as években a kísérleti színház ismeretlen fogalom volt Magyarországon. Ezen próbált változtatni néhány lelkes művész, de még csak ki sem fütyülték őket.

Amióta világ a világ, sok zenész sokféle műfajban igyekszik megragadni, kifejezni és átadni a „metafizikait”, de ez csak különleges pillanatokban rezonál a hallgatókban úgy, ahogy az előadó szeretné. Amikor Pharoah Sanders szeptember 24-én meghalt, rengetegen reagáltak így: „Köszönjük a spirituális élményt!” A jazzhagyomány egyik őrzőjének tekintett, olasz származású amerikai szaxofonos, a nagy tudású Joe Lovano például ezt írta: „Megvilágosítottál előttünk túlvilági helyeket a kozmikus kifejezéseiddel.”

A 2020-as évek elejére a britpop nagy négyese közül a Suede maradt a nagy túlélő.

Az ígéretes tehetségű fiatal lánynak minden esélye megvan rá, hogy bekerüljön az egyetemre.

Azok számára, akik nemhogy a Z, de az ábécé korábbi betűivel jelzett generációk médiahasználati és egyéb szokásaival sem tudtak megbarátkozni, ideális olvasnivaló a médiakutató munkája.

Erlend Øye és Eirik Glambek Bøe minden csinnadratta nélkül vonult be a Müpa színpadára.

Az eddig illusztrátorként ismert Turi Lilla most szerzőként is bemutatkozik.

A hazai roma színházi reprezentáció erős bázisa, a Nyári Oszkár vezette Karaván Színház két éve volt 20 éves, de a Covid miatt nem tudtak ünnepelni.

François Ozon első sikerét Rainer Werner Fassbinder darabjának adaptációjával aratta (Vízcseppek a forró kövön, 2000)

Mókás és dühítő gyűjtemény a heti sajtóból. Többnyire az utóbbi.