Kultúra

Szép Ernő nyilvántartott remekei már az életében megjelentek, de egy-egy kallódó könnyűsúlyú kismű alaposan megváratta a rajongókat. Több mint fél évszázados késése volt a két éve megjelent, s ezzel az első kiadását elkönyvelő Natáliának, s most itt az újságokból előhalászott Indiszkréció - egy újabb, eddig jobbára ismeretlen kisregény a süllyesztőből. Köves Gábor

Már javában folynak minden idők legdrágább magyar filmjének, A nap szerelmesének előkészületei. A Munkácsy Mihály kalandos életét tárgyaló produkciót Káel Csaba rendezi, a forgatókönyvet Dallos Sándor kétkötetes regényéből (A nap szerelmese, Aranyecset) Fonyódi Tibor írja. A pár hete szétküldött sajtóanyag 12 millió eurós (3,3 milliárd forintos) költségvetést, európai koprodukciót, nemzetközi sztárokat, Zsigmond Vilmos-képeket és 2012-es bemutatót valószínűsít. Megpróbáltunk utánajárni, hogy mindezen információkból mi (mennyire) biztos, illetve, hogy mit lehet még tudni a produkcióról.

Kortársunk-e Carl Schmitt? címen rendezték meg a nácik "koronajogászaként" hírhedtté vált alkotmányjogász és filozófus munkásságát taglaló konferenciát a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. Az ELTE és a Közép-európai Egyetem oktatóját arról kérdeztük, milyen hatása van Carl Schmitt gondolatainak a jelenlegi politikaelméletre, és milyen veszélyeket rejt magában, ha egy elméletalkotó előéletével bajok vannak.

rés a présen: Úgy tudom, igen korán kezdtél gitározni és zongorázni. Hogyan kötöttél ki aztán az operaéneklésnél? José Cura: Gitározással kezdtem, majd később elkezdtem komponálni és vezényelni. Természetesen mindig énekeltem, de profi énekessé a túlélési okok miatt lettem. A nyolcvanas években Argentína a sokéves katonai elnyomás után kezdett újjáéledni. Hatalmas volt a kulturális válság, és zeneszerzőként vagy karmesterként ezt túlélni szinte lehetetlen volt.

rés a présen: Kábé tíz éve alakult a zenekar. Hogyan teltek ezek az évek? Polák Péter: Az első években nagyon hamar kialakult a törzsközönségünk Nyíregyházán és Debrecenben, ahol tanultunk. Aztán jött a pofára esés, amikor elkezdtünk kikacsingatni az ország más pontjaira. Emlékszem, vonattal mentünk koncertezni, hajnalban haza. Visszagondolva nagyon sok szép emlékem van régről, de ma már biztosan nem vállalnám be. Az első hegyaljás fellépésünkön konkrétan nem tudtuk, hogy mikor játszunk, azt se, melyik nap. Mondták a szervezők a Zöld sátorban, hogy gyertek, kaptok jegyet, szólunk, amikor van egy kis üresedés. Aztán voltak tagcserék, és újra össze kellett rázódni zeneileg meg emberileg is, ami a távolság miatt nem ment gyorsan. Az egész zenekarozás tulajdonképpen 2007-ben kezdett komolyabbá válni, addig nagyon jópofa hobbi volt, amivel lehetett csajozni, és a barátnőknek sem volt megterhelő a havi egy koncert. Egyébként Budapesten lehetett mindig legjobban lemérni a zenekar aktuális helyzetét. Egyre többen kezdtek járni a koncertekre, így mi is egyre gyakrabban szerveztünk bulikat.Most, kilenc év után jött el az idő, hogy csináljunk egy komoly lemezt, rendes stúdióban, szép borítóval.

rés a présen: Mint a Magyar Fesztivál Szövetség elnöke, hogyan látod az idei hazai fesztiválhelyzetet? Márta István: Örömteli és sanyarú a helyzet. Színes a hazai fesztiválélet, amelynek jövője, sőt közeli jelene is - átfogó kulturális turizmuskoncepció hiányában, az európai trenddel ellentétesen - tervezhetetlen. A "fesztiválok évében" drasztikusan csökkent a kulturális fesztiválokra fordítható állami résztámogatások összege, a pályázati lehetőségek végletesen beszűkültek. Az eddigi kedvezmények járulékoltatása (utazási csekk, falusi turizmus), a túlbürokratizált és értelmetlen rendeletek mind-mind keserítik fesztiváligazgatóink amúgy sem rigófüttyös életét. A marketingre fordítható pénzek hiánya miatt szinte csak a profitorientált rendezvények jelennek meg a kommunikációban, a kulturális-művészeti - értékeket közvetítő - fesztiválok alig-alig "látszanak" (a pécsi EKF eseményeinek kivételével). Sok a jó és minőségi fesztivál, és még több a magát fesztiválnak nevező színvonaltalan, értékrend nélküli rendezvény. A fesztiválszövetségek által létrehozott regisztrációs és minősítési program működtetése talán helyére teszi a fesztiválpiac szereplőit, egyben informálja a pénzügyi döntéshozókat, sőt a közönséget, szponzorokat is fesztiváljaink minőségéről.

Nyakunkon a fesztiválszezon - körképünkben most nem a fellépők díszes arcképcsarnoka vagy a jól hangzó szlogenek, hanem a rendezvényszervezés mikéntje és a piszkos anyagiak állnak a középpontban.

Elmesélem a film elejét, s önök kitalálják a végét, rendben? Viharvert Lada Niva zúzza a tengerparti fövenyen, majd kisvártatva már csak a tengert látjuk, derekas hullámokat vet, szél kél, s a parton egy férfi áll, eltekint a messzeségbe... Azt hiszem, a távolban elpattan egy húr is, de ebben már nem vagyok annyira biztos.

Hát most már megint mi történt - folytatja a két Brenner-sztorival ezelőtt megkezdett "brúderkodást" a továbbra is kocsmahomályban tartott elbeszélő. Wolf Haas szócsövének lenni hálás elfoglaltság, nem egy karót nyelt narrátori munka, mi sem természetesebb.

Mikor az uccán J-Lo átmegy, nemcsak galambok ülnek a verebekhez, de virágba borul a Central Park, s újra vizet adnak a kiszáradt New York-i szökőkutak. Mikor gyöngéden járdára lép, a vakok is látni kezdenek, és mikor a válla picikét rándul - nos, ennek népjóléti hatásait már nem is mernénk ecsetelni.