Interjú

„A 18-as karika mögé szorultam”

Lady Dömper (Petróczi Zoltán) transzvesztita, showman

Lélek

Több mint harminc éve áll Lady Dömperként a színpadon az Alterego Club állandó műsorvezetője. A Pride hónap alkalmából beszélgettünk a kezdetekről, a mai állapotokról, személyes és közös ügyeinkről.

 

Magyar Narancs: Az idei Pride fő témája a példaképek megtalálása. A Kádár-korszak végén voltál fiatal, te hol találtál példaképet?

Lady Dömper: Nemhogy példaképem, meleg ismerősöm sem volt. A szüleim munkásemberek voltak, nekik sem volt még az ismerősi körükben meleg ember. Azt sem tudtuk, hogy létezik ilyen egyáltalán. Ha valaki a hetvenes–nyolcvanas években eszmélt, nem volt könnyű helyzetben. Nekem is zavaros érzéseim voltak csupán. Tisztában voltam azzal, hogy nem a lányok felé vezet az utam, de mentem a kolomp után. Amikor behozott valaki az iskolába egy szexújságot, kórusban bőgtük, hogy „hú, de klassz, apukám”, és csak apránként rajzolódott ki bennem, hogy ez nekem nem megy. És azt hittem, mint a többiek, hogy egyedül vagyok. A mai generációknak nagy, talán túl nagy segítség is az internet. Ma már könnyebb tisztába kerülni az identitásunkkal.

MN: De valahogy csak nyíltak utak.

LD: Szakács az eredeti szakmám, a vendéglátós iskolában volt egy fiú, aki már kamaszként, 15 évesen tisztában volt magával. Mókás volt, amikor osztályfőnöki órán Szűcs Juditot énekelt. Vicces volt és látványos. Vállaltan és szabadon, nyíltan táncolt máskor is. Emlékszem, vonaglott és énekelte, hogy „ennek a lánynak a diszkóban a helye”. Ki is nevették persze, de érdekes módon ebben a nevetésben nem volt bántás. Ő volt az első, aki a környezetemben melegnek vallotta magát. De én valahogy nem így gondoltam önmagamra. Aztán öt évre rá találkoztunk az utcán, a buszmeg­állóban. Kérdezgettük, ki hogy van. Család, kérdeztem. Mosolygott: „Tudod, hogy mi a helyzet velem.” Megkérdeztem, hova jár szórakozni. Megnevezett egy külvárosi éttermet, a Somfát, amelyet szombatonként a Homérosz Lambda, az első legális magyar melegegyesület bérelt ki a Pöttyös utcai metrómegállónál. És egy közfürdőt is említett. Elsőként oda mentem el. Adták a köténykét, sétálgattam, beültem a medencébe, de hogy ki a meleg, azt nem tudtam eldönteni. Aztán kiderült, hogy mindenki. És számomra még az is, hogy nekem ez a víz alatti tipi-tapi meg a kabinos szex nem a világom. Így hát 1988. december 6-án szombaton elmentem a Somfába.

MN: Honnan van meg ilyen tisztán a dátum?

LD: Mert ezen a napon történt az első meleg szexuális élményem azzal az emberrel, akit ott ismertem meg.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.