Interjú

„A 18-as karika mögé szorultam”

Lady Dömper (Petróczi Zoltán) transzvesztita, showman

Lélek

Több mint harminc éve áll Lady Dömperként a színpadon az Alterego Club állandó műsorvezetője. A Pride hónap alkalmából beszélgettünk a kezdetekről, a mai állapotokról, személyes és közös ügyeinkről.

 

Magyar Narancs: Az idei Pride fő témája a példaképek megtalálása. A Kádár-korszak végén voltál fiatal, te hol találtál példaképet?

Lady Dömper: Nemhogy példaképem, meleg ismerősöm sem volt. A szüleim munkásemberek voltak, nekik sem volt még az ismerősi körükben meleg ember. Azt sem tudtuk, hogy létezik ilyen egyáltalán. Ha valaki a hetvenes–nyolcvanas években eszmélt, nem volt könnyű helyzetben. Nekem is zavaros érzéseim voltak csupán. Tisztában voltam azzal, hogy nem a lányok felé vezet az utam, de mentem a kolomp után. Amikor behozott valaki az iskolába egy szexújságot, kórusban bőgtük, hogy „hú, de klassz, apukám”, és csak apránként rajzolódott ki bennem, hogy ez nekem nem megy. És azt hittem, mint a többiek, hogy egyedül vagyok. A mai generációknak nagy, talán túl nagy segítség is az internet. Ma már könnyebb tisztába kerülni az identitásunkkal.

MN: De valahogy csak nyíltak utak.

LD: Szakács az eredeti szakmám, a vendéglátós iskolában volt egy fiú, aki már kamaszként, 15 évesen tisztában volt magával. Mókás volt, amikor osztályfőnöki órán Szűcs Juditot énekelt. Vicces volt és látványos. Vállaltan és szabadon, nyíltan táncolt máskor is. Emlékszem, vonaglott és énekelte, hogy „ennek a lánynak a diszkóban a helye”. Ki is nevették persze, de érdekes módon ebben a nevetésben nem volt bántás. Ő volt az első, aki a környezetemben melegnek vallotta magát. De én valahogy nem így gondoltam önmagamra. Aztán öt évre rá találkoztunk az utcán, a buszmeg­állóban. Kérdezgettük, ki hogy van. Család, kérdeztem. Mosolygott: „Tudod, hogy mi a helyzet velem.” Megkérdeztem, hova jár szórakozni. Megnevezett egy külvárosi éttermet, a Somfát, amelyet szombatonként a Homérosz Lambda, az első legális magyar melegegyesület bérelt ki a Pöttyös utcai metrómegállónál. És egy közfürdőt is említett. Elsőként oda mentem el. Adták a köténykét, sétálgattam, beültem a medencébe, de hogy ki a meleg, azt nem tudtam eldönteni. Aztán kiderült, hogy mindenki. És számomra még az is, hogy nekem ez a víz alatti tipi-tapi meg a kabinos szex nem a világom. Így hát 1988. december 6-án szombaton elmentem a Somfába.

MN: Honnan van meg ilyen tisztán a dátum?

LD: Mert ezen a napon történt az első meleg szexuális élményem azzal az emberrel, akit ott ismertem meg.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.