Kardiológussal kellett volna megvizsgáltatni a tragikusan elhunyt Kolonics Györgyöt, mert komoly panaszai voltak. A szív- és érrendszeri megbetegedések ma már nemcsak férfibajok. Ha pánikbetegek vagyunk, megnőhet az esélyünk az infarktusra. Rossz hírek sora a Magyar Kardiológusok Társaságának alelnökétől.
Magyar Narancs: Ha időben érkezik a mentő, meg lehetett volna menteni Kolonicsot? Hogyan lehetett volna megelőzni a halálát?
Czuriga István: Ha megáll a szív, a keringés központja, az agyszövetnek maximum 4-5 perce van a regenerálódásra. A keringés többnyire kamrafibrilláció következtében áll le, amikor már nincs hatékony szívösszehúzódás, ezért maximum 10-15 perc alatt defibrillálókészülék segítségével lehet visszaállítani. Ez tulajdonképpen elektrosokkot alkalmaz: a szívet két elektróda segítségével megállítja egy pillanatra, hogy aztán az a saját ritmusában állítsa vissza működését. Sajnos Kolonics halála olyan körülmények között következett be, ami lehetetlenné tette, hogy maradandó károsodás nélkül visszaálljon a szívműködése: edzés közben lett rosszul, motorcsónakkal vitték ki, ami, gyanítom, tovább tartott néhány percnél. Defibrillátor nélkül, a tó közepén az újraélesztés esélye a nullával egyenlő. De nem ez a probléma. Hanem az, hogy Kolonics nem volt panaszmentes. A 36 év már az az életkor, amelynél az extrém igénybevétel jelentősen megterheli a szervezetet. Másrészt tudomásom szerint panaszai voltak, szédüléssel, ájulással járó rosszullétei.
MN: Ezt komolyabban kellett volna venni az orvosának és edzőjének?
CI: Ilyen probléma részletes kiderítésére speciális orvos alkalmas. A sportorvos legtöbbször nem tudja megállapítani a kardiológiai problémát, hiszen még a mi szakmánkon belül is különféle irányok vannak, mindenki más szakterülethez ért jobban. Pláne egy élsportolót nagyon alaposan ki kellett volna vizsgálni, ha panaszai voltak.
MN: Kit terhel a felelősség?
CI: Nem tudom, hogy milyen speciális vizsgálatok történtek a halála előtt. Gyanítom, hogy mindenre kiterjedő vizsgálat nem volt. A panaszok miatt terheléses vizsgálatot és szívultrahangot is el kellett volna végezni; azoknál a sportolóknál, akiknél ritmuszavar merül fel, ma már lehetőség van a részletes ritmusanalízisre. Ha a 24 órás monitorozás sem tisztázza a problémát, akkor további katéteres vizsgálatra van lehetőség.
MN: Ugyanakkor ez nem csak az élsportolók problémája; naponta hetven magyar hal meg hirtelen szívhalálban. Mi ennek az oka?
CI: Minden második ember szív- és érrendszeri betegségben hal meg a fejlett ipari országokban, a fejletlen országokban pedig most van feljövőben ez a betegségtípus. Három fő betegségcsoportot sorolunk ide: az agyér-, a koszorúér- és a perifériás érbetegséget. Ezek közül halálozás szempontjából messze a legjelentősebb a koszorúér-betegség, amelynek akut megnyilvánulási formája a szívinfarktus. Ha valaki infarktusban hirtelen hal meg, annak az oka többnyire ritmuszavar: a koszorúér elzáródik, hirtelen megszűnik a szív egy bizonyos izomterületének a vérellátása. Ha ez érinti az ingerképző és -vezető rendszert, akkor legtöbbször kamrafibrilláció következik be. Vannak persze olyan ritka esetek, amikor egy primer ritmuszavar váltja ki a hirtelen szívhalált, ami mögött a szívizom megbetegedése vagy genetikai tényezők állhatnak.
MN: Nem képmutató dolog az illetékes minisztertől, hogy ötven defibrillátort ígért a sportolóknak, miközben az EU javaslata szerint reptereken, vasúti csomópontokon is rendelkezésre kellene állniuk ilyeneknek?
CI: Az átlagpopulációban gyakoribb a hirtelen szívhalál, mint az élsportolók között. De arról persze senki sem beszél, ha valaki összeesik az áruházban vagy a reptéren. Nyugati országokban az ilyen nagy forgalmú helyeken már évek óta ott van a falon a defibrillálókészülék. Az is igaz persze, hogy ott a laikusok is ismerik, mert már az iskolában megtanulták az újraélesztési technikákat.
MN: Milyen fizikai és pszichés megterhelés ér egy élsportolót?
CI: Az élsport nem fiziológiás tevékenység, hanem olyan extrém fizikai terhelést jelent a szervezetnek, amely jelentős anyagcsere- és egyéb változásokat hozhat létre. Ilyen változások mellett nagyobb az esélye egy fatális ritmuszavar kialakulásának, főleg, ha valaki különböző stimuláló és doppingszereket is alkalmaz. De még teljesítményfokozók nélkül is rendkívüli állapot következik be egy-egy verseny során: a szív percenkénti ütése extrém módon megnövekszik, a szívösszehúzódások ereje fokozódik, a szervezet, különösen a szimpatikus idegrendszer mozgósítja az összes olyan hormont és anyagcsere-folyamatot, amely a szívritmus fokozódását és az izomzat teljesítőképességét elősegíti. Az anyagcsere bizonyos idő után átmehet egy olyan folyamatba, amelynek során már nem tud oxigént felhasználni, hanem különféle kóros folyamatok kerülnek előtérbe, amelyek szintén a szívritmuszavarok kialakulásához vezethetnek. A fizikai teljesítmény fokozásával elsősorban a szív és az érrendszer, valamint a tüdő és a légzőrendszer mozgósítja erőit, és a legvégső teljesítmény határáig próbálja elvégezni a feladatát.
MN: Hogyan lehet a leghatékonyabban megelőzni a szervezetre káros folyamatokat?
CI: Nem tehetünk minden élsportoló mellé egy defibrillátort. Az élsportolókat megfelelő protokoll szerint kell rendszeres időközönként kivizsgálni; lehet, hogy ezt a jövőben bővíteni kell olyan speciális kardiológiai vizsgálatokkal, amelyeket eddig nem végeztek. Kolonics György boncolási lelete is felveti, hogy voltak már bizonyos elváltozások a koszorúereken, habár ez önmagában még nem indokolja a hirtelen halált.
MN: Mi az oka annak, hogy míg 1990-ben a tüdőgyulladás és a hasmenéssel járó betegségek fordultak elő leggyakrabban a világon, 2020-ra a szív- és érrendszeri betegségek és a depresszió kerülnek az élvonalba?
CI: Általában daganatos vagy érrendszeri betegségekben halunk meg. Úgy tűnik, hogy a jövőben az érrendszeri betegségek szedik majd a legtöbb áldozatot. A fejletlen országokban egészen az utolsó időkig a fertőző betegségekben haltak meg a legtöbben, de ahogy iparosodnak, úgy betegszenek meg egyre többen ott is a civilizációval együtt járó betegségekben. Az egészségtelen táplálkozás, a mozgáshiány, a dohányzás, a magas koleszterinszint, a magas vérnyomás, a stressz mind-mind ilyen civilizációs ártalom, amely érbetegséghez vezet.
MN: Magyarországon van megelőzés?
CI: Az USA-ban, ahol a múlt század közepén sokan haltak meg szívinfarktusban, nagyon precízen felmérték, kik a leginkább veszélyeztetettek. Ekkor jöttek rá a fent említett rizikófaktorokra, és arra, hogy ezek kezelésével csökkenthető a halálozás aránya. Magyarországon sajnos sok a magas vérnyomásos beteg, és nagyon sok embernek magas a vérkoleszterinszintje is. Mindkettő az egészségtelen életmódnak, a túl sós és túlfűszerezett, disznóhúsra épülő konyhának köszönhető. Rohamosan nő a cukorbetegek aránya, ami szintén komoly rizikófaktor, ahogy a dohányzás és a túlzott alkoholfogyasztás is.
MN: Egy amerikai tanulmány szerint a visszafogott alkoholfogyasztás éppenséggel a szív jó működéséhez járul hozzá.
CI: Ezt mi itt Magyarországon nem merjük olyan hangosan mondani, mert a magyar ember, ha azt mondja az orvos, hogy igyon másfél decit, megszorozza legalább ugyanannyival. De kétségtelen, hogy a kulturált alkohol-, főleg borfogyasztás kedvezően hat a vérlipidekre, csökkenti a káros koleszterin-, emeli a kedvező koleszterinszintet. Ez lehet a magyarázat arra, hogy a mediterrán országokban miért alacsonyabb a szív- és érrendszeri halálozás: sok zöldséget, halat és bort fogyasztanak.
MN: Az ön könyvéből is kiderül: mítosz, hogy a szívbetegségek a férfiakat érintenék, egyre több a női páciens. Mi változott?
CI: Ez tulajdonképpen korábban is így volt, de valahogy mindig az volt a szemlélet, hogy nők elsősorban nőgyógyászati, daganatos betegségekben halnak meg inkább, miközben sajnos a nőket is elsősorban szív- és érrendszeri betegségek érintik. A menopauzáig ugyan többnyire védi őket a nemi hormon, de utána náluk is kezdődik a magas vérnyomás, a magas koleszterinszint, és ők is infarktust, agyvérzést kapnak. Amióta a nők emancipálódtak, ugyanolyan feszült életet élnek, mint a férfiak.
MN: Egy angol tanulmány szerint ha egy nőnek koszorúér-betegsége lesz, kétszer akkora eséllyel hal meg, mint egy férfi. Miért?
CI: A nőknél kicsit másként jelentkezik a betegség, másképp kell diagnosztizálni, sokszor megtévesztő a tünet. A szövődmények is mások, a betegség sokszor sokkal súlyosabb formában jelentkezik. Az USA-ban az utóbbi években a kardiológusok nagyobb hangsúlyt fektetnek a nők szív- és érrendszeri megbetegedésére.
MN: Ez mennyiben függ össze a nőkre nehezedő kettős teherrel?
CI: Összefügg a változásokkal. Amikor a pályámat kezdtem, alig találkoztam 30-40 körüli infarktusos nőbeteggel; ma ez már nem ritkaság. Tehát a női nemi hormon sem véd minden esetben.
MN: Egy 2007-es angol, menopauzában lévő nőkön elvégzett vizsgálat szerint a pánikbetegeknek nagyobb az esélyük a szívbetegségekre és a stroke-ra. Eddig abban bíztunk, hogy a pánikbetegség kizárólag pszichés.
CI: A szakirodalom ezt pszichoszociális stressznek hívja. Kaliforniában például földrengések idején többen kapnak infarktust, mint egyébként. A focivébé alatt is növekszik az infarktusos esetek száma. Hajnali órákban gyakoribb az infarktus, mint egyébként. A pszichés stressz hatására akut koszorúér-esemény alakulhat ki. Gyakran ezeknek az embereknek volt egy koszorúérplakkjuk, ami beszűkíti a koszorúeret, és stresszhatásra megreped. Ekkor vérrög keletkezik, elzáródik az ér, és kész a baj. Nem anynyira a pánikbetegség, mint inkább a hirtelen jelentkező stresszhatás az, ami növeli az infarktus veszélyét - de ezeknél az embereknél már eleve fennállt valamilyen érelváltozás, csak esetleg nem tudtak róla.
MN: Azt írja, a menedzser típusú, agresszív, sikerorientált, vezető típusú személyiség a leginkább veszélyeztetett. Ez nem leegyszerűsítő kissé?
CI: Néhány évtizede leírták, hogy az ön által említett úgynevezett A típusú személyiségeknél gyakoribb a szívinfarktus, mint a B típusú nyugodtabbaknál. A hajszolt életmód, a stresszhelyzetek, a nagy becsvágy, a karriervágy nem tesz jót az embernek; aki megelégszik a helyzetével, lassabban él, az valószínűleg tovább fog élni, mint aki hajszolja magát.
MN: Szívinfarktus után hogyan regenerálódik a szervezet? Milyen arányban lehet túlélni?
CI: Infarktusnál a szívet ellátó koszorúerek valamelyike elzáródik, az ahhoz az érhez tartozó szívizomterület nem kap vért és kiesik a működésből. Ha néhány órán belül nem nyitjuk meg az elzárt eret, akkor véglegesen elhal az a szívizomterület, és később a pangásos szívelégtelenség viszi majd el a beteget, ha az akut szakot túlélte is. Ugyanakkor ha a mentő időben beviszi a beteget valamelyik szívkatéteres centrumba, akkor van esély az elzárt koszorúér megnyitására. A koszorúérig felvezetünk egy katétert, ballonnal tágítjuk ki a szűkületet, és legtöbbször öszszecsukva beteszünk egy fémhálót, majd kinyitjuk az érben. Ezáltal újra megnyílik az ér, visszaáll a keringés, újra oxigéndús vért kap a szívizom. Ez a kezelési lehetőség bizonyos pozitív trendet hozott el a halálozási mutatókban is, hiszen az utóbbi években Magyarországon is csökkent a szív- és érrendszeri halálozások száma.
MN: Akinek volt már infarktusa, milyen eséllyel kerüli el a következőt?
CI: Sajnos akkor jóval nagyobb az esélye bármilyen cardiovascularis akut eseménynek vagy akár egy agyvérzésnek. A háttérben ugyanis zajlik egy érelmeszesedési folyamat, és ha ezt nem állítjuk le azáltal, hogy a rizikófaktorokat megpróbáljuk helyreállítani, akkor ez a folyamat tovább zajlik. Legtöbbször azt a hibát követik el a betegek és az orvosok is, hogy egy sikeres katéteres beavatkozás után gyógyultnak tekintik a beteget, miközben az például tovább dohányzik vagy magas a vérnyomása és a koleszterinszintje. Egy szívinfarktust elszenvedett beteg kezelése nem fejeződhet be az akut ellátással, ezt legtöbbször a beteg élete végéig folytatni kell. A finnek a hatvanas évek óta drasztikusan csökkentették a szív- és érrendszeri betegségek halálozását. Ehhez a nehéz, de nemes munkához ott öszszefogott mindenki: a politika, a média, az orvosok és maguk a páciensek is. A feladat tehát nálunk is adott, a megoldás útjait ismerjük, már csak a döntéshozók elhatározása és a kellő anyagi ráfordítás hiányzik.
