A két kocka el van vetve

A Fotómúzeum és az Építészeti Múzeum bizonyosan nem a nyertes tervpályázat alapján készül el, sőt, utóbbi talán meg sem épül. A kremlinológusok legalábbis ezt olvassák ki abból az általunk kiderített tényből, hogy az Építészeti Múzeumnak már ideiglenes elhelyezést is találtak a Ligeten kívül.

E hónap közepén ismét dönt a kormány a Liget Budapest projektről – értesült lapunk. Információink szerint most dől el végleg, pontosan milyen múzeumok épülnek fel 2018-ra a Ligetben. Az előterjesztésben több variáció szerepel, de kormányzati forrá­saink szerint bizonyosra vehető, hogy a Fotómúzeum Budapest és a Magyar Építészeti Múzeum győztes tervei a jelenlegi formájukban nem épülnek meg. Elsősorban azért, mert Orbán Viktornak nem tetszik a „két kocka”.

Szépítészeti Múzeum

Ha nem lesz belőlük semmi, az a környezetterhelést és a költségeket is csökkentené, igaz, nem jelentősen, hiszen e két múzeum a legkisebb. Az még nyitott kérdés, hogy teljesen kikerülnek-e a projektből, vagy áttervezéssel, esetleg a Ligetben lévő épület vagy épületek átalakításával mégis megmenthetők. Úgy tudjuk, a Fotómúzeumot szeretné megmenteni, de az alapítása óta kiállítóhely nélküli Építészeti Múzeum felépítését könnyebben elengedné Baán László, a Liget Budapest projekt miniszteri biztosa. Lehet, hogy már meg is tette. Közben körvonalazódik egy félmegoldás: információink szerint csak az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) két hónapja késő engedélyére vár az a terv, hogy az Építészeti Múzeum jelenleg raktárban lévő gyűjteményének egy része az üresen álló Ráth György Múzeumba kerüljön. Az épületet az Iparművészeti Múzeum kezeli, ők ajánlották fel az építészetinek ideiglenes jelleggel. Azt, hogy van ilyen terv, Ritoók Pál, az Építészeti Múzeum vezetője is megerősítette kérdésünkre.

A Városligeti fasorban lévő villa jóval kisebb, mint az eredetileg 10 ezer, majd 7500 négyzetmé­teresre tervezett „kocka”, így a gyűjteménynek csak a jelenleg a Forster Központban látványraktárként elhelyezett része férne el benne. Az épület kevéssé alkalmas a múzeum céljaira, számos, a modern múzeumtól elvárt követelménynek nem felel meg, de a jelenlegi körülményeknél mégis jobb, hiszen már az is előrelépés volna, hogy itt lehet kiállításokat rendezni (a múzeum múltjáról és jelenéről lásd keretes írásunkat). Bár hangsúlyozottan átmeneti elhelyezésről van szó, ha nem épül meg a Ligetben az Építészeti Múzeum új épülete, akkor könnyen végleg a Ráth-villában ragadhat az intézmény – figyelmeztetnek forrásaink. A szükséges raktárkapacitást a Szabolcs utcában a Liget Budapest részeként felépülő Országos Múzeumi Restaurálási és Raktározási Központ biztosítja majd.

Információink szerint három múzeum felépítésére nagy esély van. A Néprajzi Múzeumnak ugyan­is mindenképp mennie kell a Kúriából, ahogyan a Magyar Nemzeti Galériának (MNG) is a Budavári Palotából, így ezek szinte bizonyosan megépülnek a Ligetben. Ez utóbbinál ugyan elég erős volt a bizonytalanság, különösen, amikor L. Simon László jó ötletnek nevezte, hogy inkább a Szent György téren épüljön fel az MNG, majd nem sokkal ezután publikussá vált Orbán Viktor egykori katonatársa, Zoboki Gábor erre a helyszínre megalkotott terve. Később aztán L. Simon hivatalosan visszakozott, de a színfalak mögött most is ellenzi az MNG Ligetbe telepítését. Jelenleg az Országos Széchényi Könyvtár várbeli szárnyába költöztetné a múzeumot, a nemzeti könyvtár pedig új épületet kapna. Forrásaink nem tartják komoly alternatívának, hogy Józsefvárosba és Óbudára kerüljön a projekt vagy annak egyes elemei.

Zene, az kell

A fogadóirodák bizonyára a Magyar Zene Házának megvalósulását látnák a legvalószínűbbnek. Múlt hét elején jelentették be, hogy a napokban aláírják a szerződést az épületet tervező japán építész cégével, a Sou Fujimoto Architectsszel, Fudzsimoto Szu pedig e héten Budapestre érkezik. Eddig egyetlen tervezővel sem kötöttek szerződést, pedig számos eredeti határidő lejárt már. A szerződés aláírása után az év végén indulnak a bontások a Hungexpo területén, az építkezés pedig 2016 első felében. A Magyar Zene Háza megvalósulását valószínűleg az épület kvalitásai segítették elsősorban. Egyöntetű lelkesedés kísérte a tervet, s állítólag maga a legnagyobb szaktekintély, Orbán Viktor is el van tőle ragadtatva. (A tervpályázatot Schneller István, Budapest korábbi főépítésze értékelte lapunkban: Ég és föld, Magyar Narancs, 2015. február 12.)

A Magyar Zene Háza koncep­cióját megalkotó team múlt heti kerekasztal-beszélgetésén ugyanakkor az volt a benyomásunk, hogy három év után is inkább csak egy jó szándékú ötlethalmazt hoztak össze a munkacsoport tagjai: Gőz László, a Budapest Music Center vezetője; Kovács Géza, a Nemzeti Filharmonikusok főigazgatója; Dubrovay László zeneszerző, a Magyar Művészeti Akadémia elnökségi tagja; Kelemen László, a Hagyományok Háza főigazgatója; Lőrinczy György, a Budapesti Operettszínház főigazgatója és Csonka András, a Zeneakadémia kulturális igazgatója. A munkacsoport frissen kinevezett vezetője Batta András, a Zeneakadémia korábbi rektora, aki nemrég még „az egységes komolyzenei koncepció kialakításáért és végrehajtásának koordinálásáért felelős kormánybiztos” volt. A mostani beszélgetésen nem derült ki sokkal több konkrétum a házról, mint a vele készített, három hónappal ezelőtti interjúnkból (lásd: Batta Andrásé a Magyar Zene Háza, magyarnarancs.hu).

Batta most azt jósolta, hogy az alapkoncepció az év végére kristályosodik ki, a jövő év pedig a kisebb szakértői munkacsoportok által végzett részletes tervezés időszaka lesz. Felvetettük, hogy miért nincs a grémiumban egyetlen múzeumi szakember, és a zenei témakörű múzeumokat sem képviseli senki. Gőz László válaszából kiderült, hogy tudatosan nem vonták be a múzeumi szakmát, az MTA Zenetörténeti Múzeumáról szólva pedig kijelentette: „munkánk elején még nem tudtuk, mit akarunk, de azt tudtuk, hogy mit nem”. Egy másik újságíró azt vetette fel, hogy ha a grémium tagjai nem győzték hangsúlyozni, hogy az új létesítmény az X és Y generációnak szól, vajon miért nem képviselteti magát a fiatalabb korosztályokból senki a tagjai között. Megnyugtatták a jelenlévőket: be fogják őket vonni.

A Magyar Zene Háza egyik legkonkrétabb és legígéretesebb eleme egyébként a Gőz László által szorgalmazott hangdóm lesz. Ez egy olyan különleges szoba, melyben nemcsak hallható, hanem „látható” is lesz például az őserdők hangja vagy egy szimfonikus zenekar. Emellett a számtalan hangszóróból álló, különleges hangélményt nyújtó eszközre zeneműveket is lehet majd komponálni. Batta András prezentációjában elmondta: az épület földszintje lesz az úgynevezett „vonzás-tér”, itt két előadóterem lesz.
A mínusz egyedik szinten lesz a „varázs-tér”, ahol az interaktivitásé lesz a főszerep. Ez még meglehetősen képlékeny, de a team már gyűjti azokat az interaktív múzeumokban használatos technikai oktató játékokat, melyeket alkalmazni tud a zenei témára. A Zene Háza a magyar zene teljes spektrumát igyekszik felölelni, a népzenét épp úgy, mint a pesti folklórt, az operettet, a cigányzenét. Az emeleti rész, a „világosodó tér” pedig az elmélyültebb ismeretterjesztésé lesz. Ide tervezik a könyv- és a dokumentumtárat. De lesz olyan térkép is, ahol a budapesti zenei kínálat és kultúra lesz tanulmányozható, sőt hangversenyjegyeket is lehet majd vásárolni. A központhoz a tervek szerint szabadtéri színpad is csatlakozik.

Miért láthatatlan az Építészeti Múzeum?

A csaknem ötvenéves Építészeti Múzeumnak máig nincs kiállítóhelye – ez épp olyan fájó és kínos adóssága a magyar múzeumügynek, mint a szintén raktárban vegetáló Országos Műszaki Múzeum. Az Építészeti Múzeumnak azonban nemcsak a gyűjteménye – tervek, mozgóképek, hanganyagok, mintalapok, rajzeszközök, bútorok, 264 polcfolyóméter iratanyag, 20 ezer negatív, 34 folyóméter archív nagyítás, 280 folyóméternyi szakkönyvtár, csaknem 400 makett – láthatatlan, hanem mára a szakemberi gárdáját is leépítették. 2011 elején még 9 munkatársa volt, jelenleg egy főállású gyűjteményvezető művészettörténész dolgozik a múzeumban. Költségvetésük is csökkent, 2010 előtt rendszeresen tudtak vásárolni, azóta csak ajándékokkal gazdagodik a gyűjtemény.

A múzeum 1968-ban jött létre az egykori Országos Műemléki Felügyelőségen belül, 1975-ben lett országos hatókörű múzeum. Később a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal egyik osztályává vált, jelenleg annak jogutódja, a Forster Központ kezelésében működik. Számos elképzelés született a kollekció elhelyezéséről, talán a legkomolyabb terv 2004-ben, amely a Divatcsarnokot adta volna át a múzeumnak, de egyebek mellett felmerült az Óbudai Gázgyár területe, a Gödöllői Királyi Kastély, egy Üllői úti ház, a Millenáris vagy a mellette található, nemrég elbontott M csarnok is. Ám az évek során nemhogy kiállítóhelyet nem kapott, hanem még egyik raktárától is megfosztották a közgyűjteményt. 2013-ig ugyanis két helyszínen őrizték az anyagot: egy albertfalvai ipari területen, illetve Óbudán, a Mókus utcában, egy 200 éves egykori lakóházban. Utóbbit azonban vissza kellett adni az önkormányzatnak. A gyűjtemény legértékesebb darabjait, nagyjából a gyűjtemény egynegyedét ekkor ideiglenesen a Forster Központ Táncsics Mihály utcai aulájában helyezték el. Hamar kiderült, hogy ez még ideiglenes megoldásnak sem jó, az aula ugyanis beázott. A múzeum sanyarú körülményei ellenére a befogadó intézményekben néha tart kiállításokat, illetve kölcsönöz anyagot; így tett legutóbb a Várkert Bazár centenáriumi Ybl-kiállításánál.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A cikk a Kortárs Építészeti Központ (KÉK) és a Narancs közti együttműködésben, az NKA támogatásával jött létre.