320 millió forintért értékesítették Klapka György örökösei a Vámház krt. 9. szám alatti zálogházat – írta a Blikk. A lap szerint a zálogház meg fog szűnni, de hasonló tevékenységnek ad majd helyet az ingatlan. A hírt megerősítette Klapka Németországban élő lánya, Nicole. A család reméli, hogy az új üzlet is sikeres lesz.
A zálogház egyébként még 2017-ben is nettó 119 milliós árbevételt produkált.
A lap azt írja, hogy Klapka végrendelete nem volt sima menet: volt olyan gyermeke, akit ki akart tagadni az örökségből, és olyan is, akit DNS-tesztre kötelezett. De végül békésen megegyeztek.
Klapka egyébként első ránézésre kissé szokatlanul kezelte az emberi viszonyokat, hadd ragadjuk meg az alkalmat egy 2013-as Origo-interjú felidézésére, amelyben a következő futamot követte el:
„Volt, hogy csődöt mondtam. Nyitottam Németországban egy vendéglőt, harminckét alkalmazottal. Aztán túl korán jött a szafari, elmentem Afrikába, hoztam egy csimpánzt, az volt az üzletvezető [nevet]. Igen, négy évig éltem együtt egy majommal, a saját ősanyámmal. Maga még ilyet nem látott, annyit, de annyit tanultam tőle, minden benne volt, ami jó és rossz az emberben. Majomszeretettel szeretett, csókolóztam vele, mint egy őrült. Pörköltet evett nokedlivel, nem ám banánt meg salátát. Kapzsi volt, irigy, féltékeny, amit el tud képzelni. Volt egy macskája is. (...) Gyakran odaverte a falhoz a macskát, de imádta. Mindig velem volt, a nyakamba csimpaszkodva jött az utcán, mint egy gyerek. Egyszer egy áruházba mentünk, odajött egy asszony, és azt mondta: Uram, ne haragudjon, először azt hittem, hogy milyen csúnya gyereke van, most látom csak, hogy milyen szép majma. Szóval minden relatív, gyereknek csúnya volt a ráncos pofájával, majomnak viszont szép. Mindig velünk evett az asztalnál, levest mondjuk nem tudott enni, mert a kanalából lefolyt a karján. Voltak dolgai, a sört például imádta. A majom nagyon értelmes, nem egy kutya, hanem egy kis ember.”
