A legnagyobb felháborodást az váltotta ki, hogy pár évvel korábban elhalálozott politikusok (plusz Hitler) neve került az utcatáblákra, s ennek következtében olyan réges-régi utcanevek szűntek meg, mint a Kertész utca, a Hold utca, az Alkotás utca, utóbbi például Gömbös Gyulára változott. „Mi magunk is fontosnak tartjuk, hogy a történelmi emlékű utcanevekhez ne nyúljunk. Hosszú ideig nem is volt utcaelnevezés, most azonban sietni kellett az utcanevek új megállapításával, mert a világító táblákat legközelebb felszerelik” – indokolta az intézkedést Zsitvay Tibor korábbi házelnök, igazságügyi miniszter, aktuálisan a Nemzeti Egység Párt budapesti elnöke a Pesti Naplóban, de mivel az egyéb elnevezések forrásáról, indoklásáról nem esett szó, az sem tudható, hogy a Jurányi utca lezárt „beugrója” miért kapta a Bajvívó nevet, és még az sem tisztázott, hogy miért léptették elő utcává, ha korábban udvarnak nevezték.
Ám az kétségtelen, hogy a Bajvívó jó névválasztásnak bizonyult, valamiféle jelentőséget kölcsönzött a kis zsákutcának. Ebben közrejátszhatott az is, hogy több szerkesztőség ide volt bejelentve, de a korabeli magazinok, ponyvafüzetek kétes értékű elbeszélései között is találni Bajvívó utcai történeteket. 1942 júliusában viszont egy olyan tragikus eseményt történt, hogy a Friss Ujság erről szóló tudósítása már-már nyomdakész Örkény-egyperces, amelynek a címét – Nagy felindulás közepette a nyílt utcán meghalt – sem kellene megváltoztatni: „Menyhárt László pénzügyi tanácsos 56 éves felesége kutyáját sétáltatta az utcán, amikor a 6-os számú ház előtt egy férfi jött vele szemben, aki ugyancsak a kutyáját sétáltatta. A két kutya egymásnak ugrott és gazdáik csak nehezen tudták a veszekedő ebeket széjjelválasztani. Mikor a kutyákat szétválasztották, a kutyák tulajdonosai között történt nézeteltérés, melynek során élénk vita fejlődött ki a pénzügyi tanácsos felesége és az ismeretlen férfi között. A vitatkozást azonban nem fejezhették be, mert Menyhárt Lászlóné hirtelen rosszul lett és összeesett. Az előhívott mentők azonban már nem tudtak segíteni az úriasszonyon, mert mire a mentő orvos megvizsgálta, a pénzügyi tanácsos felesége már halott volt.”
A Bajvívó utca 6. 1943 tavaszától azért élvezhette a bulvársajtó kiemelt figyelmét, mert az ígéretes mozicsillag, Pelsőczy Irén költözött ide. Akkoriban számos interjú, sztárfotó és képriport jelent meg a művésznőről, aki 1942–1943-ban tíz film főszerepét játszhatta el. (A cikkekben gyakran közölték Pelsőczy Irén címét is a levelező rajongók kedvéért.)
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
