Interjú

„Ez nem a gazdag városok programja”

Magali Vergnet-Covo a párizsi élő negyedekről

  • Somlyódy Nóra
  • 2015. április 26.

Lokál

Párizs tíz évvel ezelőtt indította el a belső városnegyedek fel­élesztését célzó Vital’Quartier (élő negyed) programot. Erőteljes állami beavatkozással előzték meg, hogy a francia főváros közepén olyan hangulat alakuljon ki, mint a pesti Rákóczi úton vagy a Nagykörúton. Magali Vergnet-Covo, az erre kidolgozott urbanisztikai és vagyonkezelői program vezetője egy önkormányzati-magán tulajdonú társaság, a Semaest élén.

Magyar Narancs: Miért olyan sok az üres üzlet Párizsban, hogy a városnak meg kellett kongatnia a vészharangot, és be kellett vonnia egy céget a helyzet kezelésébe?

Magali Vergnet-Covo: Nemcsak az üresedés ellen dolgozunk, hanem a monofunkcionalitás ellen is. Tíz évvel ezelőtt bizonyos párizsi utcákon áruházak sorjáztak, nem volt viszont egyetlenegy bolt sem.

MN: De emögött biztos van piaci logika, nem igaz?

MVC: Van logika, csakhogy mi nem ezt akarjuk! Nem csak masszázsszalonokat és szexboltokat akarunk. Lehetetlen azokon a környékeken élni. Párizs sétálható város, az emberek nem ülnek kocsiba csak azért, hogy bevásároljanak. Ha elegük lesz ebből és elköltöznek, akkor tönkremennek az utcák. Meg kell tartanunk az embereket.

MN: Hogy szabadultak meg a szexshopoktól?

MVC: Megvettük őket. A Semaest 70 százalékban a város tulajdona, kisebb részben bankoké és magánszereplőké. Az önkormányzattól elővásárlási jogot kaptunk, hiszen közcél érdekében dolgozunk.

MN: Mi a Semaestnél kidolgozott program lényege?

MVC: 2004-ben indult a Vital’Quartier első programja hat kerületben. 2008-ban kezdődött a második szakasz, amikor újabb öt kerületet vontunk be. Megvásároljuk, felújítjuk az ingatlanokat, új tevékenységeket költöztetünk be, és fejlesztjük őket. Hiányzó aktivitásokat hozunk be. Üzletek és szolgáltatások, kulturális vállalkozások, művészek, kézművesek, dizájnerek, innovatív emberek költöztek be ezekbe a helyiségekbe. Menedzselni is kell a boltokat. Tíz év elteltével eladhatjuk őket a bérlőknek.

MN: Csak saját tulajdonú ingatlanok szerepelnek a programban?

MVC: A Semaest önkormány­zati vagy lakásszövetkezeti üzleteket is kezel hosszú távú bérlet keretében. Hozzánk kerülnek a tulajdonosi jogok, vállaljuk az ingatlannal járó kötelességeket és a bérleti kockázatot. Sőt, mi akkor is fizetjük a tulajdonosnak a bérleti díjat, ha az üzlet üres vagy a bérlő fizetésképtelen. A tulajdonosnak kockázatmentes velünk együttműködni.

MN: És Párizsnak – illetve a Semaestnek – hogy térül meg a befektetés?

MVC: A Vital’Quartier első ütemére, 12 évre 57,5 millió eurót kaptunk a várostól, és 34 milliót a második szakasz 14 évére. A rendbe hozott üzletek értéke nő, ebből a többletből álljuk az ingatlanvásárlás, a felújítás és a menedzsment költségeit. Ez üzlet. Két évvel az első Vital’Quartier lezárása előtt az előleg 87 százalékát már vissza is fizettük a városnak.

MN: Hogy lehet egy Vital’Quartier-ben üzlethelyiséghez jutni?

MVC: Megnézzük a pályázók üzleti terveit. Ha pékségre van igény, de csak ruhaboltok vannak a környéken, akkor a pékséget részesítjük előnyben. Számít, hogy az üzletvezető mivel tud hozzájárulni a helyi közösségi élet fellendítéséhez. A felújított üzletek egy részét aztán eladjuk azoknak az új bérlőknek, akiket meg akarunk tartani. Piaci ár alatt juthatnak hozzájuk.

MN: Foglalkoznak a kezdő vállalkozók üzleti képzésével, vagy eleve csak profi bérlőkkel dolgoznak?

MVC: Rengeteg az induló, fiatal bérlőnk. Mindenkit egyedileg támogatunk az indulásban, ha kell, üzletvezetési vagy jogi tanács­adással, segítjük a projektfinanszírozást, promóciót, eseményszervezést, a médiakapcsolatok kialakítását.

MN: Miben különbözik a program, ha a helyszín a Quartier Latin vagy például a Párizs melletti Saint-Denis, a tíz évvel ezelőtti zavargások helyszíne?

MVC: A Quartier Latinban ingatlanspekuláció van, ott például a könyvesbolt talpon maradását kell segítenünk. Megvesszük az üzletet, és olcsón adjuk bérbe vagy megbízunk egy igazi könyves specialistát. Saint-Denis szegény város, ahol erős az etnikai kereskedelem. A helyi önkormányzat változatosabbá szeretné tenni, megbíztak vele, hogy színvonalas üzleteket hozzunk be.

MN: Ha példának okáért a Semaest inkább pékséget nyitna egy kebabbüfé helyén, akkor a kebabárus meg tudja tartani az állását?

MVC: Talán öt helyiséget veszünk meg, nem százat. Nem állásokat szüntetünk meg, hanem állásokat teremtünk, ez nagyon fontos. Elég megvenni egy üzlethelyiséget, hogy változást érjünk el, és megtartsuk azokat az embereket, akik már a költözésen gondolkodnak. Saint-Denis-ben nagy a forgalom és rossz a közbiztonság. A kereskedelemben látjuk az egyik lehetőséget arra, hogy támogassuk az együttélést, emeljük az életminőséget, és javítsuk a közbiztonságot.

MN: Mit tanácsolna egy eladósodott magyar önkormányzatnak, amelynek lerobbant és üres üzletek sokasága maradt a nyakán?

MVC: Csinálják meg a maguk Vital’Quartier-jét! A legtöbb francia városvezető azt mondja ma, hogy Párizst kell követni. Sőt, Párizsban kezdetben ellenezték az emberek, hogy a közszféra a kereskedelembe invesztáljon, de mára megváltozott a véleményük. A Vital’Quartier nem a gazdag városok programja. Takarékos módszer, és win-win helyzetet teremt. Nem dobjuk ki a pénzt az ablakon, hanem jól gazdálkodunk vele.

MN: Milyen önkormányzati jogszabály-módosítások szükségesek egy hasonló program elindításához?

MVC: Először is létre kell hozni egy közhasznú gazdasági társaságot, mint amilyen a Semaest, és felruházni elővásárlási joggal. A program előfeltétele az is, hogy a testület beépítse a helyi szabályozási tervekbe a megfelelő szabályozási eszközöket, amelyek biztosítják a helyi értékvédelem lehetőségét és a kívánt funkciók megmaradását, a sokféleség fenntartását.

MN: Milyen társadalmi felmérés előzte meg a program kidolgozását?

MVC: A városháza kutatóintézete, az Atelier Parisien de l’Urbanisme adatai alapján dolgoztunk. Készítettünk egy adatbázist a kerületekben az alul-, illetve felülreprezentált üzletekről, megnéztük, van-e elég zöldséges és pék. Ezután tárgyaltunk a kerületi fórumokkal (conseil de quartier). Ha egy helyi polgármester azt mondta, nincs szükség három kínai étteremre egy utcában, akkor azt a területet bevontuk a programba.

MN: Mit gondol a programot ért kritikákról? Például a Guardian egyik cikkében azt írta, hogy a Vital’Quartier a Párizsról alkotott nosztalgikus képet erősíti meg.

MVC: Aki Párizsban él, boldog, hogy elérhetőek a szükséges boltok. A párizsiaknak fontos, hogy megtartsák az életminőségüket. Mi a lakosság elvárásaira reagálunk.

A cikk a Kortárs Építészeti Központ (KÉK) és a Narancs közti együttműködésben, az NKA támogatásával jött létre.

Figyelmébe ajánljuk

Hol az ember?

A megfilmesíthetetlen könyvek megfilmesítésének korát éljük – ezek pedig nagyrészt sci-fik. Herbert Ross Dűnéjének sokszor nekifutottak, mire Denis Villeneuve szerzői húrokat pengető két blockbustere végre a tömegek igényeit is képes volt kielégíteni; Isaac Asimov Alapítványából az Apple készített immár második évadát taposó, csillogó űroperát – a Netflix pedig az elmúlt évek egyik legnagyobb sikerű, kultikus hard sci-fijébe, Liu Ce-hszin kínai író Hugo-díjas A háromtest-triló­giá­jába vágott bele.

Nem viccelnek

  • - minek -

Poptörténeti szempontból is kerek jubileumokkal teli lesz ez az év is – novemberben lesz negyven éve, hogy megjelent a The Jesus and Mary Chain első kislemeze, a melódiát irgalmatlan sípolásba és nyavalyatörős ritmusba rejtő Upside Down.

Elszáll a madárnő

„Én nem tudok, és nem is szeretek a képeimről beszélni. Amit el tudok mondani, azt csak színnel tudom elmondani. Képeimbe belefestettem az életem tragédiáit és örömeit. Ez volt az életem” – halljuk a művész vallomását a kiállítás első termében, a falra vetített 1977-es rövidfilm részleteként.

Aktivizmus színészekkel

  • Erdei Krisztina

Csoszó Gabriella aktivista fotós, töretlen kitartással vesz részt az ellenzéki tüntetéseken és osztja meg képeit azokkal, akik szeretnének mást is látni, mint amit a NER kínál.

Házasok hátrányban

  • Kiss Annamária

Középkorú házaspár egy protokollparti után vendégül lát egy fiatal párt egyetemi lakosztályuk teraszán, hajnali kettőkor. Az elején mit sem sejtenek arról, hogy ez lesz valamennyiük életének talán leghosszabb éjszakája.

Koponyalabirintus

Az alighanem legelismertebb, világirodalmi rangú kortárs román író, Mircea Cărtărescu 2015-ös nagyregénye rendkívüli, monstruózus mű. Kiszámíthatatlan, szabálytalan, megterhelő. Pedig látszatra nagyon is egyszerű, már-már banális helyzetből indul.

Messziről jött zeneszerző

A Tigris és sárkány és a Hős filmzeneszerzője hat éve már járt is nálunk, mégis bemutatásra szorul a magyar koncertlátogatók előtt. A hatvanhat éves, kínai származású komponistáról hídemberként szokás beszélgetni, aki a hagyományos kínai klasszikus zenét tömegekhez vitte el a nyugati világban.

Az ajánlat

Napi rendszeres fellépéseinek sorában Magyar Péter a múlt pénteken a Klubrádióban járt, ahol Bolgár György műsorában mindenféle kijelentéseket tett Ukrajnáról, illetve az ukrajnai háborúról.

A hegyi ember

Amikor 2018 februárjában Márki-Zay Péter az addig bevehetetlennek hitt Hódmezővásárhelyen, az akkoriban igen befolyásos Lázár János városában az időközi polgármester-választáson magabiztosan legyőzte fideszes ellenfelét, reálisnak tűnt, hogy mindez megismételhető „nagyban” is a tavaszi országgyűlési választásokon.

„Pályáznék, csak nem tudom, kivel”

Miért meghatározó egy társadalom számára a migrációról szóló vita? Hogyan változott a meg Berlin multikulturális közege? Saját történetei megírásáról és megrendezéseiről beszélgettünk, budapesti, román és berlini színházi előadásokról, de filmtervei is szóba kerültek. Kivel lehet itt azokra pályázni?

Pusztítás földön, vízen, levegőben

A magyarországi üvegházhatású gázkibocsátás csaknem háromszorosa került a levegőbe az ukrajnai háború első másfél évében. Óriási mértékű a vízszennyeződés, állatfajok kerültek a kipusztulás szélére. Oroszország akár fél évszázadra való természeti kárt okozott 2023 közepéig-végéig.

Alkotmányos vágy

A magyar mezőgazdaság tizenkét éve felel meg az Alaptörvénybe foglalt GMO-mentességnek, takarmányozáshoz tavaly is importálni kellett genetikailag módosított szóját. A hagyományos szója vetésterülete húsz éve alig változik itthon, pedig a szakértő szerint lehetne versenyezni az ukrán gazdákkal.