Hello Wood Vigántpetenden

Falu végén gurul a kocsma

  • Huszár Daniella
  • 2015. szeptember 13.

Lokál

Mára nemzetközi hírnevű építészeti happeninggé nőtte ki magát a hat éve indult alkotótábor, ahol az ideális falu és ideális közössége létrehozásával kísérleteztek a mintegy 30 országból érkezett építészek és egyetemisták.

„Most beindítjuk az űrprogramunkat, majd levetítjük a horrorfilmet, utána intézzük a szállásotokat” – mondja az egyik szervező fúróval a kezében. Nem a Twin Peaks új epizódjának forgatásán vagyunk, csak a Hello Wood alkotótáborának utolsó napján. Ezek a mozzanatok a 130 táborozót egyáltalán nem zökkentik ki a mindennapi kerékvágásból, illetve ácsolásból. Szemrebbenés nélkül segít be az egyébként a világ harminc legjobb fiatal építésze közé beválasztott lengyel Lukasz Pastuszka az űrprogram vezető tervezőjének, hogy az utolsó csavar is a helyére kerüljön a rakétaállomás fából eszkábált szerkezetében. A Hello Wood űrprogramjában egyébként nem új naprendszerek elérése a cél, csak egymás és a vendégek szórakoztatása. Utóbbiak a falu avatóünnepségére érkeztek Vigántpetendre, ahol egyetemisták 15, fából készült installációt építettek fel építészek és képzőművészek vezényletével.

Irány a világűr

Irány a világűr

Fotó: Bujnovszky Tamás

A távolról idecsöppent meghívottak eleinte csak zavartan pislogtak, de hamar rájöttek, hogy nincs más választásuk, mint felvenni a tempót az egy hét együttes tervezés és építés élménye által közösséggé kovácsolódott csapattal.

Pletykafészek és migránsok menedéke

A hat éve a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem 30 oktatója és hallgatója által elindított programra a világ élvonalbeli építészei érkeznek, hogy pályatársaikkal és a hallgatókkal elvonulva együtt gondolkozzanak és építsenek. Mindannyian azt vallják, hogy az építészet nem a tervezőasztal feletti magányos görnyedés, hanem a különböző tudományterületek és művészetek képviselőivel közös munka a társadalom szolgálatában.

Idén a falvak jövője volt a téma. A Falu Projekt címen futó kísérlet egy hároméves kutatási folyamat első állomásaként arra kereste a választ, hogy mi lehet a falvak szerepe egy olyan időszakban, amikor az építészettel kapcsolatos diskurzust a globális léptékű városiasodás és következményei uralják. Milyen a tábor résztvevői által elképzelt ideális település és vajon megtölthetők-e élettel a közösen létrehozott szerkezetek?

Irány a világűr

Irány a világűr

Fotó: Bujnovszky Tamás

A témából adódóan a korábban önálló életet élő építészeti installációk idén először egymásra is reflektáltak. A szervezők a hagyományos közép-európai falvak tipológiájából kiindulva többek közt lakóházakra, közösségi terekre, piacra vártak javaslatokat a csoportvezetőktől. A beérkezett terveket a tábor alatt már a diákokkal közösen alakították, illetve rendezték laza településtervbe.

Végül a vigántpetendi templom lábánál nyitotta meg kapuit a falu a faluban, ahol a táborozók egy csapata capoeirával köszöntötte az egybegyűlteket. Leginkább egy falusi búcsú vagy aratóünnep hangulatát idézte, amint a környék lakói és a meghívott vendégek körbejárták és birtokba vették az elkészült alkotásokat.

A Falu Projekt társkurátora, a nemzetközi építészirodáknál tapasztalatot szerzett Muszbek Johanna amerikai építészbarátaival Guruló Kocsmát tervezett. Az alkoholfogyasztás és a pletyka eme ötletes és szerkezetileg is bravúros szentélye az elképzeléseknek megfelelően a település egyik központi helyszínévé vált.

A falu közepén tornyosuló Migrációs Ház csak a legbátrabbak által megközelíthető, ám annál hívogatóbb helyszínnek bizonyult.
A svájci–venezuelai székhelyű Urban Think Tank stúdiótól érkezett építészek a falu zarándokházát építették fel. A jelenleg többek közt a dél-afrikai lakhatási válságra megoldást kereső stúdió elkötelezett a méltóságteljes lakhatási feltételek mellett. Ennek megfelelően tervük egyszerre nyújt menedéket a településre újonnan érkezetteknek, és szolgál a falu közösségének találkozóhelyeként. A két tornyot összekötő híd vagy a lépcsőként is használható polc a projekt befogadó jellegét erősítik. Bár nehéz volt rajtuk felmászni, a látványért mindenképp megérte.

A Katsuya Fukushima japán építész által tervezett szellemház tetejére pedig már végképp csak az igazán szakavatottak vagy akrobatikus képességekkel rendelkezők juthattak fel. Fukushima egy olyan ház prototípusát építette fel, amely a halál és az újjászületés gondolatát csempészi vissza a mindennapi élet ritmusába. A ház az emberi és szellemi világ közötti átjáró, melyben minden szint az élet körforgására emlékeztet, még akkor is, ha a legtöbb látogató mindezt csak a legalsó szinten élhette át.

Vigaszként szolgált, hogy mint minden falu esetében, a templom a Hello Wood faluban is bárki számára nyitott és könnyen megközelíthető volt. Igaz, a tömeg feszegette a kövek és kristályok biológiai struktúráján alapuló kis építmény befogadóképességének határait.
A Skóciából érkezett tervezőpáros a spiritualitás színterét, az emlékezés, az ünnep és a gondolkodás szentélyét kívánta létrehozni a barlangszerű struktúrában.

A legtovább maradók jutalma a tábor werkfilmje, egy dokumentarista elemekkel átszőtt horror megtekintése volt, amelyben az eddig ártalmatlannak látszó egyetemisták kezében elszabadultak a munkagépek, és vérrel áztatták a csóromi pusztát és önmagukat.

Az élettel megtelt szerkezetek eme könnyed főpróbája után a falu jelenleg a Művészetek Völgye, majd a Sziget Fesztivál, végül pedig a Budapesti Design Hét egy-egy helyszínéül szolgál. Jógaórák, beszélgetések, koncertek, filmvetítések színtereként marad átmeneti használatban. Majd a kocsma visszagurul a faluba, a kísérlet pedig jövőre tovább folytatódik.

A cikk a Kortárs Építészeti Központ (KÉK) és a Narancs közti együttműködésben, az NKA támogatásával jött létre.

Figyelmébe ajánljuk