Kié a tér? – Angelus Iván és az óbudai önkormányzat esete egy performance és a gyülekezési törvény kérdésében

Lokál

Ki a kreatívabb jogértelmező?

Megszokott esemény a Budapesti Kortárstánc Főiskola tagjai számára, hogy az általuk vallott alapértékekről művészi formában akár az utcán is tanúbizonyságot tehetnek. Angelus Iván táncos, koreográfus, az iskola alapító rektora több évtizedes tapasztalattal vezeti az ilyen és ehhez hasonló események lebonyolítását is. Ezen a héten az óbudai főtéren „demonstráltak” volna Nikhil Chopra indiai művész társaságában, a Dokumenta 14 keretében prezentálták volna a LINE: ATHÉN–KASSEL című eseményt. Csakhogy a törvény közbeszólt.

false

 

Fotó: Budapesti Kortárstánc Főiskola

A tervek szerint az indiai képzőművész, performer az óbudai főtéren állított volna fel egy sátrat, amely vállaltan mulandó rajzainak adott volna felületet, a főiskola táncosai pedig köztéri akció keretében egészítették volna ki a performance-ot.

Nikhil Chopra performansz kelléke

Nikhil Chopra performance-kelléke

Fotó: Budapesti Kortárstánc Főiskola

Angelus Iván véleménye szerint az esemény bőven belefért volna a gyülekezési jog keretébe. Bár április 22-én bejelentette a BRFK-n az eseményt, a rendőrség arról tájékoztatta Angelust, hogy az nem tartozik a gyülekezési törvény hatálya alá. Közölték, hogy „a rendőrség részéről a rendezvény megtartásának akadálya nincs”, viszont a közterületre kihelyezni kívánt tárgyak miatt kérték, hogy a szervező vegye fel a kapcsolatot a III. kerület Óbuda-Békásmegyer Önkormányzatával, amelynek illetékeseit egyébként a rendőrség előzetesen tájékoztatta.

Ennek ellenére Angelus nem kért területfoglalási engedélyt, mert megítélése szerint a performance igenis a gyülekezési jogról szóló 1989. évi III. törvény hatálya alá esik.

Angelus az ügyben megpróbált a helyi bírósághoz fordulni, ám a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság közölte, hogy „nincs jogi lehetősége ilyen jellegű ügyekben történő döntéshozatalra”.

Eltelt néhány hét, közeledett az esemény időpontja, és a tervek szerint május 31. és június 2. között megrendezendő performance-ot megelőző napon a III. kerületi önkormányzat közterületek ügyében illetékes osztályvezetője figyelmeztette a szervezőt, hogy ha az előzetes figyelmeztetések ellenére területfoglalási engedély hiányában próbálja megrendezni az eseményt, „meg fogják tenni a szükséges lépéseket”.

Május 31-én végül Angelusék az óbudai főtér melletti Zichy-kastély kertjében kezdték meg a performance-hoz szükséges előkészületeket, mert a szervező úgy tudta, hogy a terület tulajdonviszonya nem tisztázott, így reménykedett benne, hogy a közterületért felelős szervek hagyják megvalósulni a művészi akciót.

Bemelegítő tai chi

Bemelegítő tai chi

Fotó: A szerző felvétele

Nikhil Chopra vázolja, hoygan kell a kelléksátrat felállítani

Nikhil Chopra vázolja, hogyan kell a kelléksátrat felállítani

Fotó: A szerző felvétele

Sátor kellékek

Sátorkellékek és a művészi akció résztvevői

Fotó: A szerző felvétele

Sátorállítás

Sátorállítás

Fotó: A szerző felvétele

A kellékként szolgáló sátrat végül félig sikerült összerakni, mikor megjelent a közterület-felügyelet egy embere, aki felhívta Angelus figyelmét arra, hogy a Zichy-kastély és annak kertje az állam tulajdonában áll – mégsem olyan szabad terület –, ezért tevékenységét folytassa közterületen. A főtéren aztán a közteresek kérték a rendezvényhez szükséges engedélyt, majd annak hiánya miatt hívták a rendőrséget. A már-már kabaréba illő folyamat során a rendőrség – mint előzetesen, helyben is – úgy ítélte meg, hogy semmi köze a dologhoz, ezután viszont a közterület-felügyelők felocsúdva közölték, hogy amennyiben nem szüntetik be Angelusék a tevékenységüket, igazoltatást követően bírságot szabhatnak ki a szervezőre.

Középen Angelus Iván

Középen Angelus Iván

Fotó: A szerző felvétele

Angelus Iván a Narancsnak úgy nyilatkozott, hogy nem kockáztathatta, hogy beláthatatlan összegű bírságot rójanak ki rá, így az egyébként nyilvános, kétnapos köztéri performance-ot kénytelen volt végül Pilisszentkereszten, saját magánterületén megrendezni. „A kultúra és a kulturáltság a magánterületre szorult” – jegyezte meg Angelus, aki szerint „amióta megszűnt a köztársaság, kettős beszéd van, a hatalmi ágak nincsenek már szétválasztva, a jog pedig értelmezés kérdése”.

Kíváncsiak voltunk, vajon kinek van igaza, ki az, aki a gyülekezési törvényt kreatívan vagy csak simán szabatosabban értelmezi. Megkerestük a TASZ-t, és Hegyi Szabolcstól azt a tájékoztatást kaptuk, hogy egy táncos performance önmagában valóban nem a gyülekezési jog gyakorlása: a törvény szerint (3. §) a kulturális rendezvények nem minősülnek tüntetésnek, így nem bejelenteni kell őket a rendőrségnek – melynek nincs is hatásköre ilyenkor eljárni –, hanem valóban az önkormányzattól kell igényelni a terület használatát (ennek feltételeit helyi rendeletben szabályozzák). Egy flashmob esetében más lett volna a helyzet, de abban az esetben nagyon fontos az időtényező: csak a rövid, néhány percig tartó, valóban „villámcsődületként” megtartott események minősülhetnek flashmobnak – így Angeluséknál ez fel sem merült. „Ez persze nem jelenti azt, hogy egy táncos performance soha nem lehet politikai véleménynyilvánítás: ez a rendezvény céljától függ.” Ha a tánc vagy a performance egyéb részletei jelentik a lényeget, akkor kulturális rendezvényről van szó, ha mindez csak illusztrációja egy közéleti üzenetnek, akkor a gyülekezési törvény hatálya alá tartozó tüntetésről van szó – tudtuk meg a TASZ munkatársától.

Angelusék esetében tudomásunk szerint nem volt szó politikai véleménynyilvánításról, persze, szabadon értelmezhető, mi számít annak, vagy mi nem.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.