Felfüggesztett börtönbüntetés egy szociális otthon két dolgozójának

Méltóság nélkül meghalni

Lokál

Fertőtlenítővel itattak meg véletlenül egy ellátottat, aki emiatt meghalt a Békés megyei Hajnal István Szociális Szolgáltató Centrumban. A 2018. áprilisi esetet vádmódosítás után halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetéssé minősítették.

„Elnézést kérek azért, ahogyan a szeptemberi tárgyaláson viselkedtem, de az orvosszak­értő szavai miatt nem tudtam türtőztetni magam. Olyat ugyanis nem lehet egy emberről mondani, ami akkor elhangzott. A szakértő azt mondta, a sértett olyan gyenge volt, hogy akkor is elpusztult volna, ha ráfújnak. Tisztelt bíróság, az álla­tok pusztulnak el, nem az embe­rek! Ráadásul a tragikus és értelmetlen módon meghalt édesanyámról volt szó, amiért kiborultam. Ő világéletében negyven és fél kilós volt, igaz, az utóbbi időben súlyosan beteg lett, s korábban alkoholista volt, de két éve már egyáltalán nem ivott. A saját lábán jött be az otthonba és emberi mulasztás miatt halt meg. Ezt nagyon nehéz feldolgozni. Azon az áprilisi délelőttön, amikor megtörtént a baj, telefonon értesítettek, és autóval rohantam a békéscsabai kórház intenzív osztályára. Megérkezésemkor nem engedtek be, csak azt követően, miután anyám meghalt. Egy ismerősnek köszönhetően, de a szabályokat megszegve, néztem meg a már halott anyámat. Meztelenül feküdt egy ágyon, egy huzat csak félig takarta a testét, a szájából egy cső lógott ki és a szemét is nekem kellett lecsukni. A saját hányadékában fulladt meg, miközben maga alá piszkított. Pedig élhetett volna még! Azért vagyok itt, mert azt szeretném elérni, hogy mással ez sohase történhessen meg. Nem kellett volna meghalnia, s nem tudott méltósággal meghalni. Tőlem pedig az elmúlt két és fél évben az intézmény vezetői és munkatársai közül senki nem kért bocsánatot és nem kívánt részvétet sem” – mondta az ítélethirdetés előtt az elhunyt 61 éves asszony lánya a Békési Járásbíróságon az utolsó szó jogán. Nem sokkal később, ugyancsak az utolsó szó jogán halkan bocsánatot kért a történtekért a másodrendű vádlott. Igaz, ezt a bíróságnak mondta, nem az áldozat lányának.

 

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.