A mi utcánk már külvárosnak számít annak ellenére, hogy tíz percre van busszal a Ferenciek tere. Külvárosi életünk abban mutatkozik meg például, hogy a bérrollereket itt már simán le lehet tenni az út mellé. Egyszer a rézsűre is dobtak egyet, hetekig néztem, ahogy süllyed be a térdig érő fűbe, mire valaki érte jött és elvitte.
Húsz méterrel arrébb már egyetlen roller sincs ledobva, az ugyanis már a belváros, így ott csak az úgynevezett mikromobilitási pontokon lehet hagyni az eszközöket. Vagyis ott lehet hagyni mindent mindenhol, de a bérlő ez esetben nem tudja leállítani a bérlést, az ketyeg tovább, illetve büntetést is fizetni kell – kivéve, ha kis összeggel feltöltött virtuális kártyával fizetett, de ez már olyan furmányosság, amit elvétve alkalmaz a turista.
Zónák szerint
Az úgynevezett belvároson kívül, ami Budán a Bocskai út, Budaörsi út, Alkotás út és a Krisztina körút, Pesten pedig a Dózsa György út, Fiumei út és a Mester utca által határolt terület, nem állnak hegyekben a rollerek. Az átmeneti zónának nevezett területen sem, ami nagyjából Szentimrevárost, a Margitszigetet és Buda Margit körúton, Bécsi úton belüli szakaszát jelenti, plusz néhány keresztutcát a Ferencvárosban. Vagyis a rollerpara lényegében a belső kerületek sajátja, a nagyobb kerületekben értelemszerűen az említett szakaszhatárokon belüli részeken jelent gondot.
Itt koncentrálódik a bérrollerek nagyjából fele, négy-ötezer darab a Narancs számításai szerint. Néhány évvel ezelőtt ezek a rollerek szanaszét szórva várták a bérlőket, néha egyenesen a Dunában végezték, 2022-ben azonban a főváros és a kerületek is egységes szabályozást hoztak létre. Ennek lényege, hogy rollert csak a meghatározott mikromobilitási ponton (mobi) lehet otthagyni, és ott is csak meghatározott számban.
A rendszer megalkotásában az V. kerület járt az élen, ami nem csoda. A kerületet ellepték a rollerek, nem lehetett használni a járdákat, és nemigen lehet megmondani, hogy a használatban lévő vagy a széthagyott járgányok voltak-e idegesítőbbek. A kerületvezetés válaszul egyszerűen kitiltotta őket a francba, mondván, a bérlés (otthagyás) értékesítésnek minősül, tessék tehát fizetni. Nyilván senki sem gondolta, hogy ez így lesz, a szolgáltatók így elsőre távoztak – aztán mégis inkább szerződtek.
A mindenki által elfogadható megoldás az lett, hogy a főváros és a kerületek szerződést kötöttek a rollereket bérbe adókkal. A szerződésben rögzítették a mobi pontok számát, hogy ott hány rollert, kerékpárt lehet lerakni, és mindezért mennyit fizet a szolgáltató. Az azóta eltelt idő megmutatta, mennyire jó ez a rendszer. Félig-meddig jó.
Vitatott javulás
Az mindenképp pozitív változás, hogy a rollerek jellemzően már valóban a mobi pontokon vannak, az azonban árnyalja a képet, hogy az önkormányzatok lényegében folyamatosan küldik a bírságcsekkeket, mert a szolgáltatók sok esetben magasról tesznek a szabályozásra. A lapunk által fellelt szerződések alapján a fővárosnál rollerenként havi 500 forint az alapdíj – de ezt a belvárosi részen kettes, az átmeneti zónában másfeles szorzóval emelik –, a kerületek inkább egységesen 1000 forintot kérnek. A főváros és a kerületek az általuk tulajdonolt területeken kialakított mobi pontok után szednek díjat.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!