Reggel még ezzel volt tele minden, de Hajós András nem is pacsizott le a Tv2-vel

  • narancs.hu
  • 2017. augusztus 21.

Lokál

Egyelőre.

A Bors őrmester számolt be arról, hogy alkut kötött Hajós András a Tv2-vel: a Dalfutárért cserébe lesz a Sztárban sztár zsűritagja. A lap szerint a megegyezést „hosszú tárgyalássorozat” előzte meg. „Hajós többször is hangsúlyozta, hogy nem tartozik a csatornához, és szeretne elhatárolódni a politika által befolyásolt tartalmaktól. Ez nyilvánvalóan nem tetszett a kereskedelmi tévé vezetésének, szakmai berkekben egy garast sem adott volna senki azért, hogy Hajós idén ősszel megint nekifuthat az általa kitalált, de a Tv2 által birtokolt műsornak” – jelentette Bors őrmester az ő informátorára hivatkozva, de úgy tűnik, hogy a legilletékesebbet, Hajós Andrást képtelenek voltak megkérdezni.

Ezért Hajós Facebook-oldalán volt kénytelen cáfolni a lap értesülését.

„A Dalfutár nem folytatódik a Tv2-n. Nem tudom, honnan veszi a Bors az értesüléseit, mert engem senki nem kérdezett. De mit is butáskodom itt, hiszen az én életemről van szó, minek is kérdeznének pont engem a képzett újságírók?! 
Nincs alku a Tv2-vel, legalábbis nem a Dalfutárról. Ez a műsorom nem folytatódik (még/ott), mert ott nem akarom, amúgy részükről sem volt érdeklődés.
Van szó arról, hogy a Sztárban sztár zsűripultjába újra beüljek, de ez nem a Dalfutáron múlik.
A Tv2 csoport vezetése teljes joggal meg van rám sértődve, mert negatívan nyilatkoztam egyik műsorukról. Én pedig ezalatt teljes joggal félek attól, hogy a Tv2 jelenlegi imidzse politikai bélyeget süt rám. 
Ezt a két bizalmatlan álláspontot kell feloldani ahhoz, hogy megállapodás szülessen. 
Szívesen dolgoznék abban a műsorban, melynek kimagasló sikeréhez – véka alá nem rejtett kritikáimmal együtt – magam is hozzájárultam az elmúlt években” – írja Hajós, akivel májusban készítettünk interjút egyebek mellett a Tv2-vel kapcsolatos viszonyáról.

 

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.