Tízezrek aludtak világszerte az utcán, hogy felhívják a figyelmet a hajléktalanságra

  • narancs.hu
  • 2019. december 8.

Lokál

Will Smith New Yorkban esti mesét olvasott fel a résztvevőknek.

A világ több mint 50 városában emberek tízezrei töltötték a vasárnapra virradó éjszakát az utcákon aludva, hogy felhívják a figyelmet a hajléktalanság problémájára, adományokat gyűjtsenek a fedél nélkül élők számára.

A World's Big Sleep Out (a világ nagy utcán alvása) kampányban New Yorktól Londonon át Újdelhiig megrendezett akcióban összegyűlt adományokkal az ENSZ Gyermekalapját, az UNICEF-et támogatják.

Londonban Helen Mirren Oscar-díjas brit színésznő, New Yorkban Will Smith amerikai színész is csatlakozott a résztvevőkhöz, akik dacolva a zuhogó esővel és a hideg idővel, hálózsákokban töltötték az éjszakát a Trafalgar téren és a Times Square-en.

Will Smith, aki New Yorkban esti mesét is olvasott a résztvevőknek, elmondta, hogy még mindig elérzékenyül, ha a hajléktalanokra gondol évekkel az után, hogy eljátszotta a Boldogság nyomában című film főszerepét, amelyben egy mindenét elvesztő férfit, alakít, aki megpróbálja rendbe tenni életét. Az igaz történetet feldolgozó film megváltoztatta az életét, segített megérteni a szegénység gyötrelmeit - hangsúlyozta.

"Borzasztó tragédia, ha nincs egy hely, ahol éjszaka lehajthatod a fejed gyermekieddel" - hangoztatta.

"Ami borzasztóan aggaszt az a hajléktanok számának növekedése, amelyre felfigyeltem Los Angelesben, New Yorkban és Londonban" - mondta Helen Mirren.

"Sok család számára nagyon keskeny a határvonal az otthon és a hajléktalanság között" - hangoztatta az előtt, hogy mesét olvasott a Trafalgar téren összegyűlt mintegy kétezer embernek, akik narancssárga hálózsákokban próbáltak aludni a zuhogó esőben.

A brit Shelter alapítvány adatai szerint több ezer ember alszik az utcákon a szigetországban és több tízezer család, köztük 135 ezer gyermek él átmeneti szállásokon.

New Yorkban több mint 62 ezer ember, köztük 22 ezer ember alszik menhelyeken az adománygyűjtést szervező alapítvány szerint.

MTI

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.