Kedves Barátaim!
Na, ugye, hogy megérte?
Megérte milliárdokból stadionokat építeni, mert 45 év után kijutott a magyar futballválogatott arra az Európa-bajnokságra, ahol mindenki be lesz szarva, hogy bármikor felrobbanthatja egy nyomorult. Megérte megharcolni a belső és külső ellenségekkel, hiszen a kétharmad áll, mint a cövek, barátok kifizetve, biztosan nagy érzés volt a VIP-páholyból nézni Priskin bombagólját. Megérte kerítést építeni, megérte elzavarni innen a menekülteket (migránsokat), hiszen nálunk nem robbantottak a meccs éjjelén.
Megérte minden azért, hogy Miniszterelnökünk kimondja végre: Na, ugye!
| ||
Érzésem szerint most sok ilyen „Na, ugye” helyzettel fogunk találkozni, és kénytelenek leszünk elismerni, hogy tényleg. Ne szégyelljük kimondani, hogy rosszul ítéltük meg a helyzetet! Orbán Viktort méltatlanul vádoltuk azzal, hogy csak a mából és a mának él, miközben ő kitartóan, ha kellett, konokul ismételgette: első a magyar nemzet.
Íme, tegnap este mindenki számára világossá vált szerte a világon, hogy a magyarok sorsa jó kezekben van, hiszen a demokratikusan megválasztott vezető pontosan tudja, hogyan lehet felemelni egy nemzetet, amely oly sok szenvedésen esett át, és amely múltjánál sokkal többet érdemel. A rendszerváltás óta nem volt egyetlen kormány és miniszterelnök, amely képes lett volna kijuttatni a magyar válogatottat az Európa-bajnokságra.
Akik most fanyalognak, azok végleg menthetetlenek, mert vagy nem értenek a futballhoz, vagy Soros György pénzeli őket. Akik még most sem érzékelik, hogy micsoda mesterterv részesei, azok olyan szellemi szinten vannak, mint a közmunkások. A zavart tudatú kisebbség, amely eddig is csak a nyugati baloldal és liberálisok hazugságait és lejárt szavatosságú felismeréseit ismételgette, most végleg térdre kényszerül. 3:1 ide. Legyőztük azt a Norvégiát, amely nem is olyan régen még álcivilek hordáit uszította a magyar népre. Ma végre földbe döngöltük őket.
Kedves Miniszterelnök Úr!
Ön különleges képességű, történelmi léptékkel nézve is kikerülhetetlen személyiség.
Talán kevésbé lett volna félreérthető ez a „Na, ugye”, ha némi önmérsékletet mutat, de ki tudja, lehet, hogy tényleg maga rakja össze ezt a csapatot, és most bejött, így méltán büszke magára. Igaza van. Csinálja végig. Addig ne hagyja abba, amíg meg nem nyeri az Eb-t, ki nem tiltja innen az összes migránst, és le nem győzi a terroristákat mind egy szálig. Legyen engesztelhetetlen, meneteljen végig ezen az úton egyedül. Nem kell törődnie mással, csak a saját megérzéseivel, és a jól fizetett barátai tanácsaival. Az állam az Ön kezében van, Miniszterelnök Úr! Azt csinál vele, amit csak akar.
