Richard Morgan brit sci-fi író magyarul egyelőre kiadatlan 2004-es Market Forces című regényében a kockázati tőkebefektető cégeknek fest izgalmas jövőt. Egyrészt azzal, hogy a regény 2049-es jelenjében teljesen legális befektetési termékként festi le a különböző rezsimek és polgárháborúk finanszírozását. (Ha bárkinek a United Fruit Company vagy az ITT ugrik be a múltból, nem téved nagyot.) Másrészt pedig azzal, hogy a versenytárgyalások eszközévé is a Mad Max-filmeket idézően felfegyverzett és páncélozott autókat teszi.
A regénynek közeli rokona a Frederik Pohl és Cyril M. Kornbluth által művelt kapitalizmuskritikus science fiction irodalom, ami önmagában érdekes, de most nem ezért vettem elő. A Market Forces színhelyén, Londonban ugyanis épp csata zajlik, ami autókról, kapitalizmusról és az ütközetben bevethető nem konvencionális fegyverekről szól. Igen, az Uberről lesz szó.
| ||
A most kirobbant ügy négy hónapja kezdődött, amikor a Transport for London, a brit főváros közlekedési központja csak négy hónapra hosszabbította meg az Uber London Limited taxisengedélyét. Ezzel egy időben jelezték a minicabeket – ebbe a kategóriába tartozik minden, ami nem londoni fekete (ma már színes) taxi – üzemeltető társaságnak, hogy a licenc rendes, öt évre történő meghosszabbításához négy ponton kell változtatni a társaságnak. A kifogásolt területek a következők voltak: a súlyos bűncselekmények jelentése a hatóságok felé, a sofőrök egészségügyi alkalmassági vizsgálatának megváltoztatása és az erkölcsi bizonyítványnak megfelelő papír beszerzési gyakorlatának javítása. A negyedik kérés pedig arra vonatkozott, hogy a Greyball nevű, a szabályozó hatóságok ellenőreit az Uber rendszeréből kiszűrő rendszert ugyan ne használják Londonban.
A fentiek nagy része papírmunka, adminisztráció, illetve olyan követelmények teljesítése, amelyekkel valószínűleg még a szolgáltatás legvadabb rajongói sem tudnak vitába szállni. Szó sincs például arról a TfL igényei között, hogy az Uber úgy viselkedjen, mint egy hagyományos munkaadó. Az Uber a kiszabott négy hónap alatt nem változtatott semmin, most pedig, hogy a TfL bejelentette, hogy megvonja a személyszállítási licencet a cégtől, beleállt a konfliktusba.
Az ügy önmagában nem lenne érdekes, az Uber maréknyi hasonló harcon van túl. Néhány városból ki is tiltották, köztük Budapestről is. Izgalmassá, és a Morgan-könyvet felidézővé az teszi a mostani csörtét, hogy a cég hagyományos megközelítése nem feltétlenül fog működni Londonban. Már körbejárta a sajtót a hír, hogy több százezer aláírást gyűjtött össze az Uber engedélyének meghosszabbítását kérő petíció. A cég legendásan jó a felhasználói bázisának megmozdításában és a tömeg politikai fegyverré kovácsolásában. A Transport for London azonban nem egy hagyományos demokratikus intézmény, London pedig nem egy hagyományos város. Amíg Sadiq Khan, a város polgármestere elégedett a közlekedési hatósággal, addig azt senki más nem állíthatja le. Khan pedig ugyanazt kérte az Ubertől, amit a TfL.
Az Uber tehát nincs jó helyzetben. Még próbálkozik azzal, hogy technológiai innovációval szembeni lépésnek tüntesse fel a TfL tettét. Ám ezzel óvatosan kell bánnia, mert az appot és az azon keresztül nyújtott szolgáltatásokat az Uber holland leányvállalata, az Uber BV nyújtja. A licencéért küzdő londoni társaság pedig egy nagyon egyszerű, nagyon hagyományos taxis cég. Innen szép nyerni.
(A londoni helyzetről a Reconnections blog írt kimerítő elemzést, és érdemes hozzáolvasni Naked Capitalism tavaly decemberi cikkét arról, hogy egyáltalán fenntartható-e az Uber üzleti modellje.)
Másvalaki Problémája – kövesse a Magyar Narancs technológiai-társadalmi kérdésekkel foglalkozó blogját!
Másvalaki Problémája – Magyar Narancs
Nem látod, pedig ott van, és téged is érint. A Magyar Narancs új, technológiai-társadalmi kérdésekkel foglalkozó blogja.
