Kevin Smith nevéről még mindig mindenkinek a Shop-stop ugrik be – tudja ezt ő is, és köszöni, nagyon is ki van békülve a helyzettel. Első mozija óta 25 év telt el, az életunt eladókról szóló komédia pedig a kultfilmek tankönyvbe illő példájává, a 90-es évek amerikai filmtörténetének megkerülhetetlen darabjává vált: a néhány évvel korábbi Szex, hazugság, videó mellett talán Smith moziját emlegetik legtöbbször a független filmek felemelkedését magyarázó cikkek.
A Shop-stop kultuszához
az elkészítésének körülményei ugyanúgy hozzátartoznak, mint legendás figurái és szövegei: abban a boltban forgatták, ahol Smith akkoriban dolgozott, szigorúan este 11 és reggel 6 között, nyitvatartási időn kívül – így mindenki azt hitte, pornót készítenek. A rendező saját és barátai bankkártyáit lenullázva finanszírozta a filmet – a közel 28 ezer dolláros befektetés végül busásan megtérült, Harvey Weinstein Miramaxa 227 ezer dollárért vette meg a jogokat a Sundance filmfesztiválon. A Shop-stop abban is különlegesnek számított, hogy a filmben felhangzó dalokat tartalmazó soundtrack – melyen többek között a Bad Religion vagy az Alice in Chains is hallható – többe került, mint maga a teljes mozi.
Smith a siker után
néhány év leforgása alatt leforgatta azokat a vígjátékokat, melyek örökségéből gyakorlatilag a mai napig jól megél: a Shop-Show és a Comic strip – Képtelen képregény több pénzből és profibb körülményekből készültek, de gyakorlatilag ugyanúgy a Shop-stop univerzumában játszódnak: a társadalom által semmirekellőnek bélyegzett, a nagybetűs élet előtt álló karakterek szenvednek a szerelem, na meg a lét elviselhetetlen könnyűségének súlya alatt, mindezt pedig vicces és szókimondó párbeszédek teszik életszagúvá. A Dogmát szintén a klasszikus Smith-filmek között szokás emlegetni – itt már kifejezetten a polgárpukkasztás volt a cél, de a mozi mégsem vált öncélúvá, főleg azért, mert a humora a helyén volt. Ezt a filmet már nem kizárólag haverokkal készítette: Matt Damon és Ben Affleck – aki a Képtelen képregényben is szerepelt – ekkor már a Good Will Hunting sikerével a zsebükben igazi sztároknak számítottak. Nem csoda, hogy Smith korai filmjei közül a Dogma került a legtöbbe és hozta a legnagyobb bevételt.
2001-ben, mindössze négy filmmel a háta mögött Smith máris
nekiállt emlékművet állítani
saját örökségének: a Jay és néma Bob visszavág valójában csak így, a Smith-filmográfia ismeretében élvezhető valamennyire. Egyedül az utalások és kikacsintások teszik ugyanis többé a filmet, mint egy indokolatlanul mocskos szájú, bugyuta komédia. Ráadásul ez már többe került, mint Smith addigi filmjei összesen: 22 millió dolláros költségvetése dacára világszerte alig 33 milliót hozott a konyhára. Az ez után következő, 2004-es Apja lányát sokáig a rendező pályafutásának mélypontjaként emlegették – ám azóta többször sikerült ezt is alulmúlni. Ben Affleck visszatért főszereplőnek, Smith ismét kapott egy tisztességes költségvetést – mégis csúnyán beégett. A film nem jobb vagy rosszabb, mint a kor hasonszőrű romkomjai – egyszerűen csak semmi nincs benne, ami a rendezőre korábban jellemző volt. Épp ezért következő filmjével inkább visszatért legnagyobb sikeréhez: a Shop-stop 2-ben már sehol sincs az első film amatőr bája, Smith azonban láthatóan odáig van ezekért a figurákért, ahogy a nézők is – ez a rajongás, na meg a remek viccek miatt a filmet a rajongók szerették, a kritikusok pedig csendben maradtak.
Hasonló múltba menekvés volt a Zack és Miri pornót forgat: az Apja lánya buktájából tanulva Smith okosabban futott neki egy újabb fősodorbeli romkomnak. A végeredmény egy Smith filmográfiájában közepes, de egy Katherine Heigl-mércével mérve így is remek komédia. A rendező ez után egy ideig akcióval és horrorral próbálkozott: a Két kopper bár nagyot bukott, de a legtöbb bevételt termelte; a Veszett világgal, az Agyarral és a Yoga Hosersszel pedig a horror felé mozdult, felemás sikerrel. A képregények és a múltidézés legismertebb követeként Smith lehetőséget kapott olyan sorozatok egy-egy epizódjának megrendezésére is, mint a Flash – A Villám, a Supergirl vagy épp A Goldberg család.
Valójában azonban Smith
több mint tíz éve teljesen súlytalannak számít
rendezőként – a Vulture portréja szerint évek óta nem is ebből él, hanem abból, hogy beszél: magáról, a képregényekről és a filmjeiről, előadásokon, interjúkban és podcastekben. Utóbbiban igazi szupersztárnak számít, SModcast néven saját kis birodalmat épített ki, amelyen belül ő maga hat műsorért is felelős. Több millióan követik Twitteren és Facebookon is, élő műsorai pedig telt házzal futnak szerte a világon.
Végül is van miről beszélnie: korai filmjeivel kitörölhetetlen nyomot hagyott a popkultúrán; az elsők között tette menővé a geekséget, ami ma talán a világ legjövedelmezőbb szubkultúrája; de felnőni képtelen gyerekember-figuráival ő ágyazott meg annak a komédia-hullámnak is, amely élén Judd Apatow Hollywood vígjáték-császárává vált. Először persze Smith is rosszul viselte, hogy leáldozott a csillaga: a 2010-es évek elején keresztes hadjáratot folytatott a kritikusok ellen, és minden létező fórumon elküldte őket a fenébe. Mára már megbékélt. „A boldog emberektől nem születnek remek műalkotások, tudod? A művészet a szomorúságból és szenvedésből születik. 46 éves vagyok – nem akarok többet annyi negatív szarságon átmenni” – mondta egy interjúban. Már nem akarja megreformálni Hollywoodot – helyette az évek alatt kialakult rajongótáborát igyekszik kiszolgálni.
Mára belátta, hogy ő elsősorban és kizárólagosan nem filmrendező. „A Shop-stop olyan volt, mint egy 27 ezer dolláros jégtörő. Legalábbis ma így tekintek rá. Olyan volt, mintha azt mondtam volna: Szia, Kevin Smith vagyok, és a következő 50 évben beszélni szeretnék hozzád” – magyarázta egy előadásában. Az emberek pedig azt mondták erre: Oké. Ma tehát Smith abból él, hogy ő Kevin Smith: egy film- és képregény-rajongó, a Shop-stop és Shop show rendezője, maga Néma Bob. Podcastjaiban persze ezer más dologról is szó esik: fogyásáról, szívrohamáról, melybe majdnem belehalt, vagy épp Jayről, vagyis Jason Mewesról, aki továbbra is legjobb barátja és állandó vendége. Ő nem csak karrierjét, de életét is Smithnek köszönheti, ő rántotta ki ugyanis a függőségéből.
Az emberek pedig továbbra is kíváncsiak rá és órákig tartó nosztalgia-monológjaira – ez adta az inspirációt, hogy évekkel később ismét visszatérjen kultikus filmjeihez. A Shop-stop harmadik részének már 2017-ben nekilátott volna, a Randalt alakító Jeff Anderson azonban az utolsó pillanatban kihátrált a projekt mögül. Évekkel később békültek ki Smithszel, így mára már sínen van a film. A Jay és néma Bob visszavág folytatása pedig elkészült, október közepén pedig be is mutatták. Ahogy az Indiewire
írta róla: Kevin Smith hivatalosan is a folytatás-bizniszben utazik. Persze nem úgy, mint a többi nagymenő.
„Nem a Halálos iramban világában élek, ahol az emberek folyton még egyet és még egyet akarnak. Senki nem sürgetett egy Jay és Néma Bob-folytatást, szóval pénzügyileg is igazolnom kellett a film elkészítésének jogosságát. Csak így lehetett megcsinálni” – magyarázta. 10 milliót sikerült összekalapoznia stúdióktól és forgalmazóktól, 2 milliót pedig egyéb befektetőktől – őket könnyedén visszafizeti országos előadó-turnéja bevételéből, ahol a Jay-t alakító Jason Mewesszal szórakoztatják a közönséget. Smith abban reménykedik, rajongói a moziban is kíváncsiak a kultikus figuráira – mint mondja, az emberek 18 évvel a film után is kifizetnek 100 dollárt, hogy láthassák őket a színpadon; ez alapján egy 10 dolláros mozijegynek is bele kell férnie. Abban bízik, hogy ha a film siker lesz, a Shop-stop mellett a Shop show folytatására is pénzt tud szerezni. „Ha te vagy a kibaszott Russo testvérpár, hónapokat kapsz a moziban a Bosszúállókra. De ha te vagy Kevin Smith, egy hétvége sem jár neked, haver” – magyarázta, miért nehéz manapság alacsony költségvetésű filmekkel számottevő betételt elérni. Aggasztó például, hogy a nyár legnagyobb durranásának szánt vígjátéka, a Csekély esély is csúfosan megbukott a Disney-mozik uralta időszakban. Smith eddigi filmjeinek összbevétele az inflációt számítva alig 300 millió dollárt – ezt egy Bosszúállók vagy Oroszlánkirály néhány nap alatt megugorja.
A Jay és Néma Bob folytatása
ráadásul az első résznél is belterjesebb lesz – pedig már az se szólt másról, mint a Smith-univerzumról. A 2001-es eredeti mű sztorija szerint a főhősök igyekeztek megakadályozni, hogy Hollywoodban a tudtuk és hozzájárulásuk nélkül film készüljön róluk. A folytatás története kísértetiesen hasonló: ebben rájönnek, hogy rebootolják azt a bizonyos, róluk szóló filmet, így ismét felkerekednek, hogy megakadályozzák ezt. A rendező tehát ezúttal sem akarja megváltani a világot – arról pár évtizede már letett. Inkább csak fityiszt mutatna Hollywoodnak és a filmbiznisznek, és tisztelegne egyet saját karrierje meg a rajongói előtt. Nem fél attól, amitől manapság egyre több komikus és rendező, hogy a MeeToo és a hasonló mozgalmak miatt ma már képtelenség önfeledten komédiázni. „A humorom nem arról szól, hogy megtámadjam az embereket, vagy megsértsem valakinek a méltóságát. 25 éve támadom Kevin Smitht. Ez az én brandem. Az egyetlen, aki panaszkodhat emiatt, az maga Kevin Smith, szóval biztonságban vagyok” – nyilatkozta.
