A torontói fesztiválon is bemutatkozik Enyedi új filmje

  • MTI/narancs.hu
  • 2021. szeptember 8.

Mikrofilm

Denis Villeneuve Dűne, Edgar Wright Last Night in Soho és Enyedi Ildikó A feleségem története című filmjét is vetítik a torontói filmfesztiválon. 

A csütörtökön kezdődő 46. Torontói Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) a Ben Platt és Julianne Moore főszereplésével, Stephen Chbosky rendezésében készült Kedves Evan Hansen című, Broadway-musicalből forgatott filmmel nyílik meg.

A mustra műsorában szerepel a 60-as évek Londonjában játszódó Last Night in Soho című produkció Edgar Wright rendezésében és a The Eyes of Tammy Faye című életrajzi dráma is, amelyben Jessica Chastaint láthatják a nézők.

Barry Levinson The Survivor című filmje, amelyben Ben Foster alakítja Harry Haft bokszolót, szintén ott lesz a kanadai fesztiválon, akárcsak Terence Davies Benediction című filmje Siegfried Sassoon angol költőről, és Justine Bateman rendezői bemutatkozása, a Violet, a főszerepben Olivia Munn-nal. Vetítik Kenneth Branagh új filmjét, a Belfastot, és Antoine Fuqua The Guilty című produkcióját is Jake Gyllenhaallal. A dokumentumfilmes programban szerepel az Alanis Morissette-ről készült, Jagged című produkció.

A velencei filmfesztivál után Torontóban is láthatja a közönség Denis Villeneuve Dűne című filmjét. A Cannes-ban szereplő filmek közül pedig a norvég Joachim Trier The Worst Person in the World, valamint a francia Jacques Audiard Paris, 13th District és Enyedi Ildikó A feleségem története című alkotását is vetítik.

A feleségem története, amely Füst Milán több mint húsz nyelvre lefordított, azonos című regényéből készült, a féltékenység és a szerelmi kétkedés természetrajzát bemutató, csaknem háromórás, kosztümös, angol nyelvű film. A két főszerepet Gijs Naber holland színész és Léa Seydoux francia színésznő alakítja. A szeptember 23-tól a magyar mozikban is látható produkció forgatókönyvét Enyedi Ildikó írta, az operatőr Rév Marcell, a vágó Szalai Károly, a látványtervező Láng Imola, a jelmeztervező Flesch Andrea, a VFX supervisor Klingl Béla, a zeneszerző Balázs Ádám volt.

A fesztivál a kínai rendező, Csang Ji-mou One Second című filmjével zárul majd.

A fesztiválon a The Guardian beszámolója szerint a pandémia miatt csak oltási igazolás felmutatásával vagy negatív koronavírusteszttel lehet részt venni. A maszkviselés szintén kötelező lesz a közönség számára. A fesztivált két vezetője, Joana Vicente és Cameron Bailey hangsúlyozta, hogy a szervezők igyekeztek mindent elkövetni a rendezvény biztonságos lebonyolítása érdekében.

A TIFF szeptember 9. és 18. között zajlik majd a fesztivál hagyományos mozijaiban, Torontó belvárosában.

Kedves Olvasónk!

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők! De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.