Ez volt az évtized akciófilmje, és most végre folytatják

  • Gera Márton
  • 2018. június 27.

Mikrofilm

A Sicario úgy mesélt a drogháborúról, hogy végig a realizmus talaján maradt. Öt ok, amiért még ma is érdemes megnézni Denis Villeneuve filmjét.

Amerika háborúban áll. A háborút nem katonák vívják fegyverekkel, hanem ügynökök harcolnak a saját lelkiismeretükkel, és azon dilemmáznak, hogy milyen mocsokságokat lehet elkövetni valami szentnek mondott cél érdekében. Nagyjából erről szólt a Sicario 2015-ben, amivel a lassú építkezés mestere, Denis Villeneuve bebizonyította, hogy úgy is lehet beszélni a drogháborúról, hogy nem idealizálunk senkit és semmit, és körülbelül azt mutatjuk meg, ami valóban mehet az amerikai–mexikói határon. A kritikusok (korábbi kritikánk itt olvasható) és a nézők körében is népszerű akciófilm második részét holnaptól játsszák a mozik: hogy milyen lesz, még nem tudjuk, de az biztos, hogy az első Sicariót több okból is érdemes visszanézni.

1. Emily Blunt

Igaz, hogy Az ifjú Viktória királynőben már kiszúrhatta magának a néző, de Emily Blunt valójában csak a Sicarióban bizonyította be, hogy mennyire tehetséges. Ő volt az ügynök, akit csak arra használnak, hogy legitimálja a morálisan erősen megkérdőjelezhető harcot. Blunt pedig nem a klasszikus hollywoodi utat járja be: nem lesz belőle gyilkológép, nem alkalmazkodik, hanem folyamatosan őrlődik, és a film végére inkább válik idegronccsá, mint akcióhőssé.

via GIPHY

2. Nem szokványos akciófilm

Hogy Emily Bluntból nem lesz akcióhős, az annyira nem is meglepő, ugyanis a Sicario nem is volt klasszikus akciófilm. Az akció itt csupán eszköz volt annak bemutatására, hogy hogyan mennek a dolgok a határon, ahol néha egy lövés után mindent megkérdőjelez az ember. Villeneuve pedig pont erről rendezett filmet: sokáig lehet azon vitatkozni, hogy a titkos akcióban részt vevő ügynökök módszerei mennyire helyesek, és milyen mértékben lépik át a törvényesség határait. Egy kommersz akciófilm nem adna lehetőséget arra, hogy a néző egyszerre kezdje el megkérdőjelezni a csapat tetteit, és a már-már emberi jogi aktivistává váló, Blunt által alakított FBI-ügynök dilemmáit.

3. Csak szép lassan

Denis Villeneuve soha nem az erőltetett menetről volt híres: nem siettette az eseményeket sem a Felperzselt földben, sem a Fogságban, és hát a legutóbbi filmje, a Szárnyas fejvadász 2049 sem éppen a rohanás miatt marad emlékezetes. A komótos tempónak nála viszont mindig funkciója volt, a Sicarióban különösen. Az egyik legtitokzatosabb szereplő, az akcióban szintén oroszlánrészt vállaló bérgyilkos, Alejandro például alig mond valamit, a hallgatása és a tekintete ugyanakkor mégis többet árul el mindennél. A Sicarióban ráadásul sokáig nem lehet tudni, hogy ki melyik oldalon áll, ki fog támadni, és hogy egyáltalán lehet-e jókról és rosszakról beszélni. Tökéletes megteremtése a feszültségnek.

4. Benicio del Toro

A Sicario egyik nagy erőssége kétségkívül a karakterekben rejlik: nehéz eldönteni, hogy Emily Blunt vagy Benicio del Toro uralja-e jobban a vásznat/képernyőt. Amikor bemutatták a filmet, elterjedt, hogy a Del Toro által alakított Alejandrónak a forgatókönyv első változatában megannyi szövege volt, csak közben az alkotók rájöttek, hogy a titokzatosság elvész, ha a rejtélyes figura végigbeszéli a játékidő jelentős részét. Így hát Alejandro inkább csak sejtet, sokáig nehéz eldönteni, hogy ki is ő és melyik oldalon áll, aztán pedig már azon gondolkodunk, hogy a vele történt szörnyűségek adnak-e felhatalmazást a bosszúra.

false

5. A zene

A Sicario feszült és nyomasztó film volt, az ilyen mozihoz nyilván nyomasztó zene dukál. A Villeneuve házi zeneszerzőjének is nevezhető, idén februárban elhunyt Jóhann Jóhannsson pedig kitett magáért, a film zenéje ugyanis olyan sötét, hogy a poklok poklára készíti fel az embert:

Sicario Soundtrack – The Beast

Jóhann Jóhannsson - Sicario - Varèse Sarabande Records Buy the album: https://amzn.to/2ImO3iG Subscribe to Varèse Sarabande: https://www.youtube.com/channel/UC3-JYfWGg_32IL68rIp9Hog Follow: http://twitter.com/VareseSarabande Varèse Sarabande Records Website: https://www.varesesarabande.com Follow my Channels ================ ➤ Psychedelic Universe: http://bit.ly/PsyUniverseSubscribe ➤ Progressive Universe: http://bit.ly/ProgUniverseSubscribe ➤ The Power of Psychedelic Trance: http://bit.ly/PsyTrancePowerSubscribe Follow me Online ============== ➤ SoundCloud: http://bit.ly/SoundCloudPsychedelicUniverse ➤ Twitter: http://bit.ly/TwitterPsychedelicUniverse

Kövesse a Magyar Narancs filmes blogját, a Mikrofilmet, amely rendszeresen új tartalommal jelentkezik. Ajánlók, előzetesek, toplisták, és még sok minden más a Mikrofilmen!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.