Ez volt az évtized akciófilmje, és most végre folytatják

  • Gera Márton
  • 2018. június 27.

Mikrofilm

A Sicario úgy mesélt a drogháborúról, hogy végig a realizmus talaján maradt. Öt ok, amiért még ma is érdemes megnézni Denis Villeneuve filmjét.

Amerika háborúban áll. A háborút nem katonák vívják fegyverekkel, hanem ügynökök harcolnak a saját lelkiismeretükkel, és azon dilemmáznak, hogy milyen mocsokságokat lehet elkövetni valami szentnek mondott cél érdekében. Nagyjából erről szólt a Sicario 2015-ben, amivel a lassú építkezés mestere, Denis Villeneuve bebizonyította, hogy úgy is lehet beszélni a drogháborúról, hogy nem idealizálunk senkit és semmit, és körülbelül azt mutatjuk meg, ami valóban mehet az amerikai–mexikói határon. A kritikusok (korábbi kritikánk itt olvasható) és a nézők körében is népszerű akciófilm második részét holnaptól játsszák a mozik: hogy milyen lesz, még nem tudjuk, de az biztos, hogy az első Sicariót több okból is érdemes visszanézni.

1. Emily Blunt

Igaz, hogy Az ifjú Viktória királynőben már kiszúrhatta magának a néző, de Emily Blunt valójában csak a Sicarióban bizonyította be, hogy mennyire tehetséges. Ő volt az ügynök, akit csak arra használnak, hogy legitimálja a morálisan erősen megkérdőjelezhető harcot. Blunt pedig nem a klasszikus hollywoodi utat járja be: nem lesz belőle gyilkológép, nem alkalmazkodik, hanem folyamatosan őrlődik, és a film végére inkább válik idegronccsá, mint akcióhőssé.

via GIPHY

2. Nem szokványos akciófilm

Hogy Emily Bluntból nem lesz akcióhős, az annyira nem is meglepő, ugyanis a Sicario nem is volt klasszikus akciófilm. Az akció itt csupán eszköz volt annak bemutatására, hogy hogyan mennek a dolgok a határon, ahol néha egy lövés után mindent megkérdőjelez az ember. Villeneuve pedig pont erről rendezett filmet: sokáig lehet azon vitatkozni, hogy a titkos akcióban részt vevő ügynökök módszerei mennyire helyesek, és milyen mértékben lépik át a törvényesség határait. Egy kommersz akciófilm nem adna lehetőséget arra, hogy a néző egyszerre kezdje el megkérdőjelezni a csapat tetteit, és a már-már emberi jogi aktivistává váló, Blunt által alakított FBI-ügynök dilemmáit.

3. Csak szép lassan

Denis Villeneuve soha nem az erőltetett menetről volt híres: nem siettette az eseményeket sem a Felperzselt földben, sem a Fogságban, és hát a legutóbbi filmje, a Szárnyas fejvadász 2049 sem éppen a rohanás miatt marad emlékezetes. A komótos tempónak nála viszont mindig funkciója volt, a Sicarióban különösen. Az egyik legtitokzatosabb szereplő, az akcióban szintén oroszlánrészt vállaló bérgyilkos, Alejandro például alig mond valamit, a hallgatása és a tekintete ugyanakkor mégis többet árul el mindennél. A Sicarióban ráadásul sokáig nem lehet tudni, hogy ki melyik oldalon áll, ki fog támadni, és hogy egyáltalán lehet-e jókról és rosszakról beszélni. Tökéletes megteremtése a feszültségnek.

4. Benicio del Toro

A Sicario egyik nagy erőssége kétségkívül a karakterekben rejlik: nehéz eldönteni, hogy Emily Blunt vagy Benicio del Toro uralja-e jobban a vásznat/képernyőt. Amikor bemutatták a filmet, elterjedt, hogy a Del Toro által alakított Alejandrónak a forgatókönyv első változatában megannyi szövege volt, csak közben az alkotók rájöttek, hogy a titokzatosság elvész, ha a rejtélyes figura végigbeszéli a játékidő jelentős részét. Így hát Alejandro inkább csak sejtet, sokáig nehéz eldönteni, hogy ki is ő és melyik oldalon áll, aztán pedig már azon gondolkodunk, hogy a vele történt szörnyűségek adnak-e felhatalmazást a bosszúra.

false

5. A zene

A Sicario feszült és nyomasztó film volt, az ilyen mozihoz nyilván nyomasztó zene dukál. A Villeneuve házi zeneszerzőjének is nevezhető, idén februárban elhunyt Jóhann Jóhannsson pedig kitett magáért, a film zenéje ugyanis olyan sötét, hogy a poklok poklára készíti fel az embert:

Sicario Soundtrack – The Beast

Jóhann Jóhannsson - Sicario - Varèse Sarabande Records Buy the album: https://amzn.to/2ImO3iG Subscribe to Varèse Sarabande: https://www.youtube.com/channel/UC3-JYfWGg_32IL68rIp9Hog Follow: http://twitter.com/VareseSarabande Varèse Sarabande Records Website: https://www.varesesarabande.com Follow my Channels ================ ➤ Psychedelic Universe: http://bit.ly/PsyUniverseSubscribe ➤ Progressive Universe: http://bit.ly/ProgUniverseSubscribe ➤ The Power of Psychedelic Trance: http://bit.ly/PsyTrancePowerSubscribe Follow me Online ============== ➤ SoundCloud: http://bit.ly/SoundCloudPsychedelicUniverse ➤ Twitter: http://bit.ly/TwitterPsychedelicUniverse

Kövesse a Magyar Narancs filmes blogját, a Mikrofilmet, amely rendszeresen új tartalommal jelentkezik. Ajánlók, előzetesek, toplisták, és még sok minden más a Mikrofilmen!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.