Felpörgött a hazai filmgyártás, de kevés a filmes szakember itthon

  • narancs.hu
  • 2021. szeptember 19.

Mikrofilm

Igény pedig volna rájuk, a stúdiók és műtermek teljes kihasználtsággal működnek.

A varsói gyors most előzi épp a budapesti személyt – írtuk a múlt év év elején, jelezve, hogy a lengyel filmgyártás épp felfutóban van, és még az is lehet, hogy idővel elszipkázzák előlünk a hollywoodi szuperprodukciókat. A koronavírus-járvány azonban hatalmas mélyütést vitt be a filmiparnak, az ismét újrainduló amerikai szuperprodukciók pedig egyelőre még mindig szívesen választják Magyarországot. Könnyen lehet azonban, hogy a közeljövőben kevesebb Pesten kávézó Schwarzeneggerben, az itt forgató lányát meglátogató John Travoltában, vagy épp a Margitszigeten hesszelő Oscar Isaacben és Ethan Hawke-ban lesz részünk. Mindezért pedig nem is annyira a régiós versenytársak, hanem a hazai filmipart sújtó komoly munkaerőhiány okolható.

A Lumière Filmiskola sajtóközleménye szerint ugyanis a rendkívüli mértékben felpörgött hazai filmgyártás lendülete könnyen megtörhet azon, hogy a szakemberkínálat nem tud lépést tartani az egyre növekvő igényekkel. Pedig az itthoni filmkészítésnek csak a gyártási kapacitások és filmes szakemberek terén mutatkozó korlátok szabnak határt: az éves szinten 200 milliárd forint forgalmú szektor 90 százaléka exportra megy, vagyis ekkora szeletet hasítanak ki maguknak a nemzetközi bérgyártásban készülő alkotások és az ezekhez kapcsolódó kiegészítő szolgáltatások.

Az amúgy is felfutóban lévő igényeket tovább hajtotta az elmúlt években tapasztalható streamingláz: a közelmúltban elinduló új platformoknak köszönhetően soha nem látott kontentéhség jellemző. A Netflixet, Disney+-t és társait ugyanis nem kötik bemutatónaptárak vagy olyan, a hagyományos műsorszolgáltatókat korlátozó dolgok, mint hogy egy nap pusztán 24 órából áll: a streamingeken a végtelen tartalom gyakorlatilag bármikor elérhető, így a cégek nem tudnak elég műsort gyártani. Ez pedig itthon is érezhető: „Az igényeknek gyakorlatilag nincs plafonja, a hazai stúdiók és műtermek teljes kihasználtsággal működnek, kapacitásaik jó időre le vannak kötve” – állapítja meg az Oscar-díjas Saul fia című filmet producerként jegyző Rajna Gábor.

Magyarország ugyanis a régió országait megelőzve szállt be annak idején a filmes versenybe: stúdiók, műtermek épültek és kedvező adózási feltételeket vezettek be a filmgyártásba. Utóbbiról Rajna Gábor elmondta: a közvetett állami támogatás mértéke megközelítheti a magyarországi gyártási költség egyharmadát. Ahhoz, hogy hazánk filmipari centrummá váljon a térségben, a kedvező pénzügyi feltételek mellett kellettek még a jól képzett, minőségi munkára képzett szakemberek is. „Régebben a külföldi produkciók saját stábbal jöttek,

manapság azonban tőlünk toborozzák azokat a filmeseket, akik a kétkezi munka dandárját végzik el a forgatáson és az utómunkában egyaránt”

– mondja Salamon András rendező, a Lumière Filmiskola vezetője. Mivel a bérgyártás – főként a sorozatdömping következtében – felső korlát nélkül képes felszívni a meglévő kapacitásokat és szakembereket, ezekből máris érzékelhető szűkösségek alakultak ki.

A növekvő igény kielégítésére a közelmúltban két projekt is indult: Mogyoródon magánbefektetők építik fel 40 milliárd forintból az Astra Filmlandet, Fóton pedig a Nemzeti Filmintézet új stúdiókkal bővíti infrastruktúráját. Ez azonban Salamon András szerint nem elég: a nemzetközi filmipar az egyre dinamikusabban növekedő gyártási igények miatt sokkal nagyobb számban tudna foglalkoztatni többek között világosítókat, produkciós asszisztenseket, segédoperatőröket, vagy akár gripes (kameramozgató), illetve díszletépítész szakembereket, amennyiben ezekkel az elvárásokkal a filmes szakemberállomány lépést tudna tartani. Az utánpótlást a szakemberek szerint célorientált, magas színvonalú képzéssel lehetne megoldani, amelyek révén a szakmai angolt zökkenőmentesen használó frissen végzettek a lehető leggyorsabban csatlakozhatnának a forgatásokhoz. Salamon András kiemelte: a komoly nemzetközi karrierrel kecsegtető filmes szakma nemcsak a fiataloknak, de a pályamódosítás előtt állóknak is izgalmas lehetőség lehet.

Kedves Olvasónk!

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért.

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők. De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.