A mai Budapest utcáit járjuk, s valami gyanús mozgás tapasztalható körülöttünk. Ott a Lánchíd, itt a Szent István park, ez már a Duna-part a Parlament előtt... hova mennek azok a cipők? A gyanús mozgás pedig fehérrel körülrajzolt emberalakok tánca, akik az elbeszélők szavait jelenítik meg, csupa idős emberét, talán négyét, akik azt mesélik, hogy sárga csillagot kellett a kabátjukra varrni, hogy hogyan csúszott ki kezéből az édesanyja keze, amikor a házuk udvarán felfegyverzett katonák azt parancsolták, hogy a felnőttek lépjenek kettőt előre, majd balra át! Valaki arról mesél, hogy a házuk ablakából látott egy lányt a Parlament előtt, aki a sortűz eldördültekor belevetette magát a Dunába, s a partfal tövében várta ki a vízben, hogy elmenjenek a gyilkosok, majd kimászott és vacogva kért száraz ruhát, megígérve, hogy gyorsan elmegy, nem hoz bajt senkire, s végül férfiruhákban távozott… hogy hova ment, meddig jutott, azt nem tudják a történetét ellejtő szellemalakok sem, akik pedig tudnak mindent, s ma is itt vannak velünk a városunkban, a városukban, ahogy itt lesznek az unokáink unokáival is. Meglehet, nem is szellemek ők, hanem az ég angyalai, a Budapest feletti ég angyalai: sebzettek, odavetettek, de nem hagyják, hogy feledjük, amit magunktól sem tudnánk elfelejteni, bár nyilván sokan szeretnék.
Chilton Flóra filmje mindössze 7 perc, ha leveszem (de miért tenném) a vége főcímet, tán még 5 sincs, de élethosszig tartó útmutatást nyújt, nem is csak afelől, hogyan közlekedjünk a fővárosban, hanem arról is, hogy a világban is mi keresnivalónk van.
Kedves Olvasónk!
Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.
Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők! De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.
Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
