Tompos Kátya a szökött menyasszony tankönyvi esete: az esküvői vaníliatorta látványától kiborul, leinti a legelső taxit, majd a szabadnapos sofőrrel (Mohai Tamás) topográfiai és átvitt értelemben is végigszáguld élete eddigi – megmásíthatatlan – döntésein. Így járjuk végig Budapest ismerős szegleteiből indulva a nagy magyar vidéket meg a Balatont is; van is némi tourinformos bája az útnak, de azért nem lett bántó országimázsfilm belőle. Csak jelenetbetétek laza szövedéke: az egy-egy rövid leparkolás erejéig látottak nagyon nem állnak össze.
Szerencsére a felvonuló mellékszereplők (Scherer Pétertől Elek Ferencig) nem ripacskodják agyon a rájuk szánt ötperceket, és a kis életdarabok, amelyekbe belepillantunk, esetenként még valósnak is hatnak: mélyben rejlő traumák apró lenyomatai, még akkor is, ha a komédia miatt ezeket lendületesen igyekeznek az abszurd irányába tolni alkotók, pusztán azért, hogy nevessünk. (De nem nevetünk.) Tompos Kátya azt hozza, amit a helyzet megkíván, de a kedvelhetősége erősen megkérdőjelezhető – ha ez szándékos, akkor legalább ebben próbál a film túllépni a közhelyeken. Mohai Tamás folyamatosan dumáló, baromságokról filozofikus magasságokban elmélkedő laza gyerekfigurája pedig kedvelhető is lett volna – egy kicsit kevésbé erőltetett verzióban. A Most van mostnak egy erénye mégis van, az, hogy nem akar több lenni annál, ami: egy kedveskedő, romantikus road movie, annak minden ismert és elfogadott kliséjével. S ami után – ha ilyen vágyaink lennének –, ah, el lehet töprengeni azon, hogy a döntéseink hogyan hatnak mások életére.
Forgalmazza a Romis Film
