Film

Most van most

Mikrofilm

Tompos Kátya a szökött menyasszony tankönyvi esete: az esküvői vaníliatorta látványától kiborul, leinti a legelső taxit, majd a szabadnapos sofőrrel (Mohai Tamás) topográfiai és átvitt értelemben is végigszáguld élete eddigi – megmásíthatatlan – döntésein. Így járjuk végig Budapest ismerős szegleteiből indulva a nagy magyar vidéket meg a Balatont is; van is némi tourinformos bája az útnak, de azért nem lett bántó országimázsfilm belőle. Csak jelenetbetétek laza szövedéke: az egy-egy rövid leparkolás erejéig látottak nagyon nem állnak össze.

Szerencsére a felvonuló mellékszereplők (Scherer Pétertől Elek Ferencig) nem ripacskodják agyon a rájuk szánt ötperceket, és a kis életdarabok, amelyekbe belepillantunk, esetenként még valósnak is hatnak: mélyben rejlő traumák apró lenyomatai, még akkor is, ha a komédia miatt ezeket lendületesen igyekeznek az abszurd irányába tolni alkotók, pusztán azért, hogy nevessünk. (De nem nevetünk.) Tompos Kátya azt hozza, amit a helyzet megkíván, de a kedvelhetősége erősen megkérdőjelezhető – ha ez szándékos, akkor legalább ebben próbál a film túllépni a közhelyeken. Mohai Tamás folyamatosan dumáló, baromságokról filozofikus magasságokban elmélkedő laza gyerekfigurája pedig kedvelhető is lett volna – egy kicsit kevésbé erőltetett verzióban. A Most van mostnak egy erénye mégis van, az, hogy nem akar több lenni annál, ami: egy kedveskedő, romantikus road movie, annak minden ismert és elfogadott kliséjével. S ami után – ha ilyen vágyaink lennének –, ah, el lehet töprengeni azon, hogy a döntéseink hogyan hatnak mások életére.

Forgalmazza a Romis Film

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.