„Nagyon furcsa volt az Asperger-szindrómás srácok zárt világa”

Mikrofilm

Film az egészséges és sérült emberek együttműködéséről.

Francesco Falaschi filmrendező most nálunk is bemutatott filmje, az Ízlés szerint fűszerezve olaszosan mixelt feel good movie a börtönből szabadult séf és egy Asperger-szindrómás fiú barátságának a történetébe ágyazva. A gasztrokomédia felszíne alatt a toszkán rendező az egészséges és sérült emberek együttműködéséről igyekszik elmondani valamit. Egyebek mellett erről is beszélgettünk vele.

magyarnarancs.hu: Esőember, gasztronómiával megspékelve?

Francesco Falaschi: Régóta foglalkoztat a normálisnak mondott és az attól valamilyen szinten eltérő emberek találkozása. Az Ízlés szerint fűszerezve esetében leginkább két olvasmányélményem inspirált. Anthony Bourdain tévés sztárséf A konyhafőnök vallomásaiban elsőként nyújtott betekintést a kulináris világ szakmai hátterébe, emellett újraolvastam Oliver Sacks A férfi, aki kalapnak nézte a feleségét című könyvét. A neves neurológus-pszichiáter a mentális zavarokat minden emberi lény pszichéjének metaforájaként értelmezte.

false

magyarnarancs.hu: Milyen kutatásokat, tanulmányokat folytatott annak érdekében, hogy ne essen bele az autisztikus tünetek felszínes, illusztratív ábrázolásának a csapdájába?

FF: Az autizmus különböző fokán álló fiatalokat kerestünk fel, akik konyhai munkákat végeznek gasztronómiai szakemberek segítségével. Az igazi áttörést a római Not Equal csoporttal való találkozás hozta meg, nagyon furcsa volt az Asperger-szindrómás srácok zárt világa.

magyarnarancs.hu: A film erős iróniával kezeli a televíziós csatornák, magazinok gasztrokultuszát.

FF: Elképesztő méreteket ölt manapság a média túlsúlya, amihez az esetek többségében nagyfokú inkompetencia és felületesség társul. Hihetetlen arány-, egyensúly- és ízléstévesztésben élünk, és ez éppúgy igaz a konyhaművészetre, mint a filmre vagy bármi egyébre. A sztárséf mint jelenség a gazdasági válság szorongásainak köszönhető, de nem hinném, hogy manapság jobb ételek kerülnek az asztalra az ő jóvoltukból, mint régebben.

false

magyarnarancs.hu: A komoly témák feldolgozása vígjátéki módszerekkel mennyire tipikus a mai olasz filmgyártásban?

FF: Kevesen merészkednek a mainstreamen túl. A mai negyvenes-ötvenes generáció a polgári romantikus komédia műfaját ismételgeti a végtelenségig. A színészek, rendezők, producerek többsége nem akar kockáztatni, ragaszkodnak az elért kereskedelmi sikerekhez. És ebben a trendben nehezen tudnak utat törni maguknak új kezdeményezések. A végeredmény az, hogy az olasz mozi képességein aluli filmek készülnek. Sok rendező biztonsági játékot folytat a kockázatvállalás veszélye nélkül.

Figyelmébe ajánljuk