NFT-ket ad ki Anthony Hopkins

  • narancs.hu
  • 2022. augusztus 20.

Mikrofilm

A metaverzumban is színre lép Hannibal Lecter.

Az NFT-k (non-fungible token, azaz nem helyettesíthető zseton) a filmiparban is egyre nagyobb teret hódítanak – mi is beszámoltunk róla, hogy Tarantino így értékesítene néhány Ponyvaregény-jelenetet, vagy hogy Seth Green saját, aranyat érő digitális majmáról készített volna sorozatot, de a netes műalkotásnak lába kélt. Most pedig Sir Anthony Hopkins jelentette be, hogy ő is belép a kriptoművészet-piacra: az Orange Comet nevű Web3 kreatív stúdió startuppal együttműködve Eternal Collection néven NFT-sorozatot bocsát ki.

„Az NFT-k fekete vásznak, amelyeken új formában készíthetünk műalkotásokat” – magyarázta Hopkins egy online sajtókonferencián. A 84 éves, kétszers Oscar-díjas színész szerint a metaverzum elképesztő lehetőséget teremt, hogy egy teljesen új módon teremtsen kapcsolatot a közönséggel. „Valószínűleg én vagyok a legidősebb fickó az NFT társaságban és a social mediában – ez is azt bizonyítja, hogy a kor semmiben nem jelent akadályt” – fogalmazott.

Eternal Collection nevű sorozata Hopkins karrierjének 10 emlékezetes karakterének konceptualizált, digitális változatát tartalmazza majd, de megjelenik majd bennük a színész művészeti stílusa és témái is. Nemcsak olyan, jól ismert figurákat várhatunk majd, mint A bárányok hallgatnak Hannibal Lectere, hanem például Odin is, akit a Marvel Thor mozijában alakított.

Az NFT-k várhatóan szeptember közepén érkeznek a piacvezető OpenSea NFT digitális vásártérre, három ütemben. A különböző ütemekben más és más típusú NFT-k lesznek elérhetőek archetípusokra osztva, a licitet megnyerő szerencsés pedig a digitális tokenek mellett aláírt Hopkins-képet, sőt, akár egy ebédet vagy brunchot is nyerhet a színésszel. Hopkins 2005 foglalkozik festéssel is, képeit több kiállításon is bemutatták már.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.