Az utolsó sztori ugye az, hogy Orbán Viktor, Magyarország kis vezetője kiszedette a korlátot a fodrásza előtti járdáról, hogy zavartalanul parkolhasson az addig parkolás elől elzárt területen, szóval a tilosban. Ami azt illeti, szép és nemes jellemre valló gesztus, de a történelmi előzmények tekintetében felvet egy kérdést. Mi a haszna ebből a figarónak (figarínának), hisz alig valószínű, hogy a többi – ne adj’ isten földi halandó származású – kuncsaft mer parkírozni az így szabaddá tett területen. Nem is a mersz, inkább a jóérzés tarthatja vissza őket, hogy valamiért fontosnak tartják – szemben a miniszterelnökkel – ez milyen? – az emberi együttélés szabályait.
| ||
De nem ez a lényeg.
Hanem a felmerült kérdés: miben áll a fodrásznő haszna?
Hiszen eleddig ahhoz szoktatott minket a kicsiny vezető, hogy busásan megjutalmazza a körülötte szorgoskodókat (magyarul a tányérnyalóit). Emlékeznek, egymilliárdot kapott a fogásza a fogturizmus népszerűsítésére, mert ő rakta fel Orbánra először a koronáját. A testőrének egy egész rendőri szervezetet gründolt, a TEK mint Orbán magánrendőrsége azóta is híven teljesít, csak egész ritkán rúgják rá az ajtót magatehetetlen nyugdíjasokra. S ne felejtsük az angoltanárt, aki úgy megtanította hősünket angolul, hogy aztán már ő maga személyesen akarta ellenőrizni a komplett tisztikar angoltudását… Neki, illetve cégének az államilag, EU-s pénzből támogatott nyelvoktatási tortából sikerült hasítani egy kapitális darabot. S akkor hagyjuk most a szabóját vagy a kolbásztöltőjét…
Az égető kérdés az, mi esik le a fodrásznak? Már a korlátján túl.
