Nem lehet könnyű Kövér Lászlónak lenni. Miközben a lakosság java csip-csup, hétköznapi ügyeken gyötri magát, a házelnök a történelem ítélőszékének árnyékában végzi dolgát, ami minden másnál felelősségteljesebb ügymenet.
| ||
A múlt héten például kijelentette, hogy már a mohácsi csatát is a bankárok miatt veszítettük el. Nos, már akkor éreznünk kellett volna szavainak súlyát, hiszen nemcsak II. Lajosról és az árulásról szólt az ünnepi beszéd, hanem arról is – sőt, főleg arról –, hogy kormányunk vet majd véget az 500 évnyi szenvedésnek. „Abban az időben az országot valójában nem a magyar király, a magyar nemesek, hanem a bécsi Fugger-bankház irányította, amelynek kiszolgálásáért a hazaárulásban jó néhányan versengtek a nagy hatalmú urak közül” – jelentette ki Kövér, a magabiztos történész. Ő csak tudja, hisz’ tavaly még ennél is mellbevágóbb közléssel élt, hogy ti. „2010-ben az ország történelmének legnagyobb válságába került Mohácsig visszamenőleg”.
Mi következik mindebből? Hát az, hogy a szemünk láttára (hogyhogy eddig nem vettük észre?) zajlik egy olyan elképesztő nemzetmentés, ami történelmi dicsőségtáblánk leginkább bearanyozott dátumaihoz sem fogható. Kövér nem kevesebbet állít, mint hogy a Fidesz tesz pontot az évszázados – eddig kivétel nélkül bukással végződő – szabadságharc végére, ami természetesen győzelemmel ér véget. Ám addig akad még sok-sok tennivaló, hiszen még mindig csak úgy hemzsegnek a sötétben ólálkodó nemzetrontók.
Itt van mindjárt a parlament, ahol Kövér a főnök. Szerencsére olyanok vannak itt többségben, akik napi 24 órában, felelősségük biztos tudatában mentik a nemzetet, gondoljunk csak Pálffy Istvánra. Ez tényleg klassz – gondolhatja Kövér –, de mennyivel klasszabb lenne, mennyivel hatékonyabban lehetne vívni a végső harcot, ha kizárólag ilyen honatyák lennének. Sajnos még nem tartunk itt. Jöttment ellenzékiek – ráadásul nők! – rondítanak bele a fenséges függetlenségi háborúba. Rút maskarában, táblákkal fölszerelkezve óbégatnak, megzavarva (vagy ahogy Latorczai levezető elnök mondotta: veszélyeztetve) azt az emberfeletti munkát, amit a honért tesznek a kormánypárti képviselőink.
Nos, ilyenkor tényleg nem lehet könnyű Kövér Lászlónak lenni, hiszen hiába a nemzet iránt érzett aggodalom, hiába a történelmi küldetés, ha csak a maga szerény eszközeivel tud elégtételt venni e gyalázaton. Mert mégis milyen dolog már, hogy a parlament munkáját veszélyeztetőkre maximum 130 ezres bírságot lehet kiszabni, mint holmi gyorshajtókra?
Pár száz évvel ezelőtt simán máglyára vetették volna a büdös boszorkákat, úgyhogy házelnök úr, lehet belehúzni!
