A máglyára még várni kell egy kicsit – Kövér László és a strigák

  • narancsblog
  • 2013. november 11.

Narancsblog

Soha nem jönnének rá, kik tehetnek a mohácsi vereségről. És vajon ki fogja őket végképp legyőzni, öt évszázadnyi szenvedés után?

Nem lehet könnyű Kövér Lászlónak lenni. Miközben a lakosság java csip-csup, hétköznapi ügyeken gyötri magát, a házelnök a történelem ítélőszékének árnyékában végzi dolgát, ami minden másnál felelősségteljesebb ügymenet.

false

 

Fotó: Soós Lajos/MTI

A múlt héten például kijelentette, hogy már a mohácsi csatát is a bankárok miatt veszítettük el. Nos, már akkor éreznünk kellett volna szavainak súlyát, hiszen nemcsak II. Lajosról és az árulásról szólt az ünnepi beszéd, hanem arról is – sőt, főleg arról –, hogy kormányunk vet majd véget az 500 évnyi szenvedésnek. „Abban az időben az országot valójában nem a magyar király, a magyar nemesek, hanem a bécsi Fugger-bankház irányította, amelynek kiszolgálásáért a hazaárulásban jó néhányan versengtek a nagy hatalmú urak közül” – jelentette ki Kövér, a magabiztos történész. Ő csak tudja, hisz’ tavaly még ennél is mellbevágóbb közléssel élt, hogy ti. „2010-ben az ország történelmének legnagyobb válságába került Mohácsig visszamenőleg”.

Mi következik mindebből? Hát az, hogy a szemünk láttára (hogyhogy eddig nem vettük észre?) zajlik egy olyan elképesztő nemzetmentés, ami történelmi dicsőségtáblánk leginkább bearanyozott dátumaihoz sem fogható. Kövér nem kevesebbet állít, mint hogy a Fidesz tesz pontot az évszázados – eddig kivétel nélkül bukással végződő – szabadságharc végére, ami természetesen győzelemmel ér véget. Ám addig akad még sok-sok tennivaló, hiszen még mindig csak úgy hemzsegnek a sötétben ólálkodó nemzetrontók.

Itt van mindjárt a parlament, ahol Kövér a főnök. Szerencsére olyanok vannak itt többségben, akik napi 24 órában, felelősségük biztos tudatában mentik a nemzetet, gondoljunk csak Pálffy Istvánra. Ez tényleg klassz – gondolhatja Kövér –, de mennyivel klasszabb lenne, mennyivel hatékonyabban lehetne vívni a végső harcot, ha kizárólag ilyen honatyák lennének. Sajnos még nem tartunk itt. Jöttment ellenzékiek – ráadásul nők! – rondítanak bele a fenséges függetlenségi háborúba. Rút maskarában, táblákkal fölszerelkezve óbégatnak, megzavarva (vagy ahogy Latorczai levezető elnök mondotta: veszélyeztetve) azt az emberfeletti munkát, amit a honért tesznek a kormánypárti képviselőink.

Nos, ilyenkor tényleg nem lehet könnyű Kövér Lászlónak lenni, hiszen hiába a nemzet iránt érzett aggodalom, hiába a történelmi küldetés, ha csak a maga szerény eszközeivel tud elégtételt venni e gyalázaton. Mert mégis milyen dolog már, hogy a parlament munkáját veszélyeztetőkre maximum 130 ezres bírságot lehet kiszabni, mint holmi gyorshajtókra?

Pár száz évvel ezelőtt simán máglyára vetették volna a büdös boszorkákat, úgyhogy házelnök úr, lehet belehúzni!

Figyelmébe ajánljuk

„A magyarok az internetre menekülnek a valóság elől”

  • Artner Sisso
Szokolai Róbert korábban ifjúsági szakszervezeti vezető volt, jelenleg az Eötvös10 Művelődési Ház kommunikációs vezetője. Arról kérdeztük, milyen lehetőségei vannak a fiataloknak ma Magyarországon, kire és mire számíthatnak, valamint hogyan használják az internetet, a közösségi médiát, és mire mennek vele.

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.