A máglyára még várni kell egy kicsit – Kövér László és a strigák

  • narancsblog
  • 2013. november 11.

Narancsblog

Soha nem jönnének rá, kik tehetnek a mohácsi vereségről. És vajon ki fogja őket végképp legyőzni, öt évszázadnyi szenvedés után?

Nem lehet könnyű Kövér Lászlónak lenni. Miközben a lakosság java csip-csup, hétköznapi ügyeken gyötri magát, a házelnök a történelem ítélőszékének árnyékában végzi dolgát, ami minden másnál felelősségteljesebb ügymenet.

false

 

Fotó: Soós Lajos/MTI

A múlt héten például kijelentette, hogy már a mohácsi csatát is a bankárok miatt veszítettük el. Nos, már akkor éreznünk kellett volna szavainak súlyát, hiszen nemcsak II. Lajosról és az árulásról szólt az ünnepi beszéd, hanem arról is – sőt, főleg arról –, hogy kormányunk vet majd véget az 500 évnyi szenvedésnek. „Abban az időben az országot valójában nem a magyar király, a magyar nemesek, hanem a bécsi Fugger-bankház irányította, amelynek kiszolgálásáért a hazaárulásban jó néhányan versengtek a nagy hatalmú urak közül” – jelentette ki Kövér, a magabiztos történész. Ő csak tudja, hisz’ tavaly még ennél is mellbevágóbb közléssel élt, hogy ti. „2010-ben az ország történelmének legnagyobb válságába került Mohácsig visszamenőleg”.

Mi következik mindebből? Hát az, hogy a szemünk láttára (hogyhogy eddig nem vettük észre?) zajlik egy olyan elképesztő nemzetmentés, ami történelmi dicsőségtáblánk leginkább bearanyozott dátumaihoz sem fogható. Kövér nem kevesebbet állít, mint hogy a Fidesz tesz pontot az évszázados – eddig kivétel nélkül bukással végződő – szabadságharc végére, ami természetesen győzelemmel ér véget. Ám addig akad még sok-sok tennivaló, hiszen még mindig csak úgy hemzsegnek a sötétben ólálkodó nemzetrontók.

Itt van mindjárt a parlament, ahol Kövér a főnök. Szerencsére olyanok vannak itt többségben, akik napi 24 órában, felelősségük biztos tudatában mentik a nemzetet, gondoljunk csak Pálffy Istvánra. Ez tényleg klassz – gondolhatja Kövér –, de mennyivel klasszabb lenne, mennyivel hatékonyabban lehetne vívni a végső harcot, ha kizárólag ilyen honatyák lennének. Sajnos még nem tartunk itt. Jöttment ellenzékiek – ráadásul nők! – rondítanak bele a fenséges függetlenségi háborúba. Rút maskarában, táblákkal fölszerelkezve óbégatnak, megzavarva (vagy ahogy Latorczai levezető elnök mondotta: veszélyeztetve) azt az emberfeletti munkát, amit a honért tesznek a kormánypárti képviselőink.

Nos, ilyenkor tényleg nem lehet könnyű Kövér Lászlónak lenni, hiszen hiába a nemzet iránt érzett aggodalom, hiába a történelmi küldetés, ha csak a maga szerény eszközeivel tud elégtételt venni e gyalázaton. Mert mégis milyen dolog már, hogy a parlament munkáját veszélyeztetőkre maximum 130 ezres bírságot lehet kiszabni, mint holmi gyorshajtókra?

Pár száz évvel ezelőtt simán máglyára vetették volna a büdös boszorkákat, úgyhogy házelnök úr, lehet belehúzni!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.