Kilövési engedély – cigányozás Debrecenben

  • narancsblog
  • 2013. február 19.

Narancsblog

„Bayer Zsolt újságíróként írta az ominózus sorokat egy független napilap publicisztikai rovatában.” Emlékszünk még erre a mondatra? Amelyben a Fidesz szóvivője egyszerre állította Bayer Zsoltról, hogy újságíró, a Magyar Hírlapról pedig, hogy független, s ezzel – ahogy mostanában mondani szokás – megnyugtatóan lezártnak tekintette pártja részéről az ötös számú párttagkönyv tulajdonosának januári cigányozását.

Bayer-ügy tehát volt, nincs. Hiszen – ahogyan ezt nyomtatott számunk szerkesztőségi jegyzetében néhány hete megírtuk – Magyarország jelenlegi kormányzóerejének ezzel a beszédmóddal határozott és világos céljai vannak, és most épp elsősorban Bayer Zsolton keresztül használja ezt a hangot: azért, hogy a párt egyik szavazórétege ne csábuljon át a Jobbikhoz, még ha lelkileg már rég mögötte van is. Bayer Zsolt azonban koránt sincs egyedül – s most akkor lendüljünk át Budapestről Debrecenbe.

Van itt egy kis, feltehetően néhány fős szerkesztőség, amely nem a város pénzén, hanem a saját munkájával termelt nyereségből szeretne megélni. Becsülendő célkitűzés, bár színvonalasan csaknem lehetetlen: mi is rámutattunk már többször (például itt, itt vagy itt; az atlatszo.hu debreceni médiahelyzetet feltérképező cikke pedig itt olvasható), hogy az önkormányzattól és pártoktól független, szakmailag is nívós napi sajtónak vidéken jó ideje vajmi kevés esélye van a talpon maradásra. Ennek megfelelően a hajdupress.hu se nagyon próbálkozik mással, csak ami más vidéki honlapokon is gyakran látható: bulvár és politika, videók és hírek lehetőség szerint minél túlfeszítettebb címekkel, különösebb mélység nélkül.

Saját maguk szerint amúgy nem megy nekik rosszul. „Annyit persze elárulhatunk, hogy nem ritka mifelénk a napi 15 ezres egyedi látogatószám, és az is tény, hogy jóval több mint egymillió ember lapozott már bele a hajdupress.hu híreibe. Az országos sajtó is figyel ránk, rendszeresen vesz át anyagokat, Vélemény (mostantól Úgy érzem) rovatunk jegyzeteit nagy, jegyzett hírportálokon százak kommentelik és lájkolják” – írják magukról, s mi hozzátehetjük, hogy a site-ot már a hirdetők is felfedezték, láttunk az oldalon például egy UPC-ajánlatot.

A hajdupress.hu nem náci oldal, mainstream sajtóterméknek tekinthető. Ez azonban a legkevésbé sem akadályozta meg az oldal főszerkesztőjét abban, hogy Bayer elhíresült cikke után nem sokkal kifejtse sajátos véleményét, miszerint ha „nem vagyunk fizetett MSZP-s bértollnokok (és hát nagyon nem vagyunk), nem vagyunk álszentek és hazugok, akkor el kell ismerni, hogy Bayer Zsolt azt írta le, amit a magyar társadalom nagy (nagyobb) része gondol erről az esetről.” Már hogy – egyebek mellett – a romák nagy része képtelen az együttélésre, meg hogy ezek az emberek: állatok. Ehhez a tenorhoz illeszkedik a főszerkesztő-helyettes is egy kirúgott tanárról írott cikkével. A pedagógusnak az volt a bűne, hogy kimondta: „Az osztályban 26-ból 3 normális cigány van, akiket segít és támogat, mert akarják a jót, s a jobbat. Van 4 magyar, hogy az is legyen. Meg van 19 általa primitívnek nevezett cigány »tanuló«. Jó arány, mit ne mondjak. Sokan a mélyszegénységre hivatkoznak, hogy azért ilyenek. Erre érvel ő (értsd, a pedagógus – a szerk.): hát, a lassan kihaló, elcigányosodó falvakban élő idős magyar emberek is szegények, mégis példás portát tartanak fenn. Teszem én hozzá: amíg az erejükből egy kapavágásnyira is tart, vagy amíg meg nem ölik, ki nem fosztják őket (valakik…). A végén meg azt mondta, hogy népnevelő intézetek kellenének ide, ahol »a fajnak ez a fajtája« akár 4 éves kortól igazán nevelődhetne, de a lecsúszott, semmirekellő családtól külön”. Írásművét végül így zárja a szerző: „Nem akarok külföldre menni, de olyan országban sem akarok élni, ahol az aljasok (vagyis a cigányok) pártját fogják a dinnyefejű sznobok.”

Ez azért újszerű helyzet. Magyarország az a különös szeglete Európának újabban, ahol úgy lehet nettó rasszista, uszító hangokkal operáló portált futtatni, hogy közben komoly hirdetők vannak az oldalon, és a jobboldalon amúgy is komolyan veszik őket (a főszerk. cikkeit a mandiner.hu idézi, ők tudják, miért), nem kell külföldre menekíteni a szervert, mert megvan az engedély a médiahatóságtól, a tulajdonos pedig egy olyan vállalkozó, akinek a cégét a debreceni önkormányzat szép falatokkal már többször is megkínálta. Mindez nem érdekel senkit, mert a brutális cigányozásnál még a havazás is jobban zavarja hazánk polgárainak meghatározó többségét, akik persze minden egyes, a fentihez hasonló idézetekből logikusan következő vérontás után elsőként szeretik tágra nyílt szemmel kivágni, hogy egyszerűen nem fér a fejükbe, mégis hogyan juthattunk idáig.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.