Kilövési engedély – cigányozás Debrecenben

  • narancsblog
  • 2013. február 19.

Narancsblog

„Bayer Zsolt újságíróként írta az ominózus sorokat egy független napilap publicisztikai rovatában.” Emlékszünk még erre a mondatra? Amelyben a Fidesz szóvivője egyszerre állította Bayer Zsoltról, hogy újságíró, a Magyar Hírlapról pedig, hogy független, s ezzel – ahogy mostanában mondani szokás – megnyugtatóan lezártnak tekintette pártja részéről az ötös számú párttagkönyv tulajdonosának januári cigányozását.

Bayer-ügy tehát volt, nincs. Hiszen – ahogyan ezt nyomtatott számunk szerkesztőségi jegyzetében néhány hete megírtuk – Magyarország jelenlegi kormányzóerejének ezzel a beszédmóddal határozott és világos céljai vannak, és most épp elsősorban Bayer Zsolton keresztül használja ezt a hangot: azért, hogy a párt egyik szavazórétege ne csábuljon át a Jobbikhoz, még ha lelkileg már rég mögötte van is. Bayer Zsolt azonban koránt sincs egyedül – s most akkor lendüljünk át Budapestről Debrecenbe.

Van itt egy kis, feltehetően néhány fős szerkesztőség, amely nem a város pénzén, hanem a saját munkájával termelt nyereségből szeretne megélni. Becsülendő célkitűzés, bár színvonalasan csaknem lehetetlen: mi is rámutattunk már többször (például itt, itt vagy itt; az atlatszo.hu debreceni médiahelyzetet feltérképező cikke pedig itt olvasható), hogy az önkormányzattól és pártoktól független, szakmailag is nívós napi sajtónak vidéken jó ideje vajmi kevés esélye van a talpon maradásra. Ennek megfelelően a hajdupress.hu se nagyon próbálkozik mással, csak ami más vidéki honlapokon is gyakran látható: bulvár és politika, videók és hírek lehetőség szerint minél túlfeszítettebb címekkel, különösebb mélység nélkül.

Saját maguk szerint amúgy nem megy nekik rosszul. „Annyit persze elárulhatunk, hogy nem ritka mifelénk a napi 15 ezres egyedi látogatószám, és az is tény, hogy jóval több mint egymillió ember lapozott már bele a hajdupress.hu híreibe. Az országos sajtó is figyel ránk, rendszeresen vesz át anyagokat, Vélemény (mostantól Úgy érzem) rovatunk jegyzeteit nagy, jegyzett hírportálokon százak kommentelik és lájkolják” – írják magukról, s mi hozzátehetjük, hogy a site-ot már a hirdetők is felfedezték, láttunk az oldalon például egy UPC-ajánlatot.

A hajdupress.hu nem náci oldal, mainstream sajtóterméknek tekinthető. Ez azonban a legkevésbé sem akadályozta meg az oldal főszerkesztőjét abban, hogy Bayer elhíresült cikke után nem sokkal kifejtse sajátos véleményét, miszerint ha „nem vagyunk fizetett MSZP-s bértollnokok (és hát nagyon nem vagyunk), nem vagyunk álszentek és hazugok, akkor el kell ismerni, hogy Bayer Zsolt azt írta le, amit a magyar társadalom nagy (nagyobb) része gondol erről az esetről.” Már hogy – egyebek mellett – a romák nagy része képtelen az együttélésre, meg hogy ezek az emberek: állatok. Ehhez a tenorhoz illeszkedik a főszerkesztő-helyettes is egy kirúgott tanárról írott cikkével. A pedagógusnak az volt a bűne, hogy kimondta: „Az osztályban 26-ból 3 normális cigány van, akiket segít és támogat, mert akarják a jót, s a jobbat. Van 4 magyar, hogy az is legyen. Meg van 19 általa primitívnek nevezett cigány »tanuló«. Jó arány, mit ne mondjak. Sokan a mélyszegénységre hivatkoznak, hogy azért ilyenek. Erre érvel ő (értsd, a pedagógus – a szerk.): hát, a lassan kihaló, elcigányosodó falvakban élő idős magyar emberek is szegények, mégis példás portát tartanak fenn. Teszem én hozzá: amíg az erejükből egy kapavágásnyira is tart, vagy amíg meg nem ölik, ki nem fosztják őket (valakik…). A végén meg azt mondta, hogy népnevelő intézetek kellenének ide, ahol »a fajnak ez a fajtája« akár 4 éves kortól igazán nevelődhetne, de a lecsúszott, semmirekellő családtól külön”. Írásművét végül így zárja a szerző: „Nem akarok külföldre menni, de olyan országban sem akarok élni, ahol az aljasok (vagyis a cigányok) pártját fogják a dinnyefejű sznobok.”

Ez azért újszerű helyzet. Magyarország az a különös szeglete Európának újabban, ahol úgy lehet nettó rasszista, uszító hangokkal operáló portált futtatni, hogy közben komoly hirdetők vannak az oldalon, és a jobboldalon amúgy is komolyan veszik őket (a főszerk. cikkeit a mandiner.hu idézi, ők tudják, miért), nem kell külföldre menekíteni a szervert, mert megvan az engedély a médiahatóságtól, a tulajdonos pedig egy olyan vállalkozó, akinek a cégét a debreceni önkormányzat szép falatokkal már többször is megkínálta. Mindez nem érdekel senkit, mert a brutális cigányozásnál még a havazás is jobban zavarja hazánk polgárainak meghatározó többségét, akik persze minden egyes, a fentihez hasonló idézetekből logikusan következő vérontás után elsőként szeretik tágra nyílt szemmel kivágni, hogy egyszerűen nem fér a fejükbe, mégis hogyan juthattunk idáig.

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

0–24

A hétköznapi és ünnepnapi fasizmus letagadásának megvannak a magyarban is a kulcsmondatai, közbeszédbéli szállóigéi. Kivétel nélkül önleleplező mondatok, melyek igen gyakran egyeznek is a közlő szándékaival.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

Szép, új, szintetikus világ

  • Váradi András

Egy jó kép többet mond, mint ezer szó. Közhelyes, de attól még igaz bon mot. Robert Capa még rá is duplázott, amikor azt mondta: el tud képzelni egy olyan képet (fotót), amely akkora hatással van az emberekre, hogy soha többé nem lesz háború.

Közös pont híján

Hosszú ideig az évszázad üzleteként hirdették a német fegyvergyártásra alapozó hazai védelmi ipari fejlesztéseket. Ám a pénz elfogyott, exporttal nem számolhatunk, ráadásul a Merz-kormány nem lesz olyan elnéző Orbán Viktor bomlasztó politikájával szemben, mint amilyen Angela Merkel volt.

„Végre ellazultunk”

Tizenöt éve alakult meg az Ivan & The Parazol, de fontosabb, hogy a klasszikus rock ihletettségű zenekar a minap jelentette meg hatodik nagylemezét Belle Époque címmel. Az új album mellett ambiciózus tervekről és a köz­életről is beszélgettünk Vitáris Ivánnal, az együttes énekesével és Simon Bálint dobossal.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.