"A helyemen vagyok"

  • .
  • 2009. február 26.

Publicisztika

Magyar Narancs, 2009. február 19. Tisztelt Szerkesztőség! A Reisz András-interjúhoz szeretnék ezúton hozzászólni. Jómagam is kedvelem Reisz Andrást és üde színfoltnak tartom megjelenését a televízió képernyőjén.
(Örömmel tölt el, hogy az MTV felvállalta az úgynevezett tájszólását is, mert ez jól mutatja a magyar nyelv sokszínűségét, aminek a terjesztése szintén a közszolgálati média feladata.)

Amennyire hozzá nem értő emberként meg tudom ítélni, Reisz úr minden bizonnyal jól érti a szakmáját -legalábbis abból, ahogyan érthető, köznapi módon elmagyarázza a legbonyolultabb időjárási összefüggéseket is, erre következtetek. Ennek ellenére szóvá kell tennem az interjú bevezetőjében, valamint az interjú során tett kijelentést, mely szerint szíve szerint rengeteg meteorológushallgatót eltanácsolna, egy részük nem méltó arra, hogy diplomát szerezzen, nem engedné át őket a vizsgán stb. Mindezzel egyet tudok érteni, azonban rögtön adódik a logikus kérdés (és sajnálom, hogy ezt az MN riportere nem tette fel): Ha így gondolja, miért nem teszi? Mármint miért nem tanácsolja el őket, miért nem buktatja meg őket a vizsgán, ha nem teljesítik a megfelelő szintet?

Minden tiszteletem ellenére úgy érzem, hogy Reisz András is - sok más felkészült és intelligens oktató kollégájához hasonlóan - felelős azért, hogy hozzá nem értő diplomások kerülnek ki az egyetemek, főiskolák falai közül. Végső soron a társadalom látja kárát annak, hogy megfelelő ismeretekkel nem rendelkező, diplomás jogászok, orvosok, mérnökök, közgazdászok, vagy éppen meteorológusok végzik - sokszor nagy felelősséggel járó - munkájukat alacsony, s olykor elégtelenszínvonalon.

Természetesen távol áll tőlem, hogy a gyenge tudású diplomások garmadájának megjelenését Reisz úr nyakába varrjam (már csak azért is, mert még csak nem túl régen oktat), azonban az említett megjegyzések kapcsán mindenképpen fel kell hívni arra a figyelmet, hogy ő és oktató társaiazok, akik meg tudják állítani az utóbbi évek kedvezőtlen tendenciáját. Az ő kezükben van a lehetőség arra, hogy a magukhoz hasonló, felkészült, elhivatott szakemberek kerüljenek ki a kezük alól, s ne ennek az ellenkezője. S ha kell, buktassanak, hassanak oda, hogy színvonal-növekedés következzen be e téren!

A szerkesztőség, valamint Reisz András munkájához is további sok sikert és kitartást kívánok!

Tisztelettel:

Elek József

Budapest

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.