"A helyemen vagyok"

  • .
  • 2009. február 26.

Publicisztika

Magyar Narancs, 2009. február 19. Tisztelt Szerkesztőség! A Reisz András-interjúhoz szeretnék ezúton hozzászólni. Jómagam is kedvelem Reisz Andrást és üde színfoltnak tartom megjelenését a televízió képernyőjén.
(Örömmel tölt el, hogy az MTV felvállalta az úgynevezett tájszólását is, mert ez jól mutatja a magyar nyelv sokszínűségét, aminek a terjesztése szintén a közszolgálati média feladata.)

Amennyire hozzá nem értő emberként meg tudom ítélni, Reisz úr minden bizonnyal jól érti a szakmáját -legalábbis abból, ahogyan érthető, köznapi módon elmagyarázza a legbonyolultabb időjárási összefüggéseket is, erre következtetek. Ennek ellenére szóvá kell tennem az interjú bevezetőjében, valamint az interjú során tett kijelentést, mely szerint szíve szerint rengeteg meteorológushallgatót eltanácsolna, egy részük nem méltó arra, hogy diplomát szerezzen, nem engedné át őket a vizsgán stb. Mindezzel egyet tudok érteni, azonban rögtön adódik a logikus kérdés (és sajnálom, hogy ezt az MN riportere nem tette fel): Ha így gondolja, miért nem teszi? Mármint miért nem tanácsolja el őket, miért nem buktatja meg őket a vizsgán, ha nem teljesítik a megfelelő szintet?

Minden tiszteletem ellenére úgy érzem, hogy Reisz András is - sok más felkészült és intelligens oktató kollégájához hasonlóan - felelős azért, hogy hozzá nem értő diplomások kerülnek ki az egyetemek, főiskolák falai közül. Végső soron a társadalom látja kárát annak, hogy megfelelő ismeretekkel nem rendelkező, diplomás jogászok, orvosok, mérnökök, közgazdászok, vagy éppen meteorológusok végzik - sokszor nagy felelősséggel járó - munkájukat alacsony, s olykor elégtelenszínvonalon.

Természetesen távol áll tőlem, hogy a gyenge tudású diplomások garmadájának megjelenését Reisz úr nyakába varrjam (már csak azért is, mert még csak nem túl régen oktat), azonban az említett megjegyzések kapcsán mindenképpen fel kell hívni arra a figyelmet, hogy ő és oktató társaiazok, akik meg tudják állítani az utóbbi évek kedvezőtlen tendenciáját. Az ő kezükben van a lehetőség arra, hogy a magukhoz hasonló, felkészült, elhivatott szakemberek kerüljenek ki a kezük alól, s ne ennek az ellenkezője. S ha kell, buktassanak, hassanak oda, hogy színvonal-növekedés következzen be e téren!

A szerkesztőség, valamint Reisz András munkájához is további sok sikert és kitartást kívánok!

Tisztelettel:

Elek József

Budapest

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Eli Sarabi kiszabadult izraeli túsz: Az antiszemitizmus most még erősebb, mint az elmúlt évtizedek alatt bármikor

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.