"A helyemen vagyok"

  • .
  • 2009. február 26.

Publicisztika

Magyar Narancs, 2009. február 19. Tisztelt Szerkesztőség! A Reisz András-interjúhoz szeretnék ezúton hozzászólni. Jómagam is kedvelem Reisz Andrást és üde színfoltnak tartom megjelenését a televízió képernyőjén.
(Örömmel tölt el, hogy az MTV felvállalta az úgynevezett tájszólását is, mert ez jól mutatja a magyar nyelv sokszínűségét, aminek a terjesztése szintén a közszolgálati média feladata.)

Amennyire hozzá nem értő emberként meg tudom ítélni, Reisz úr minden bizonnyal jól érti a szakmáját -legalábbis abból, ahogyan érthető, köznapi módon elmagyarázza a legbonyolultabb időjárási összefüggéseket is, erre következtetek. Ennek ellenére szóvá kell tennem az interjú bevezetőjében, valamint az interjú során tett kijelentést, mely szerint szíve szerint rengeteg meteorológushallgatót eltanácsolna, egy részük nem méltó arra, hogy diplomát szerezzen, nem engedné át őket a vizsgán stb. Mindezzel egyet tudok érteni, azonban rögtön adódik a logikus kérdés (és sajnálom, hogy ezt az MN riportere nem tette fel): Ha így gondolja, miért nem teszi? Mármint miért nem tanácsolja el őket, miért nem buktatja meg őket a vizsgán, ha nem teljesítik a megfelelő szintet?

Minden tiszteletem ellenére úgy érzem, hogy Reisz András is - sok más felkészült és intelligens oktató kollégájához hasonlóan - felelős azért, hogy hozzá nem értő diplomások kerülnek ki az egyetemek, főiskolák falai közül. Végső soron a társadalom látja kárát annak, hogy megfelelő ismeretekkel nem rendelkező, diplomás jogászok, orvosok, mérnökök, közgazdászok, vagy éppen meteorológusok végzik - sokszor nagy felelősséggel járó - munkájukat alacsony, s olykor elégtelenszínvonalon.

Természetesen távol áll tőlem, hogy a gyenge tudású diplomások garmadájának megjelenését Reisz úr nyakába varrjam (már csak azért is, mert még csak nem túl régen oktat), azonban az említett megjegyzések kapcsán mindenképpen fel kell hívni arra a figyelmet, hogy ő és oktató társaiazok, akik meg tudják állítani az utóbbi évek kedvezőtlen tendenciáját. Az ő kezükben van a lehetőség arra, hogy a magukhoz hasonló, felkészült, elhivatott szakemberek kerüljenek ki a kezük alól, s ne ennek az ellenkezője. S ha kell, buktassanak, hassanak oda, hogy színvonal-növekedés következzen be e téren!

A szerkesztőség, valamint Reisz András munkájához is további sok sikert és kitartást kívánok!

Tisztelettel:

Elek József

Budapest

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.