Ebben a 16 hónapban kell eldőlnie annak, hogy az Európai Unió intézményei és tagállamai – új lendületet adva az európai integrációnak – képesek-e felnőni azokhoz a kihívásokhoz, amelyek fizikai biztonságukat, szuverenitásukat és társadalmaik demokratikus berendezkedését fenyegetik; vagy az államszövetség szétforgácsolódik, s az egyes európai államok a biztonságukra leselkedő külső, s a demokráciájukat aláásó belső erők áldozatául esnek.
Európa – legalábbis a kontinens nyugati fele – a II. világháború óta nem látott geopolitikai veszélyhelyzettel néz szembe. Oroszország egyértelmű katonai és biztonságpolitikai fenyegetést jelent nemcsak Ukrajnára, hanem az unió északi és keleti tagállamaira is, azok területi integritására és szuverenitására.
Mindeközben az Egyesült Államok megbízhatatlan szövetségessé vált; megkérdőjeleződött a Trump-kormányzat elkötelezettsége az európai biztonsági rendszernek a NATO általi fenntartása iránt. Mi több, Washington az új amerikai nemzetbiztonsági stratégiában deklarált módon ellenfélként tekint az európai demokráciákra. Nemcsak meghirdette, de 2025 eleje óta gyakorolja is az európai demokratikus folyamatokba beavatkozás doktrínáját – ezt jól láttuk a német parlamenti, majd a romániai és a lengyel elnökválasztás példáján. Grönland esetében területi követeléseket támaszt, és erőszakkal fenyegeti a NATO-szövetséges Dániát.
E külső fenyegetésekkel párhuzamosan az Európai Unióban a politikai fragmentáció és a radikális jobboldali pártok előretörése immár azt a szintet érte el, amely a demokratikus döntéshozatal megbénításával fenyeget – úgy egyes tagállamokban (például Franciaországban), mint az uniós intézményekben. Számos tagállam gazdasága növekedési válsággal, az Egyesült Államokhoz és Kínához képest fokozódó technológiai lemaradással, a védelmi költségvetések jelentős növelését szinte ellehetetlenítő adósságállománnyal küzd, s mindezek következményeképpen a szociális jóléti rendszerek hosszú távú fenntarthatatlanságával néz szembe.
2027 áprilisa a francia elnökválasztás időpontja. A Marine Le Pen vagy Jordan Bardella vezette Franciaország újratárgyalná az EU-n belüli kötelezettségeit, költségvetési hozzájárulását, az uniós jog szerepét és a közös hatásköröket – s az így meggyengülő, legitimációját és küldetését vesztő Európai Unió könnyen az integráció végét jelentheti abban a formában, ahogyan ma ismerjük. Ez rendkívül veszélyes geopolitikai környezetet teremtene azon közép-európai nemzetek számára, amelyek az orosz imperializmus és az uniós intézményekbe többé nem integrált – 2029 után akár az AfD által kormányzott – Németország közé szorulnának.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
