Bernard Guetta: Putyint az Ukrajna elleni bűncselekmények miatt üldözi a nemzetközi bíróság

Publicisztika

Bár nem változik meg tőle a világ egyik napról a másikra, de a lépés erős üzenet a világ diktátorainak, hogy nem fütyülhetnek a törvényekre következmények nélkül.

Sokan nem is vették észre, hogy mi történt. Sokan csak egy érdektelen hírt látnak benne, hiszen ettől még Vlagyimir Putyint nem fogják Hágába küldeni, sőt, még csak felelősségre sem fogják vonni, de mégis: a Nemzetközi Büntetőbíróság történelmet írt azzal, hogy elfogatóparancsot adott ki ellene.

Példátlan esemény, mivel ez az első alkalom, hogy egy nagyhatalom hivatalban lévő elnökét azonnali letartóztatás fenyegeti abban a 123 országban, amely ratifikálta a bíróság alapokmányát. Az elfogatóparancsot még megalázóbbá teszi, hogy Vlagyimir Putyint azzal gyanúsítják, megszervezte legalább tizenhatezer ukrán gyermek deportálását - más szóval elrablását -, és elősegítette, hogy ezeket a gyerekeket orosz családok fogadják örökbe. Még súlyosabb az Oroszországi Föderáció elnökére nézve, hogy a bíróság nyilvánvalóan nem adta volna ki ezt az elfogatóparancsot, ha nem lennének nyomós bizonyítékai - bizonyítékok Vlagyimir Putyin saját tollából, mert ő írta alá azokat a rendeleteket, amelyek lehetővé tették ezt az ocsmányságot, és a saját szájából, mert nyilvánosan gratulált az ügy főkolomposának, Marija Lvova-Belovának, az orosz elnöki hivatal gyermekjogi biztosának, akit a múlt hét óta szintén köröztet a büntetőbíróság.

Hogy megmutassa, továbbra is szabadon mozoghat, az orosz elnök azonnal a Krímbe, majd Mariupolba utazott, az általa annektált és ellenőrzött területekre, Karim Khan, a bíróság ügyésze mégis három legyet ütött egy csapásra. Azzal a bátorsággal és gyorsasággal, amellyel cselekedett, ezt a nemrég még újszülött büntetőbíróságot a nemzetközi színtér teljes értékű szereplőjévé tette. Most, hogy az orosz államfőt, az ENSZ Biztonsági Tanácsa öt állandó tagországából az egyiknek az elnökét letartóztatás fenyegeti, sőt még az is lehet - ki tudja? -, hogy börtönben tölti majd az öregkorát, minden diktátornak kétszer is meg kell gondolnia, mielőtt meggyilkoltatja az ellenfeleit, és egyetlen vezető, legyen akár demokrata, akár nem, sem fütyülhet mindenféle kockázat nélkül a törvényekre, az ENSZ Alapokmányára és a kínzás, az önkényes fogva tartás vagy a kisebbségek diszkriminációja elleni nemzetközi egyezményekre.

Egyik napról a másikra persze semmi sem fog változni. Egyetlen büntető törvénykönyv sem akadályozta meg soha, hogy a gyilkosok gyilkoljanak, a tolvajok lopjanak, de ez a látványos elfogatóparancs lehűtheti a bűnözői lelkesedést sok elnöki palotában. Minden okunk megvan az örömre, különösen azért, mert Karim Khan nehéz helyzetbe hozta azokat a demokráciákat, élükön az Egyesült Államokkal, amelyek még mindig nem hajlandók elismerni a Nemzetközi Büntetőbíróságot, mert attól félnek, hogy egy napon ők is áldozatul eshetnek neki. Az Európai Unió huszonhét államával ellentétben ezek az országok nem akarnak elszámoltathatóvá válni a nemzetközi igazságszolgáltatás előtt, de hogyan üdvözölheti a Fehér Ház ezt a Vlagyimir Putyin elleni elfogatóparancsot, miközben nem hajlandó alávetni magát az azt kibocsátó bíróságnak?

Ez tarthatatlan álláspont, amit az emberi jogi aktivistáknak el kell ítélniük, hogy egyre több államot rávegyenek a büntetőbíróság elismerésére, ezzel is előmozdítva a nemzetközi igazságszolgáltatás ügyét. Most, hogy Vlagyimir Putyint azért körözik, mert gyermekeket raboltatott el, hogy a megmentőjük szerepében tetszelegjen, és oroszokká változtassa őket,

az agressziója minden eddiginél visszataszítóbbá és védhetetlenebbé válik.

Az orosz elnököt gyakorlatilag az Ukrajna elleni bűncselekmények miatt üldözi a nemzetközi bíróság.

(Bernard Guetta francia európai parlamenti képviselő, a centrista-liberális Renew Europe frakció tagja 2019 óta. Franciaországban újságíróként ismert: a nyolcvanas években a Le Monde kelet-európai tudósítója, majd közel harminc évig a France Inter közszolgálati rádió külpolitikai kommentátora volt.) 

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódás és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Figyelmébe ajánljuk

Szól a jazz

Az ún. közrádió, amelyet egy ideje inkább állami rádiónak esik jól nevezni, új csatornát indított. Óvatos szerszámsuhintgatás ez, egyelőre kísérleti adást sugároznak csupán, és a hamarosan induló „rendes” műsorfolyam is online lesz elérhető, a hagyományos éterbe egyelőre nem küldik a projektet.

Fülsiketítő hallgatás

„Csalódott volt, amikor a parlamentben a képviselők szó nélkül mentek el ön mellett?” – kérdezte az RTL riportere múlt heti interjújában Karsai Dánieltől. A gyógyíthatatlan ALS-betegséggel küzdő alkotmányjogász azokban a napokban tért haza a kórházból, ahová tüdőgyulladással szállították, épp a születésnapján.

A szabadságharc ára

Semmi meglepő nincs abban, hogy az első háromhavi hiánnyal lényegében megvan az egész éves terv – a központi költségvetés éves hiánycéljának 86,6 százaléka, a teljes alrendszer 92,3 százaléka teljesült márciusban.

Puskák és virágok

Egyetlen nap elég volt ahhoz, hogy a fegyveres erők lázadása és a népi elégedetlenség elsöpörje Portugáliában az évtizedek óta fennálló jobboldali diktatúrát. Azért a demokráciába való átmenet sem volt könnyű.

New York árnyai

Közelednek az önkormányzati választások, és ismét egyre többet hallunk nagyszabású városfejlesztési tervekről. Bődületes deficit ide vagy oda, választási kampányban ez a nóta járja. A jelenlegi főpolgármester első számú kihívója már be is jelentette, mi mindent készül építeni nekünk Budapesten, és országszerte is egyre több szemkápráztató javaslat hangzik el.

Egymás között

Ahogyan a Lázár János szívéhez közel álló geszti Tisza-kastély felújításának határideje csúszik, úgy nőnek a költségek. A már 11 milliárd forintos összegnél járó projekt új, meghívásos közbeszerzései kér­dések sorát vetik fel.

Mit csinál a jobb kéz

Több tízmillió forintot utalt át Ambrózfalva önkormányzatától Csanádalbertire a két falu közös pénzügyese, ám az összeg eltűnt. A hiány a két falu mellett másik kettőt is nehéz helyzetbe hoz, mert közös hivatalt tartanak fönn. A bajban megszólalt a helyi lap is.

Árad a Tisza

Két hónapja lépett elő, mára felforgatta a politikai színteret. Bár sokan vádolják azzal, hogy nincs világos programja, több mindenben markánsan mást állít, mint az ellenzék. Ami biztos: Magyar Péter bennszülöttnek számít abban a kommunikációs térben, amelyben Orbán Viktor is csak jövevény.

„Ez az életem”

A kétszeres Oscar-díjas filmest az újabb művei mellett az olyan korábbi sikereiről is kérdeztük, mint a Veszedelmes viszonyok. Hogyan csapott össze Miloš Formannal, s miért nem lett Alan Rickmanből Valmont? Beszélgettünk Florian Zellerről és arról is, hogy melyik magyar regényből írt volna szívesen forgatókönyvet.

„Könnyű reakciósnak lenni”

  • Harci Andor

Új lemezzel jelentkezik a magyar elektronikus zene egyik legjelentősebb zászlóvivője, az Anima Sound Sys­tem. Az alapító-frontember-mindenessel beszélgettünk.