A következőkben amellett érvelek, hogy a Fidesznek - és csakis a Fidesznek, illetve Orbán Viktornak - érdekében áll az Országgyűlés nem túl távoli feloszlatása, és az új választási törvény alapján akár már 2011-ben - mondjuk 2011 őszén, az uniós elnökség letétele után - megtartott előre hozott parlamenti választás.
*
Bármilyen parlamenti többségnek rendszerint - és a józan logika szerint is - akkor lehet érdeke az idő előtti megmérettetés, ha biztos a győzelemhez szükséges támogatottsága, és/vagy ha az ellenfél ilyen-olyan okokból képtelen érdemben beszállni az előre hozott versenybe. A kísértést a ciklus rendes vége előtti választásra csak növeli, ha a párt abban a kiváltságos helyzetben van, hogy a verseny időpontja mellett a teljes szabálykönyvről is ő, és csakis ő fog dönteni.
Kezdjük a végén, a játékszabályokkal.
A kormány vagy dolgos fideszes képviselők által a tavasszal és nyáron benyújtott törvényjavaslatok közül már csak a választási reformot érintő vár elfogadásra. A nagy jogalkotási hullám ezt még nem sodorta a plénum elé: a T/18-as számú, 2010 májusában benyújtott indítvány a Ház alkotmányügyi bizottságánál várja, hogy tárgysorozatba vegyék.
E dokumentum számos olyan részszabályra tesz javaslatot, amelyek a jelenlegi helyzetben csakis a Fidesz számára lennének kedvezők.
A 90 egyéni választókerületben már az első fordulóban sem kellene a győzelemhez a leadott szavazatok abszolút többségét megszerezni: elegendő lenne a relatív többség. Ha tehát egy 100 fős kerületben 3 párt jelöltjei 24 és 25-25 szavazatot szereznek, a negyedik párt pedig 26-ot, az utóbbi lesz a győztes - holott a választók jelentős többsége, majd' háromnegyede nem őt támogatta. Az első forduló egyetlen nehézségét a reménybeli győztes számára csak a részvételi küszöb okozza: a választópolgárok több mint felének el kell mennie szavazni ahhoz, hogy a nyertes nyomban, második forduló nélkül képviselő lehessen.
Az egyéni választókerületek kialakítása teljes egészében a kormány hatásköre lesz: a törvényjavaslat a kormányt kizárólagos, a nyilvánosságot és átláthatóságot semmilyen módon nem garantáló határkialakító jogkörrel ruházza fel. És bár álszent módon még hivatkozik is rá, a javaslat szöges ellentétben áll az Alkotmánybíróság egy 2005-ös határozatával - az ugyanis a rendszeres és pártsemleges felülvizsgálat szükségességét írja elő (erről egy szó sincs a törvényjavaslatban), határozottan megtiltja a politikai érdekek szerinti határátszabás gyakorlatát (a gerrymanderinget), és a kormány egyedi döntései helyett törvényi védelmet javasol a minél kevésbé részrehajló határkialakítás érdekében. A törvényjavaslat viszont még arról sem szól, hogy az új kerületbeosztást mikor kell nyilvánosságra hozni - így akár az is előfordulhat, hogy csak a jelöltállítás kezdetén derül majd ki, hol vannak az új kerületek. Ha pedig az önkormányzati választásokhoz hasonlóan itt is lerövidítik a jelöltállítás időszakát, akkor igencsak nehéz lesz az ellenzéknek a választási felkészülés.
Az új választási törvénynek az egyéni kerületekre vonatkozó előírásai alapján tehát - ha azt nem is állíthatjuk, hogy egyéni mandátumot ellenzéki jelölt nem fog tudni nyerni - azt megkockáztathatjuk: nagy meglepetés lenne, ha e 90 mandátum legnagyobb részét nem a Fidesz vinné majd el.
A törvényjavaslat szerint 78 mandátumot országos listán, 30 mandátumot pedig a kompenzációs listán osztanának szét, az 5 százalékos küszöb fenntartása mellett. A 78 mandátumot a jelenlegi területi listák mandátumelosztási metódusával osztanák ki. Ha az ellenzék megosztott marad, nemcsak az egyéni körzetekben, de a szétszavazások miatt itt is a nagy párt nagy fölénye prognosztizálható. Az ellenzéki pártok konca a kompenzációs lista lesz: az egyéni és listás töredékszavazatok alapján osztozkodhatnának a fennmaradó helyeken.
*
Az ellenzék jelenlegi szétaprózottságát, vérszegénységét, bármilyen, a közeljövőben a Fidesz- KDNP-vel szembeni politikai szervezeti ellensúly létrejöttének valószínűtlenségét aligha kell hosszasan indokolni: elég csak visszagondolnunk az önkormányzati választások tanulságaira. Bár pár napig azt hallgathattuk, hogy a saját megítélése szerint minden párt jól vagy a vártnál jobban szerepelt, az eredmények tanúsága szerint a Fidesz-KDNP térhódításának feltartóztatására az ellenzék jelen állapotában nem képes. Ahol a pártosság már megjelenik - vagyis a 10 ezer főnél nagyobb településeken -, ott néhány, a civilszervezetek sikerét hozó kivételtől eltekintve a kormánypártok taroltak. A helyi civil, lokálpatrióta összefogások jobb eredményt értek el, mint az ellenzéki pártok együttvéve: több helyen lett civil városvezető és képviselő-testületi többség, mint MSZP-s, LMP-s vagy jobbikos győzelem. A szocialista pártnak csak három települési önkormányzatban van többsége a polgármestere mellé: Angyalföldön, Kazincbarcikán és Tiszaújvárosban. Az összes többi szocialista polgármesternek - amennyiben lehetősége van rá - koalíciót kell építenie a Fidesz ellen, ami aligha lesz egyszerű és hosszú távon is működőképes megoldás. Ennél is rosszabb hír azonban az MSZP számára, hogy több mint 20 városban be sem jutott a képviselő-testületbe, köztük olyan helyeken is, ahol még a MIÉP (Üllő) vagy a Civil Mozgalom (Kőszeg) is mandátumot tudott szerezni. Ilyen arányú térvesztés után már az is kérdés, hogy országos párt-e még a szocialista.
Az ellenzék állapotát tekintve tehát minél előbb választunk, annál szilárdabban és - főként - annál tovább marad kormányon Orbán Viktor és a Fidesz. De igaz ez az állítás akkor is, ha a kormánypárt bázisát vesszük szemügyre.
Az elmúlt napokban, hetekben láthatóvá vált, hogy a homogén, egy és oszthatatlan Fidesz-tömb nem létezik. Ne okvetlenül a két kormánypárt közötti oktatáspolitikai vitákra gondoljunk - de az alkotmányozás és az AB hatáskörének szűkítése körüli viták világossá tették, hogy a jobboldali értelmiségi szimpatizánsok számára (is) van egy határ. Sok befolyásos támogató a Fidesz populista gazdaságpolitikája miatt háborog. Nem tudhatjuk, e személyek és csoportok tűrőképességének határa hol húzódik - de az valószínű, hogy 2011-ben könnyebben lehet őket a Fidesz mellett - vagy passzivitásban - tartani, mint két-három év múlva. Orbán tehát egy közeli választással saját táborának egységét is meg tudja őrizni - mely tábor erodálódása már középtávon is elkerülhetetlen és választási szempontból kellemetlen lenne.
*
Miközben a kormánypárt minden alapvető alkotmányos intézményt fenntartás és gátlás nélkül alakít át (épít le), egyik fontos választási ígéretüknek, a kisebb parlament valódi megteremtésének egyelőre nem láttak még neki. Aligha érdekük ugyanis, hogy az új választási rendszer megkérdőjelezhető elemei nyilvános vitát kavarjanak - és aligha érdekük, hogy az ellenzéki pártok időben fel tudjanak készülni az új rendszerre. Ehelyett egyelőre az alkotmányozással vagyunk kénytelenek foglalkozni. Úgy vélem, nem véletlenül.
A választások után, majd a kormány hivatalba lépésekor Orbán és a Fidesz erről hébe-hóba megszólaló vezetői rendre 2013-ra vagy 2014-re ígérték az új alkotmányt. Ám szinte napra pontosan akkor, amikor José Manuel Barroso június elején világossá tette Orbán előtt, hogy az EU nem járul hozzá a hiánynöveléshez, és az IMF részben hasonló elvárásaival is szembesült a kormányfő, megjelent a már 2011-ben megszülető új alkotmány képe. Azt az érvet, hogy a választók kétharmados többséget eredményező döntése egyben az alkotmányozásra adott felhatalmazás is, most hagyjuk. Inkább olvasgassuk a Fidesz 2006-os szövegeit arról, hogy ami nincs benne a választási programban, arra a választók felhatalmazást sem adhatnak - és aztán keresgéljük a Nemzeti ügyek politikája című programban az alkotmányozásra vonatkozó részletes tervezeteket. Még ha el is fogadnánk azt az érvet, hogy jelenleg hatályos alkotmányunk "ideiglenes", és ezen a jellegén nyomban változtatni kell - vajon miért egy hónapos gondolkodás után, egy váratlan megvilágosodás után jutott erre a sürgős elhatározásra a kormánypárt? Talán mert a nem akart, de elkerülhetetlennek bizonyult gazdasági kényszerpálya miatt szükségessé vált a szimbolikus politika előtérbe helyezése: és erre a legjobb megoldásnak az alkotmányozás mutatkozott.
De vajon elfogadható lesz-e az a helyzet, hogy 2011-ben a mostani parlament megszavaz egy új alkotmányt, benne a kisebb parlamentre vonatkozó előírásokkal - és aztán ez a parlament ugyanazzal a 386 fővel dolgozik tovább, mintha mi sem történt volna? A Fidesz demokráciafelfogása alapján aligha. Alkotmányozó népszavazást - sokszor hallottuk - nem akarnak tartani, jóllehet a népi megerősítés nélküli alkotmányozás a Fidesz eddigi politikai pályafutása és hitvallása teljes megtagadásával érne fel.
A referendum megtagadásából eredő legitimációs és politikai konfliktusok orvoslására viszont megfelelő lépés lehet az Országgyűlés feloszlatása. Hiszen az legfontosabb teendőjét, az új alkotmány elkészítését és elfogadását elvégezte! Az új rendszer szerint megtartott előre hozott parlamenti választás pedig egyúttal legitimitást adhat az új alkotmánynak is.
*
Nem állítom, hogy hipotézisem támadhatatlan; vagy akár hogy több lenne spekulációnál. De tény, hogy ezzel a jelenlegi kormánytöbbség az új alkotmányban rögzített parlamenti ciklus hosszától függően (vajon megmarad a négy év? vagy öt lesz belőle?) extra éveket nyerhet - és aki időt nyer, életet nyer. 2014 még nagyon meszsze van - és három és fél év alatt sok minden történhet. Ezt Orbán 2002-ben megtanulhatta. Már csak az a kérdés, hogy ezt a jelenlegi ellenzék is tudja-e.
