A mai pedagógustüntetés legdrámaibb része az esemény legvégén következett.
A szakadó esőben – a szervezők kérésére – 5 percig állt néma csöndben a több tízezres tömeg. Csak az eső kopogott a nyitott esernyőkön. Senki nem szólt, senki nem kiabált, senki nem mozdult.
| ||
Ez a néma erő, hatalmas erő.
Nem gyűlölettel és nem hőbörgéssel kell és/vagy lehet legyőzni azokat, akiknek már semmi keresnivalójuk a politikában, a hatalomban. Aki méltósággal harcol, annak lesz ereje is a győzelemhez. A mai tüntetés résztvevői megmutatták, hogy van méltóságuk. És van humoruk is, hiszen a beszédek sem habzottak a gyűlölettől. A szónokok, mert megvolt hozzá a kellő intelligenciájuk és tehetségük – minthogy nem a futballstadionok agresszorai közül kerültek ki és nem is a kormánypropaganda fizetett bérencei voltak – inkább a humort, az iróniát preferálták. És mint az tudható, a humornál nincs kicsorbíthatatlanabb fegyver.
Az öntetszelgő, diktatórikus, gátlástalan hatalomnak ideje szembenéznie ezzel az erővel, amely ma ott volt velünk, bennünk, közöttünk a Kossuth téren.
Így kell! Ha így is lehet, ha így is tudjuk, akkor még van remény és nincs minden veszve!
És még valami: Nőket a politikába! Fantasztikusan jó beszédeket mondtak mind! Nem kétség, hogy mekkora szükség van rájuk akkor is, amikor épp nem azt a női princípiumot teljesítik be, amit a nőgyűlölet új szószólói kényszerítenének rájuk.
2016. február 13.
Budapest, Kossuth tér
