Janisch Attila: Lopj, amennyi csak beléd fér!

  • Janisch Attila
  • 2016. december 28.

Publicisztika

4 milliárdos miniszterelnöki rongyrázás a 4 millió létminimum alatt élő országában.

Ha egy országban szegénység van, annak ezer oka lehet; nem minden esetben az, hogy gazemberek, tolvajok, diktátor hajlamú maffiózók a politikai vezetők. Nem így Magyarországon, ahol egy kizsákmányoló maffiakormány uralkodik mindannyiunk fölött. Kapzsik, cinikusak, aljasok, gátlástalanok. Kövér László vezérpolitikus az újságírói kérdésekre adandó választ is megtagadja, a politikusok méltóságára hivatkozva. De miféle méltóságról beszél? Az ilyen politikusoknak, az ilyen embereknek nincs méltóságuk. Bűneik vannak. A nekik kiszolgáltatottak ellen elkövetett bűneik, amelyek egyre  gyarapodnak.

Ebben az országban – velük ellentétben – azoknak van méltósága, akiket ők megvetnek, lenéznek, naponta megaláznak. Akik órákon át várakoznak, hogy az éhségüket néhány falat ingyen osztott étellel csillapítsák

A Fidesz maffiakormánya szerint már eltűnt Magyarországról a szegénység.

De hazudnak, mint mindig és mindenben. A szegénység nem tűnt el. Ott van minden aluljáróban, minden utcasarkon, az aluljárók lépcsőin, mindenütt, ahol a megalázottak és az elesettek megtűrt vagy már meg sem tűrt kutyaként élnek. Nagyon is jelen van. Nem tűnt el, testet öltött a szegények Blaha Lujza térig kígyózó sorában. Hajnali háromtól várakozik a fagyban, hogy biztosan részesüljön a délelőtt 11 órakor osztani kezdett adományételekből.

Hogy a Fidesz ezt nem látja, hogy Orbán Viktort ez nem érdekli, az az ő bűnük. Ezért nincs méltóságuk – sem politikusként, sem emberként.

S miközben egyre hosszabb sorokban kígyózik a szegénység,

ők – e kultúrálatlan, együttérzésre, felelősségvállalásra képtelen gazemberek: politikusok, hazatelepült maffiózók, csalásból és korrupcióból gazdagodók – a mellékelt lista szerint osztogatják egymás közt mindannyiunk pénzét.

A Fidesz-kormány karácsonyi pénzosztó listája:

* 12,45 milliárd a Károli Gáspár Református Egyetemnek szánt Károlyi-Csekonics Palotaegyüttes felújítására;

* 3,62 milliárd a Ludovika főépülete, illetve a főépületet a szárnyépületekkel összekötő folyosók bevilágítására;

* 3,45 milliárd a kecskeméti katonai reptér helyén kialakítandó állami reptérre;

* 2,08 milliárd a mellette kialakítandó polgári reptérre;

* újabb 1,47 milliárd az úszó-vébére;

* 7 milliárd a Makovecz Imre Alapra;

* 3,25 milliárd a miniszterelnök dolgozójának belsőépítészeti kialakítására;

* 1,9 milliárd a siófoki sportcsarnokra;

* 5,57 milliárd a Red Bull Air Race-re;

* 1,95 milliárd, és ezt most szó szerint kell idézni: „a kajak-kenu sportágspecifikus sportélettani és diagnosztikai szakértői rendszer és tehetségmenedzselési program megvalósítására”;

* de jut 600 millió Borovszky Samu Magyarország vármegyéi és városai című sorozatának újrakiadására is, 774 millió pedig 11 fővárosi sportlétesítmény fejlesztésére, bizonyítván, hogy a stadionépítésen túl is van élet.

(forrás Magyar Közlöny)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A felsoroltak közt is az egyik legarcátlanabb költség a miniszterelnök nevéhez kapcsolódik.

A kormány – a felcsúti magánstadionra és a miniszterelnöki hobbivasútra már korábban kiszórt milliárdok után – most 3,25 milliárd forintot költ a magát egyre inkább mindenki felett állónak képzelő – és a személyes hatalmi mániáit megkoronázni készülve a Budai Várba költöző – Orbán Viktor új rezidenciájának belsőépítészeti kialakítására!

A Fidesz következetesen betartja a gazemberkormányok egyik fontos alapszabályát:

ne keveset lopj, mert az felbecsülhető

és haragot szül! Lopj annyit, amennyit a hétköznapok fillérekből élő polgárai már fel sem tudnak becsülni. S az elv működni is látszik. A Blaha Lujza téren sorban állók talán fel sem tudják becsülni az ellenük elkövetett kormányzati gaztettek mértékét.

De mindig eljön a pillanat, amikor mindenki előtt világossá lesz, hogy kik is ők valójában, kik is voltak mindvégig. Bízzunk abban, hogy a tisztánlátás ideje mihamarabb elérkezik. Nem önmagától, tenni is kell érte, ha másképpen nem, hát úgy, hogy kimondjuk, amit gondolunk és másokat is erre biztatunk, megtörve ezzel minden diktatórikus kormányzás fundamentumát, az össztársadalmi félelmet. Ők – bár titkolják – rettegnek ettől pillanattól. Joggal.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.