Janisch Attila: Tudósítás egy jelentős eseményről

  • 2017.07.15 17:40

Publicisztika

Kenyér nincs, cirkusz van. Csókol anyád!

Azt kérdezi egy velem elég kritikus Facebook-ismerősöm, miután már tegnap is be-beszóltam a nagy nemzeti (közi) giccsparádéra, hogy mit lehetett volna ebben a 8-10 darab 5 perces blokkban bemutatni, amire nem lehetne ráhúzni a giccses jelzőt?

Na persze mit is, hiszen az ilyen műanyag parádék legfőbb jellegzetessége éppen a giccs.

De például a pekingi olimpia megnyitója rendben volt. Giccs volt az is, de legalább profin és flottul lebonyolított giccs.

Ez meg?

Hagyjuk a színpadot időről időre betöltő lábszárcsapdosós, sarkantyúcsörgetős, lovasnemzetvagyunk-kihaénnem, nemzeti mentés trappolásokat. De az már milyen, hogy miközben a CNN is egyenes adásban közvetítette a banzájt, a színpadra lépő Bajszos Miegymás úr és a Budapestviceházmester úr, illetékes elvtársurak nem angolul szóltak urbi et orbi, hanem ékes magyarul, aminek következtében veretes szövegeiket élőben (!!!) – kétmondatonként (!!!) és full hangerőn, a live show elemének szánva ezt is – fordították a szinkrontolmácsok. A világ kisebbségben lévő, nem szkíta anyanyelvű része pedig feltehetően nagy élvezettel hallgatta a perceken át tartó ugor karatyolást. A könnyed humoráról híres Bajszos Miegymás úr még egy viccnek is nekirugaszkodott, hadd dolgozzanak a tolmácsok!

Na, azok meg ki is tettek magukért. A női tolmács például, aki angolul üvöltötte a felvonuló nemzetek nevét, az orgazmusig volt felspannolt és extatikus – habár kérdés, hogy mi szükség a nyilvános orgazmusra egy ilyen szolid sportrendezvényen?!

Csak zárójelben említendő, hogy a politically correct  rap-díszvendég első számának harmadáig egy kongó hangú térmikrofon közvetítette az egyébként sem belcanto playbacket, talán azért, hogy túlzott hangerő ne sértse a buzgón áhítatos KDNP-s füleket, ha már az előre kicenzúrázott Fuck You! miatt nem kellet aggódniuk.

És még persze látványosak voltak a hosszú, történés nélküli üresjáratok és a színpad mögött ide-oda hajlongva

az égre pisáló slagkígyók

háttérben a nemzeti trikolórban pompázkodó Várral. Kár, hogy elfelejtették, pedig nagyon kúl lett volna, ha konfettit is szórnak a miniszterelnöki erkélyről – talán majd legközelebb, az olimpia megnyitóján!

A csúcsponton aztán Egerszegi Krisztina hóegérnek öltözve, kilométernyi gyaloglással felvitt a színpadra egy cső formájú bilit, és blazírt könnyedséggel kilöttyintett belőle valami fenesetudjamit, mire föl – mintegy varázsöntésre – óriás magömlésbe kezdett a 45 milliárdos, úszócsarnoknak is nevezett betonbunker előtt a világbajnoki szökőkút. Amolyan megöntözött öntöző volt ez, avagy a spriccelésre lobbantott (?) világbajnoki víz.

És még – ráadás látványosságként – jött az a két szerencsétlen sportoló is, és – akadozva bár, de hősiesen megküzdve a szó- és betűrengeteggel – felolvasták a sportolói nagyesküt.

„Megígérjük, hogy becsületesek leszünk, nem drogozunk és nem is szúrunk ki a kelleténél jobban egymással!” – nagyjából tényleg ilyesmi volt a szöveg, persze szigorúan rovásírásos nyelven mondták ezt is.

És aztán, hogy teljes legyen a parádé, még a bírákat is megeskették, hogy (egy életük, egy haláluk) becsületesek lesznek ők is, habár lehet, hogy ők mégiscsak kiszúrnak majd ezzel-azzal, mert az ellenkezőjéről egy szó sem esett a fogadalomban.

Végül pedig jött az elmaradhatatlan (!), a csodás (!!), a nép mákonya (!!!) tűzijáték, a nagy nemzeti orgazmus, amitől

a környék összes kutyája megvadult

és nemzeti rockba kezdett. Egyszóval fasza volt. Azt az elcsórt néhány milliárdot tuti megérte. Kenyér nincs, de cirkusz van. Pipa ez is! Csókol anyád!

Mindeközben a CNN élő közvetítésének kommentjeiben a vérbunkók keresetlen magyar nyelven gyalázták egymást („Hogy a sarki fűszeres szopott volna ki anyádból, mielőtt az megszült volna!” … és más irodalmias mondatfüzérek), nagy kár, hogy ezeket nem fordították ríltájm (élőben, orgazmikus hangon süvöltve), pedig a világ nézői biztosan jobban élvezték volna ezt a hungarikumként bejegyzett, virtuóz gyalázkodási technikát, mint az egész falunapi sportbaszásegyveleget.

Na de ne legyünk telhetetlenek!

Sárga volt és savanyú, de legalább magiar.

Bocs, ezt nagybetűkkel kell:  MAGIAR!

Erre ment el 3,4 milliárd – Mutatjuk a vizes-vb megnyitójának fotóit

Ennél szebb megnyitó soha sehol nem lesz már.

Neked ajánljuk

Szécsi Noémi: Nem és nem

  • Szécsi Noémi

Erős szíve legyen annak, aki kicsavarja az olvasó tömegek kezéből a Jókaijukat. Ez egy szent kötelék, elszakíthatatlan.

Gépre kötve

Magyar közéleti influenszer nem robbantott nagyobbat az elmúlt időszakban, mint Gulyás Márton a Partizán elindításával. De itt rögtön tisztáznunk kellene, hogy mi is pontosan az a felület, ahol a Partizán működik.

Határkeresők

Leszbikus anyák, bocsánatot kérő gyilkosok, a mennyországba beszívva-bemargaritázva igyekvő floridai nyugdíjasok. Megnéztünk pár filmet az idei BIDF programjából.

A sötétség oldalvizein

  • Bacsadi Zsófia

Sokáig úgy tűnhetett, hogy a holokauszt marad a zsidókról zsidók által mesélt történetek sarokköve, a meghatározó trauma, amely évtizedek múltán is formálja az elbeszélést és a népirtás után született generációk identitását.

Lawrence Ferlinghetti (1919–2021)

  • Kálmán C. György

Nyilván vannak néhányan, szerencsések, akik személyesen is ismerték, magyarok is. Biztosan csupa jó emlékük van róla, azt hiszem, hogy szívélyes, kedves, kedélyes vendéglátó lehetett.

„Dúdolok neki Prokofjevet”

  • Soós Tamás

Játszik az agyafúrtan rockos Óriásban és az írókat könnyűzenészekkel összehozó Rájátszásban, de az elmúlt években szólóban találkozhattunk vele. Apaságról, Háy-versekről és a február végén megjelent második szerzői lemezéről beszélgettünk.

„Nem volt terv”

Huszonkét éves korában hagyta el az országot, jelenleg Thai­földön van a műterme. Minden munkája – bár a formák, a színek és olykor a médium is változnak – az ember, az emberség helyét keresi a szűk és a tágabb környezetben. Művészetről és hazáról beszélgettünk Messengeren, egy kalandos életút történeteinek a keretében.

Iskolajáték

A nálunk még kevéssé ismert amerikai író-költő regénye számos elismerést kapott, mérték­adó irodalmi fórumok szavazták be az év legjobb könyvei közé, Pulitzer-díjra is jelölték.