Ezt az „arktiszi kivételesség” (Arctic exceptionalism) fogalmával is szokás jellemezni. Ám 2026 elején Donald Trump amerikai elnök nyilvánosan is megerősítette korábban sem titkolt szándékát: az Egyesült Államok kiterjedtebb amerikai fennhatóság alá kívánja vonni Grönlandot.
Otthon érzik magukat
Bár ez az amerikai igény új keletűnek tűnik, a sziget a II. világháború óta kulcsfontosságú szerepet tölt be az amerikai, illetve a transzatlanti védelmi architektúrában. A sziget jelentősége az Egyesült Államok számára már ekkor világossá vált, mivel lehetőséget kínált az Atlanti-óceán és az északi-tengeri útvonalak ellenőrzésére, valamint a potenciális német tevékenységek monitorozására. Az Egyesült Államok ezért 1941-ben megállapodást kötött Dániával (Grönland ekkor még dán gyarmat volt), és katonai és meteorológiai állomásokat telepített a szigetre. (Dánia ekkor már német megszállás alatt állt: a megállapodást a dán kormánytól függetlenül fellépő amerikai dán nagykövet írta alá – a szerk.) Mindez lefektette a későbbi amerikai jelenlét alapját is. Az 1951-ben megkötött amerikai–dán védelmi szerződés, valamint Dánia alapító NATO-tagsága évtizedeken keresztül jogi és politikai értelemben is megkönnyítette és legitimálta az Egyesült Államok katonai jelenlétét a szigeten. Ez a hidegháború során a nyugati nukleáris elrettentési stratégia nélkülözhetetlen alappillérévé vált.
A sziget védelmét azóta is biztosító kettős jogi és intézményi keret – tehát a NATO kollektív védelmi mechanizmusai és az 1951-es megállapodás – évtizedeken át jól működő, stabil, háromszereplős együttműködési rendszert hozott létre. Az Egyesült Államok elsősorban a stratégiai és katonai tervezésért felelt, míg Dánia és Grönland – a Dán Királyság keretein belül – az adminisztratív, jogi és infrastrukturális feladatokat látta el. Míg Dánia viseli a terület feletti szuverenitással járó költségeket (parti őrség, rendfenntartás, polgári infrastruktúra, évi támogatás stb.), addig az Egyesült Államok állja a katonai jelenlét döntő költségeit: a bázis és a radar- és űrmegfigyelő rendszerek fenntartását, a fejlesztéseket. Az együttműködés középpontjában az oroszokkal szembeni elrettentés és az arktiszi stabilitás fenntartása állt. S mert az 1951-es megállapodás jogi értelemben kifejezetten a NATO-szerződéshez kapcsolódik, Grönland stratégiai státusza szorosan összefügg a NATO fennállásával és stabilitásával is.
Ők aztán tényleg otthon vannak
Grönland, azaz Kalaallit Nunaat azonban nem a „senki földje”, hanem a grönlandi inuitok otthona (akik egy családot alkotnak a kanadai és alaszkai testvéreikkel). A sziget 57 ezer lakosából 20 ezren Nuukban élnek, a fővároson kívül nincsenek jelentősebb települések. Mindössze egyetlen, 160 kilométer hosszú út létezik, a közlekedés szinte teljes egészében légi vagy tengeri úton történik. Mivel a sziget belső része permafroszt (1500 méter vastag fagyott talaj), Grönland területének 80 százaléka jószerivel lakatlan.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
