Publicisztika

Az elmúlt héten kilenc Magyarországgal szövetséges ipari állam - az Amerikai Egyesült Államok, Belgium, Franciaország, Hollandia, Japán, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia és Svájc - magyarországi nagykövetei nyilatkozatot tettek közzé, amelyben a magyarországi állapotokat nem transzparensnek - kevésbé kódoltan korruptnak - nevezték, és a beruházási klíma romlásáról írtak. A kilenc követség a legnagyobb magyarországi befektetők államait képviseli. Érdemes néhány kérdésről elgondolkozni ezzel a diplomáciai akcióval kapcsolatban.

A Kertész Imrével készült sikerületlen interjúra adott reakciók nagyon fontos kórtünetek, jelentőségük messze túlmutat Kertész jelentéktelen mondatain, mivel a honi jobboldali publicisztika - sajnos, majdhogynem egységes - irodalomszemléletéről árulnak el valamit, amit eddig is lehetett ugyan sejteni, de ez az alkalom megmutatta, hogy alig-alig artikulálódik más nyelv, másfajta megközelítés.

"A szobor talpazatán örökre - kitörölhetetlenül - szerepelni fog azoknak a neve, akik e jogos igény megvalósulását ideig-óráig megpróbálják megakadályozni" - hangzik az Endresz Csoport fenyegetése, mellyel a Komáromi Önkormányzat Képviselő-testületétől próbálnak 15 milliós támogatást kicsikarni egy turulszobor felállítására.

Élhetne-e még a tiszalöki Kóka Jenő, aki épp rosszkor indult munkába? Hát Balogh Mária, akinek a kivégzését végignézte a tizenhárom éves kislánya?

Már magunk sem emlékszünk pontosan, hányszor temettük az MDF-et, ehhez képest még mindig itt van (önkritika vége). Szokás szerint meglehetősen rossz bőrben: kizárások után, országgyűlési frakció nélkül, nyakig egy átláthatatlan titkosszolgálati ügy közepében. Stratégiailag is egy út végére érve, hiszen 2007 közepére nyilvánvalóvá vált, hogy a 2002-ben indult merész kísérlet - a párt európai minőségű konzervatív-kereszténydemokrata pártként a magyar jobboldal megkerülhetetlen, a Fidesszel egyenrangú tényezője legyen - nem hozta meg a remélt eredményt. Ahhoz viszont e próbálkozás kétségkívül elég volt - és ez sem kevés -, hogy az MDF talpon maradjon, és valóban önálló szervezetként határozhassa meg magát. Erre ugyanis csak annak a politikai pártnak van valós alapja, ami a létezéshez való jogot szabad, demokratikus választásokon vívja ki. Az MDF e legitimációs próbát 2002 után háromszor is abszolválta - és a fent említett baljós jelek dacára sem esélytelen arra, hogy ez negyedszer is sikerüljön neki.

Tizennégy éves kamaszlány, egy középosztálybeli családban él Budapesten, az Újlipótvárosban. Most nyolcadik osztályos, de érettségije nem lesz, az iskola befejezése után nem fog továbbtanulni, és betanított munkát sem kap majd. Néhány év múlva családjával kisebb lakásba költöznek. Édesanyjának nem lesz más választása: hogy gondoskodni tudjon róla, felmond a munkahelyén. Tíz évvel később már lányuk rokkantnyugdíjából élnek, amit mérnök édesapja jövedelmei egészítenek ki. Újabb tíz évvel később az apa nyugdíjba megy: a szegénységből csak úgy lábalhatnak ki, ha felnőtt lányukat intézetbe adják. Az ország nyugati határszélén találnak neki helyet egy háromszáz fős intézetben. A szülői látogatások hamar megritkulnak majd. ' pedig - nagyjából 25 év múlva - még mindig nem akar beletörődni, hogy soha többé nem mehet haza.

Magyar Narancs, 2009. november 12. Ostobák, okosak Csütörtökönként a Narancs vezércikkével kezdem az olvasást.

Magyar Narancs, 2009. október 15. Kedves Narancs, néhány megjegyzés a Herta Müllerről szóló cikkhez: "A magyar publikum az előzetes olvasói felmérések szerint az idén is Paulo Coelhóra és Wass Albertre tippelt, e két sztárszerzőt várta az irodalmi Nobel-díj porondjára." Kiss Noémi maga is írónő, felteszem, arra szeretett volna rámutatni, hogy rettentő küzdés íróként az élet, de bár pl.

Magyar Narancs, 2009. november 12. T.

Magyar Narancs, 2009. október 29. Tisztelt Szerkesztőség! Érdeklődéssel olvastam Varró Szilvia írását az újvidéki razziáról.

Magyar Narancs, 2009. november 5. Kedves A Szerk.! Nagyon szépen, vagy inkább professzionálisan felépítetted az Egy rakás szerencsétlenség című cikket.

Előző heti számunkban A cigányokról őszintén c. írás szerzőjének nevében egy i-t y-ra cseréltünk, holott a szerző neve: Sárközi Gábor.

Mi történt a hétvégén Sajóbábonyban?

Manapság majd minden közéleti szereplőnek - legyen az politikus, bankár, médiaszemélyiség vagy a köztársaság egységét megtestesíteni hivatott legfőbb méltóság - erős indíttatása van arra, hogy a cigányokról, a cigányügyről őszintén beszéljen. Cikkek, tanulmányok, konferenciák egész sora sürgeti az effajta beszédet. Beszéljünk hát őszintén!