Publicisztika

Az iszlám vallás szerint Allah mindentudó. Ám a törökországi belpolitika elmúlt évtizedét valószínûleg még neki is nehezére esett nyomon követni. A múlt vasárnap azonban, amikor Törökország lakossága a szavazóurnák elé járult, elérkezett az igazság pillanata. Azon, hogy a jelenlegi miniszterelnök, Bülent Ecevit vezette Demokratikus Balpárt (DSP) csekély százalékkal a legtöbb szavazatot kapó párt lett, nem csodálkozott senki. Annál sokkolóbb volt viszont, hogy a második helyre 17 százalékkal futott be a Nemzeti Akciópárt (MHP), a Szürke Farkasok korábban jelentéktelen politikai szervezete. És még az sem kizárt, hogy övék lesz a legnagyobb parlamenti frakció.

A tökéletes áldozat

A Fradi-Újpest mérkõzés elõtt a szurkolók összecsaptak a rendõrökkel, akik - valami furcsa elõérzet vezethette õket - lóval, pajzzsal és gumibotokkal vonultak ki a rangadóra, ahol - egyébként meglepõen sikeresen - izolálták a két csapat drukkereit. A csürhe erre ellenük fordult, tizennyolc letartóztatás, egy lábtörés a rendõrök részérõl (Direkt nevû lova maga alá temette az egyik intézkedõt), egy másik a játékosok részérõl (Schultz Levenetét letarolták a meccsen), három kiállítás, füstbombák, értelmetlen és nívótlan tahóság tombolt a pálya környékén, de ha kell, szépítjük a tényeket: elszabadultak az indulatok.

A faluban, ahol kiskoromban laktam, csuda érdekes dolgok estek, csuda érdekes emberek mászkáltak az utcán. A szamaras ember volt az egyik kedvencem. Úgy is hívta mindenki, a Szamaras. Kicsi kordéja volt neki, elé fogva a névadója, a nagyfülû, õt Szellõnek hívták, barna volt, dacolva mintegy a buta világgal, mely a szamarak állandósult jelzõjeként a szürke szót használja máig is. Az embert mégsem Szellõsnek hívták, pedig jó lett volna, mert felette büdös személy volt. Valahogy mindig akkor ment a boltba kevertért, amikor engem is oda küldtek. Noha nevezett italféleség (császárkörte, rummal hígítva) élvezete kifinomult ízlésre vallott (a faluban virágzott a pálinkafõzés), mégsem nagyon lehetett megmaradni egy légtérben az idõsnek látszó, penetráns férfival. De én a szamara miatt megbocsátottam neki, és a boltban elõször egy nagy levegõt vettem, végignéztem, ahogy vásárol, kivártam, míg a boltos kinyitja utána az ablakot, s csak ezek után kértem nagyapám szokásos negróját (valamiért nem tudta a torok kéményseprõje nélkül meginni az almapálinkát).

Kettõs leléptetés

Jöjjön hozzánk háborúzni!

Bíró Gáspár

Alig egy hónapja léptek életbe a büntetõtörvénykönyv új, a kábítószerekkel foglalkozó passzusai, de már most érezni áldásos hatásukat. Az elmúlt napokban tucatnyi fõvárosi középiskolából legalább ennyi névtelen hang búgta bele a rendõrségi telefonvonalba, hogy alapos a gyanú: az intézményben bizonyos tanulók tiltott szereket - például marihuánát - fogyasztanak. Bizonyára sokat tipródtak magukban ezek a bejelentõk (tanárok? szülõk? pedellusok? a bordásfal?), mielõtt felemelték a kagylót, talán még az is megfordult fejükben, hogy bemutatkoznak és rövid, tömör mondatokban ismertetik motivációikat. Lehet az is, hogy befogott orral, esetleg taknyos zsebkendõt a szájukhoz szorítva, alig kivehetõ mondatokban közölték a hatósággal, hogy igen szemet szúrt nekik mostanában néhány rosszarcú a harmadik bébõl, meg egy festett hajú is a negyedik ából, de többet most nem mondhatnak, értse meg a biztos úr, a reputáció forog kockán, csak szólni akartak, mert nagy a baj, jöjjenek gyorsan.

Vörös és fekete 2.

Az európai nemzet kialakulása a második évezred végén nem kisebb jelentõségû fordulat, mint amilyen a keresztény Európa kialakulása volt az elsõ évezred végén. Az európai integráció lépcsõfok az univerzalizáció útján. Az Európai Unió mint folyamat értelmezendõ, elõrehaladva védelmezni fogja az állampolgárok jogait államaikkal szemben, és korlátozni fogja a kormányok szuverenitását saját társadalmukkal, állampolgáraikkal szemben.

Hír, érték nélkül

Hej, de jó volna, ha nekünk is lenne egy bankunk, mint a kormánynak! Hátradõlnénk bõrfotelünkben, egyik kezünkben a viszkispohárba töltött szilvóriumot lötyögtetnénk, a másikban pedig, mint valami - szigorúan kézzel sodort! - Havanna-szivart, fél rõf házikolbászt forgatnánk! Hej, beh könnyû is lenne az élet!

Lehet, mire e sorok az utcára kerülnek, Magyarország fegyveres konfliktusban áll Jugoszláviával. Persze nem egyedül, hanem egy több államból álló szövetség egyik tagjaként. Ebben az évszázadban - 1914 és 1941 után - immár harmadszor. Félelmetes perspektíva ez, amelybe belegondolni (legalábbis nyilvánosan) a NATO-csatlakozásunk elõtt senki nem vette magának a politikai bátorságot. Most viszont, lehet, muszáj lesz.

Kell-e egy romának tudnia, hogy milyen utcában jár éppen? Kell-e egy romának tudnia ezt cigányul? Követelheti-e a cigány, hogy anyanyelvén tájékozódjon hazája topográfiája felõl?