Sausic Attila

Mindig rossz úton jár

Rammstein vs. #metoo

Publicisztika

Példának okáért vegyük a Bück dich! (Hajolj le!) című számot: „Hajolj le, parancsolom / Fordítsd el tőlem ábrázatod / Nem érdekel az arcod / Hajolj le!” – szólítja fel kissé nyersen az énekes és szövegíró Till Lindemann képzeletbeli partnerét egy bizonyos póz felvételére.

Villámháború

A koncerteken előadott performance sajátos összefüggést kölcsönöz a jelenetnek: Lindemann 1998-ban Berlinben és 2012-ben Montrealban (mindkét felvétel látható a YouTube-on) a zenekar egyik tagjának meghágását imitálja a nadrágjából előhúzott tekintélyes műpénisszel, majd ugyanezzel kitartóan folyadékot – feltehetően vizet – fecskendez részben a közönségre, részben saját arcára. Talán a véget nem érő ejakuláció vágyára kíván utalni a művész?

Egy másik érzékletes példa a Pussy (Punci), amely 2009-es berlini premierje óta alkotta látványos részét a koncerteknek. Lindemann hatalmas, falloszszimbólumként működő ágyún lovagolt, és jelentős mennyiségű habot fröcskölt a közönségre, miközben azt énekelte: „Neked puncid van / Nekem farkam / Mi a probléma? / Csináljuk gyorsan!” A számhoz forgatott videóklip nem állta ki a cenzúra próbáját: a YouTube-on jelenleg is látható felvételen az erősen homályos részek egy berlini bordélyban forgatott pornójeleneteket ábrázolnak.

Primitív provokáció? Szó szerint értendő szexizmus és férfisovinizmus? Nem egészen. A habfröcskölő falloszágyú után fekete, piros és aranyszínű, vagyis a német zászló színeiben játszó konfettieső hullott a közönségre. Ez azzal állt összefüggésben, hogy a dalszöveg más strófái a német szexturizmusra utaltak olyan nyelvi klisékkel, mint a Blitzkrieg (villámháború) „húsfegyverrel”, vagy a „Bratwurstomat” (kolbászomat) „a Sauerkrautodba” (savanyú káposztádba) dugom. A dalszöveg az előbb említett szám, a Bück dich! kíméletlen előadásán is enyhít, amennyiben a kétlábúból négylábúvá változtatott személy hátán egyszer csak „könnyek peregnek”, mert Lindemann lírai énje „sírni kezd”. Valószínű ugyan, hogy a koncertek részeg férfihordái mit sem törődtek ilyen distinkciókkal, és együtt bömbölték a zenekarral a húsfegyverrel folytatott villámháborúról szóló passzust. Mások viszont… nos, ők mit is csinálnak? Nyugtázzák a szarkazmust? Élvezik a látványosságot?

A Pussyról írottak múlt idejét az indokolja, hogy a számot levették a nemrég tartott koncertek – München, Budapest, Berlin – programjáról, mint ahogy a hírek szerint eltűntek a konkrét puncik is, akiket a fellépések idejére szerveztek Lindemann számára.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.