Publicisztika

Magyarországon a rendszerváltás óta várat magára az egészségügy rendszerszintű átalakítása. Tény, hogy a legnagyobb esélye, történelmi lehetősége erre – parlamenti többsége, kormányzási ideje és pénzügyi erőforrásai okán – a 2010 óta megszakítás nélküli Fidesz-kormányzásnak volt, illetve van.

A nyáron kinevezték, a múlt héten felmentették: újabb vezető távozott a Kásler Miklós irányítása alatt álló egészségügyből. A fejek hullanak, eredmények sehol. Meddig lehet tűrni mindezt?

Halálra ítélte a kormány a lakás-takarékpénztári megtakarítások támogatásának két évtizedes konstrukcióját. Az agónia eltart még pár évig: a már meglévő, jellemzően 4–10 évre kötött szerződésekre a továbbiakban is jár az állami támogatás, de a múlt szerda óta megkötött újakat vagy a meglévők meghosszabbítását már nem illeti meg ez a kedvezmény. Mivel az eredeti (időközben többször módosított) 1996. évi CXIII. törvény a lakástakarékpénztárakról a legalább 4, de legfeljebb 10 éves időtartamra elhelyezett betétekre adta a támogatást, legkésőbb 10 év múlva írmagja sem marad az öngondoskodás e formájának, amely a lakáscélra gyűjtőket szép honoráriummal buzdította takarékoskodásra.

Ne legyen fegyver a filmesztétika!

„Engem az a magától értetődőség ejtett igazán zavarba, amellyel Krusovszky egymás mellé helyezte Tamás Gáspár Miklóst és Orbán János Dénest."

Továbbá az egyetemek autonómiájáról.

Aleksandar Vučić és Hashim Thaçi, Szerbia és Koszovó elnöke alkut kötne a közös határok megváltoztatásáról. Csakhogy ez a megegyezés kizárólag Vučić és Thaçi önös céljait szolgálná. Az elképzelés kockára tesz minden pozitív eredményt, amit az elmúlt húsz évben sikerült felmutatni, és a Balkánt végképp a szervezett bűnözés, a korrupció és a kívülről szított vallási konfliktusok terepeként betonozná be. Mindez nyilvánvaló fenyegetés az Európai Unió és az Egyesült Államok nemzetbiztonságára, s megjósolhatatlan következményekkel jár a helyi nemzetekre és belső ügyeikre is.

Az ukrán kormány eddig is jól tudta, hogy legalább százezer ukrajnai magyar felvette a magyar állampolgárságot – de szemet hunyt felette. Az ukránok olykor szankciókkal fenyegették meg a kettős állampolgárokat, de végül sosem történt semmi. Így volt kényelmes.

Ott még nem tart az önkényt elvben utáló magyarok erkölcsi tartása, hogy a kicsit sáros embereket se szeresse.

Napjaink Magyarországán kapásból harsány igennel válaszolhatunk az alcímben megfogalmazott kérdésre. De szükségszerű-e, hogy kultúrharc terepe legyen az építészet? A válasz erre már nem olyan magától értetődő.

Olvasom a híreket: „Új tudományos szellemi központ nyitotta meg kapuit a budai Óvárosháza felújított épületében.” A szeptember 21-én rendezett megnyitó ünnepségen tartott beszédében Matolcsy György MNB-elnök elmondta: „Kilenc szellemi műhely működik majd a bölcs várban, a tudás házában, az épületben egyebek mellett 3 doktori program, köztük a Széchenyi Egyetem angol nyelvű doktori iskolája, 2 alapítvány, könyvkiadó és érmekiállítás is helyet kapott.” S hozzátette azt is: „Jelképes téren, jelképes helyen, jelképes időben” adták át a korábban majdnem teljesen lerombolt épületet, ami „azt jelképezi, hogy Magyarország 2010 után megtalálta helyét a világban, Kelet és Nyugat között jelképes hídfőállást teremtett”. Palkovics László innovációs miniszter ugyancsak beszélt az ünnepségen, és elmondta: „Azt szeretnénk, hogy Magyarország és Budapest Európa innovációs központja legyen.”

A pap, a katona és az orvos.

A félelmet a belőle fakadó gyűlölet teszi tartóssá.

Ez így kevés!