"Súlyos problémák mutatkoznak a közoktatás szintjén is. Olyan tudással bocsátja el az általános iskola a tanulóit, amely nem elégséges a megfelelő munkavégzéshez. Gyakran az alapvető írás-olvasási készségek is hiányoznak az általános iskolát végzettek körében. [...] Mi a megoldás? [...] Az oktatási kötelezettséget a jelenlegi 18-ról 15 éves korra szállítjuk le. Föl kell kínálni a fiatalok és szüleik számára azt a lehetőséget, hogy választhassanak, hogy a 15. életévét betöltött fiatal folytatni kívánja-e tanulmányait, vagy inkább munkába áll." Ezt írja a Széll Kálmán Terv a 23-24. oldalon.
Az önellentmondás nyilvánvaló - a kormány mégis ezzel az abszurd indoklással kívánja lejjebb szállítani a tankötelezettség korhatárát. Ha úgy véljük (helyesen), hogy az általános iskola rosszul teljesít, azaz még a munkavállaláshoz szükséges alapvető képességeket sem tudja biztosítani a tanulók nem elhanyagolható részének, akkor miért gondoljuk, hogy ezek a gyerekek el fognak tudni helyezkedni a munkaerőpiacon? Ráadásul az általános iskola számos bajához a tankötelezettség hosszának semmi köze sincs.
Személy szerint hajlok arra, hogy a kormányok nem teljesen ostobák. Cselekedeteiknek legtöbbször még akkor is van racionális indoka, ha azt nem tudják jól elmagyarázni. Vagy nem akarják, például azért, mert kiderülne, hogy nem a közjót fokozzák. A tankötelezettség 15 éves korra leszállítása mögött is lehet ilyen ok.
Miért baj?
Előbb azonban lássuk, miért lenne baj az, ha a tanulók 15 éves korukban dönthetnének arról, hogy elkezdjenek-e dolgozni. Hiszen nem lesz kötelező kilépni az iskolából! A kormány választást ajánl, és az egyén döntésére bízza, mihez kezd a saját életével. Ezért már csak nem kéne kárhoztatni! - mondhatnák az ötlet támogatói.
A tankötelezettség korhatára a társadalom nagy része számára ma sem valódi korlát. Ma 18 éves korig kell iskolába járni, és a tanulók túlnyomó többsége ezután is legalább eddig ezt fogja tenni. A gimnáziumba vagy szakközépiskolába jelentkezők a 18. életévükig mindenképp az iskolapadban akarnak maradni, és a szakiskolások nagy része is kitart a szakképzettség megszerzéséig. A jelenlegi adatok szerint egy-egy korosztály körülbelül öt százaléka morzsolódik le a 12. évfolyamig.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy e csoport ne duzzadna fel, ha nem lenne kötelező a 18. életévig iskolába járni. A mostani lemorzsolódók számára - érvelhetne a kormány - a módosítás javulás, hiszen így legálisan munkát vállalhatnak, amit eddig nem tehettek meg. Ám azok közül, akik eddig valamilyen középfokú végzettséget szereztek, ezt jó néhányan a 18 éves tankötelezettség miatt tették. Hogy mennyien, azt sajnos nem tudjuk - pedig most nagyon kéne -; azt viszont tudjuk, hogy egy-egy évfolyam 18 százaléka ismétel legalább egy évet a 12 év alatt. Ez évente úgy húszezer tanuló - feltehetően őket érintheti negatívan a tankötelezettség lerövidítése.
E tanulók közül is leginkább a hátrányos helyzetű, gyakran cigány családok gyermekei azok, akik élni fognak a lehetőséggel. Ha az állam nem teszi kötelezővé számukra a tanulást, ezzel szinte tálcán kínálja a lehetőséget, hogy otthagyják a rövid távú előnyökkel nem kecsegtető iskolát, és szerencsét próbáljanak a munkaerőpiacon. De a valódi - legális, folyamatos, értelmes - munkavállalás számukra szinte lehetetlen. Ezt a Széll Kálmán Terv is elismeri. Az iskola korai elhagyása egész további életüket meghatározza majd: a legtöbb ilyen tanuló soha nem lesz képes az állam hasznos polgárává válni, és a szociális ellátórendszer segítségével fogja végigélni az életét. A tankötelezettség leszállításával az állam ezt a folyamatot támogatja és erősíti.
Lehetséges okok
A szakma nem talált érveket a tankötelezettségi kor leszállítása mellett. Mindenki találgat: vajon mi vezérelte politikusainkat?
A szakszervezetek azért tiltakoznak, mert szerintük az egész csak spórolás. Az állam jelentős összegeket takaríthat meg, ha a bukdácsoló, jellemzően hátrányos helyzetű tanulók oktatását 15 éves koruk után nem kell finanszíroznia. Nemcsak a fejkvótákon, de azzal is, hogy az iskolába nem járó gyerekek után nem jár a családi pótlék. Ha kevesebb tanuló lesz, a tanárok számát is csökkenteni kell majd, amivel ugyancsak megfoghatja az adófizetők pénzét.
Ezzel az okoskodással az a baj, hogy a tankötelezettség meghatározása legtöbbször felmenő rendszerben történik (bár belátom, ez a kormány ilyen apróságokon nem szokott fennakadni). Azaz a megtakarítás leghamarabb 9 év múlva jelentkezik, s ez talán már kívül esik a mostani politikai horizonton is (a Széll Kálmán Terv is csak 2018-ig tekint előre). A tanárok létszámának csökkentéséhez pedig nem kell új indokokat találni. Nálunk jóval kisebb az egy tanárra jutó diákszám, mint az OECD-országok átlagában. Ha a kormányzat a pedagógusok számát akarja csökkenteni, jogosan hivatkozhat erre is. Mindemellett az oktatásból 15 évesen kiszálló tanulók nagy valószínűséggel nem fognak tudni elhelyezkedni, s ezért munkanélküli- vagy egyéb segélyekért fognak folyamodni, ami viszont emeli az állami kiadásokat. Ezzel az ötlettel sokat spórolni tehát nem lehet. Sőt - a lemorzsolódó tanulók hosszabb távon nemcsak jelentős terheket jelentenek az államnak, de az így elveszített potenciális munkavállalók nem fogják növelni a GDP-t, azaz jelentős elmaradt haszonnal is számolnunk kell.
Burkoltan bár, de néhány bíráló rasszizmussal vádolta a kormányt. Köztudott, hogy a cigány gyerekek között jóval nagyobb azok aránya, akik 15 éves korukra nem végzik el az általános iskolát. Ráadásul ők jóval nagyobb arányban morzsolódnak le, jellemzően még a középfokú beiratkozás előtt vagy annak első évében. Az állam fizeti a fenntartóknak a fejkvótát, a cigányok meg nem járnak iskolába. Minek költsünk pénzt arra, amit amúgy sem vesznek igénybe? - tárhatná szét a kezét a kormány. De szerintem túl egyszerű ezt a kormányzati döntést ideológiai alapon támadni. Ha a burkolt cél valóban a cigány gyerekek iskolai pályafutásának kettétörése, erre egyszerűbb eszközök is adódnának. Módosítani lehet például az beiskolázás integráló szabályain, ami még tovább erősítené a szegregációt. (Több ötletet nem szívesen mondanék.) A tankötelezettségi kor leszállítása mögött bajosan láthatjuk tehát fő okként a rasszizmust, még akkor sem, ha a következményei roma fiatalokat sújtanak majd leginkább.
Lehet, hogy így teszteli a kormány a szakmát? A közoktatási törvény legújabb tervezete a tankötelezettséget 17 éves korra csökkentené. Már ez ellen is sokan tiltakoztak, és ebben a vitában az oktatási kormányzat nem állt nyerésre, pedig racionális érvekkel próbálkozott (három évre módosítják a szakképzés idejét, így 17 évesen már kaphat valaki szakmai végzettséget). Ha most bedobnak egy még kisebb számot, akkor az ellenzők könnyebben elfogadják az eredeti javaslatot.
De azt hiszem, ez sem jó magyarázat. Hisz a 17 éves javaslat körüli vita eltörpült az új oktatásitörvény-tervezet által keltett egyéb viharokhoz képest - mint például a nulladik felzárkóztató évfolyam ügye vagy az egyházi iskolák kiemelt szerepe -, s így feltehetően hamar el is ült volna. És akkor már miért nem 16 éves tankötelezettségi kort javasoltak? Ez ugyan szintén vitákat provokált volna, de legalább lehetett volna érvelni mellette, például azzal, hogy a legtöbb európai országban ma is ez az érvényes, vagy hogy régen Magyarországon is így volt.
És van még az a magyarázat, hogy a 15-ös számot egyszerűen elgépelték. Sokan - kínjukban - ezt szerették volna hinni. Ha beismeri a kormány, gondolták ezek a jóhiszemű megfigyelők, egyszerű lett volna a gépíróra kenni, s így Navracsics miniszter úrnak sem kellett volna olyan kínos pillanatokat átélnie például Kálmán Olga mikrofonja előtt. De aztán maga Orbán Viktor tette nyilvánvalóvá: nem, nem gépelési hibáról van szó.
Akkor mégis miért?
Eddig mindössze egyetlen közéleti szereplő támogatta az elképzelést: Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke. ' nemcsak üdvözölte az ötletet, de azt is elárulta, hogy ők javasolták, hiszen "nekünk az az érdekünk, hogy elmenjen a szakképző iskolába" a gyerek, abba a szakképző iskolába, ahol közismereti tárgyak helyett szakmát tanul. A Széll Kálmán Tervben is ez szerepel: "Új, duális szakképzési rendszert teremtünk a régi magyar hagyományok és a jelenlegi német gyakorlat mintájára, amely biztosítja, hogy kialakuljon a mester-tanítvány viszony, hogy egyszerre tehessen szert a tanuló elméleti ismeretekre az iskolában és szakmai gyakorlatra a munkahelyén." Azaz a kormány azt szeretné, ha a szakképzésre járó tanulók nagy hányada nem az iskolában, hanem vállalatoknál szerezné meg a szakképesítéséhez szükséges praktikus ismereteket. A tanoncképzés visszaállítását, illetve kiszélesítését kívánja elérni.
De mi köze ehhez a tankötelezettség korhatárának? Attól még, hogy a gyerek iskolába jár, nyugodtan kitanulhatja az esztergálást egy vállalatnál. Ma is ezt teszi a szakiskolai tanulók jelentős része, s ez a rendszer a 18 éves tankötelezettséget előíró Németországban is. Ezzel az érveléssel valami nem stimmel!
Hacsak...
Hacsak az ötlet valamely fontos részlete még nem látott napvilágot. Mondjuk az, hogy az iparkamara átvenné a szakképzés - vagy a szakképzés egy részének - irányítását. Tegyük fel, hogy azoknak a tanulóknak, akik 15 évesen inkább a munkát választanák, a kamarák felajánlhatnák, hogy náluk lehet dolgozni. Tanoncként egy-két évig ingyen és bérmentve - és az állam még támogatja is a képző vállalatot. Így a tanulónak nem kellene iskolába járnia és közismereti tárgyakat tanulnia - ami Parragh szerint a legtöbb érintett gyerek számára nyűg. Az állami támogatás pedig azért jár, mert a vállalat ezzel egy fontos állami feladatot vesz át: megtanítja a semmihez sem értő, írni-olvasni sem tudó gyereket dolgozni.
Ne legyenek illúzióink. Nem fog sikerülni. Ne feledjük, olyan tanulókról beszélünk, akik a munkaerőpiacon nem kapnának állást, hiszen semmihez sem értenek, és az alapkompetenciáik is szegényesek. Ezeket a 15 éves gyerekeket az iskola, a képzett pedagógusok segítsége nélkül a vállalatok sem fogják tudni megtanítani semmire. És miért is állna érdekükben az energiáikat olyan tanulók képzésére fordítani, akikre hosszú távon biztosan nem számíthatnak!? Ez a rendszer a vállalatoknak azért lenne jó, mert így ingyen (gyerek)munkaerőhöz jutnának két évig, miközben zsebre tehetnék az állami támogatást is. Több ezer fiatal élete pedig még inkább ellehetetlenülne, mert a szakképzettséget igazoló bizonyítvány helyett csak az egy-két éves tanoncképzésről szóló papírt mutathatná fel.
Ha ezt a kormány tényleg így tervezi, azt hiszem, jobb lenne, ha mégis inkább szimplán ostoba volna.
A szerző közgazdász.
