Vajon tudja-e, mit beszél Orbán Viktor, amikor a k. u. k. közös hadsereg vezetési tapasztalatait ecseteli?

  • Haskó Lászó
  • 2018. augusztus 12.

Publicisztika

„Igazi emberi roncsként szabadult a kórháztól és a közös hadseregtől. Akkor 16 éves – még be nem sorozott – apám kétkerekű stráfkocsin tolta haza Udinéből Nagykőrösre…”

Orbán Viktor, a történelmi viccek főmestere újabb tréfával örvendeztetett meg bennünket. Íme: „A közös hadsereg irányításának problémája… komoly feladat, de nekünk nem újdonság, mert az Osztrák-Magyar Monarchiában mi már voltunk közös hadsereg része.” És ez, egy NATO konferencián hangzott el! Elsőre jól mulattam, elképzeltem miniszterelnök urunkat k.u.k bakának öltözve, aztán eszembe jutottak apám (kevésbé röhögtető) meséi a huszadik századról.
Kezdjük is rögtön a „közös hadsereg” (a k.u.k Heer) első és utolsó nagy bravúr stiklijével, amit az együgyű világ egyszerűen csak I. világháború néven vezetett be a fejlett nacionalizmusok történetének aranyozott könyvébe.  Felejtsük el egy percre a „gazdasági szükségszerűség” marxista dogmáját, beszéljünk most csak a mi családunk történeteiről.

A huszadik század első évében született apám

kisgyerekként a Megy a vonat Kanizsára kezdetű nótát a következő két sorral kiegészítve tanulta nagyanyámtól: „Elől ül a masiniszta, hátul meg a krumpli fejű Tisza Pista.” Ez nyilván nem a tisztelet, még kevésbé a szeretet hangja, de még csak 1908 körül járunk. Később, jómódú nagykőrösi polgár nagyapám kedvenc kortársa (Ady Endre) szigorúbb volt. Ő „vad geszti bolondnak” majd még később, a robbanás után „csóvás embernek” nevezte a ma ismét az Országház mellett álló oroszlános giga-emlékmű modelljét. Azt már a családi anekdoták közül is kiszerkesztették, hogy a háborúért leginkább felelősnek tartott politikus az őszirózsás forradalom (talán) egyetlen „halálos áldozata” lett. Akármilyen fellengzősen hangzik, a népharag ölte meg.

Nagyapámat 1915-ben hívta a haza a közös hadseregbe.

Másfél év keserves kínjai után az Isonsonál sebesült meg, és került az udinei kórházba, ahol további fél évet gyötrődött mindenféle fertőzésekkel, kiütéses tífusszal és agyhártyagyulladással. Igazi emberi roncsként szabadult a kórháztól és a közös hadseregtől. Akkor 16 éves – még be nem sorozott – apám kétkerekű stráfkocsin tolta haza Udinéből Nagykőrösre, ahol tisztes vagyonából semmi sem maradt addigra. Jövedelmező értékpapírjai elértéktelenedtek, ingatlanai spekulánsok kezére kerültek. Trianon utánra gyógyult meg, úgy-ahogy.

További életét, amely 1944-ig tartott, egy nagy karosszékben töltötte. Nemigen szólalt meg.

Két nagybátyám, Ferenc és László szintén a közös hadsereg katonájaként működött.
Feri szintén az olasz fronton, szintén sebesülés, szintén kórház. Szintén agyhártya-gyulladás, túlélve, de intelligencia visszamaradása nélkül. Kitanulta az órás mesterséget, megnősítették. De ő csak hegedűművész akart lenni. Sajnos valahonnan szerzett is egy hegedűt, és gyakorolt. Türelmes, családját szerető apám szerint kibírhatatlan volt.
Laci nagybátyám, a család (és a nagykőrösi lányok) kedvence katonatisztnek készült, ő természetesen egy percet sem töltött egyik fronton se. Élvezte a hátországot, és tevékenyen részt vett a családi vagyon közkinccsé tételében. Azaz elment italra és nőre (pardon, sorrend fordítva!). Ő kitüntetést is kapott, alighanem magát a Signum Laudist.

Feri és Laci sztorija is 44-ig tartott. Szóval, ez jut eszembe, ha valaki emlegeti a közös hadsereget. Nem kell törődni velem. Hamarosan úgyis elfelejtek mindent. Akkor majd lehet – büntetlenül – hazudni. Addig ajánlom az új közös hadsereg önjelölt hadvezérének figyelmébe a Kodály feldolgozta népdalt az egykori közös hadsereg kellemeiről: a majlandi 32 toronyról és az abonyi kettőről.

A szerző sebész.

Figyelmébe ajánljuk

Hol az ember?

A megfilmesíthetetlen könyvek megfilmesítésének korát éljük – ezek pedig nagyrészt sci-fik. Herbert Ross Dűnéjének sokszor nekifutottak, mire Denis Villeneuve szerzői húrokat pengető két blockbustere végre a tömegek igényeit is képes volt kielégíteni; Isaac Asimov Alapítványából az Apple készített immár második évadát taposó, csillogó űroperát – a Netflix pedig az elmúlt évek egyik legnagyobb sikerű, kultikus hard sci-fijébe, Liu Ce-hszin kínai író Hugo-díjas A háromtest-triló­giá­jába vágott bele.

Nem viccelnek

  • - minek -

Poptörténeti szempontból is kerek jubileumokkal teli lesz ez az év is – novemberben lesz negyven éve, hogy megjelent a The Jesus and Mary Chain első kislemeze, a melódiát irgalmatlan sípolásba és nyavalyatörős ritmusba rejtő Upside Down.

Elszáll a madárnő

„Én nem tudok, és nem is szeretek a képeimről beszélni. Amit el tudok mondani, azt csak színnel tudom elmondani. Képeimbe belefestettem az életem tragédiáit és örömeit. Ez volt az életem” – halljuk a művész vallomását a kiállítás első termében, a falra vetített 1977-es rövidfilm részleteként.

Aktivizmus színészekkel

  • Erdei Krisztina

Csoszó Gabriella aktivista fotós, töretlen kitartással vesz részt az ellenzéki tüntetéseken és osztja meg képeit azokkal, akik szeretnének mást is látni, mint amit a NER kínál.

Házasok hátrányban

  • Kiss Annamária

Középkorú házaspár egy protokollparti után vendégül lát egy fiatal párt egyetemi lakosztályuk teraszán, hajnali kettőkor. Az elején mit sem sejtenek arról, hogy ez lesz valamennyiük életének talán leghosszabb éjszakája.

Koponyalabirintus

Az alighanem legelismertebb, világirodalmi rangú kortárs román író, Mircea Cărtărescu 2015-ös nagyregénye rendkívüli, monstruózus mű. Kiszámíthatatlan, szabálytalan, megterhelő. Pedig látszatra nagyon is egyszerű, már-már banális helyzetből indul.

Messziről jött zeneszerző

A Tigris és sárkány és a Hős filmzeneszerzője hat éve már járt is nálunk, mégis bemutatásra szorul a magyar koncertlátogatók előtt. A hatvanhat éves, kínai származású komponistáról hídemberként szokás beszélgetni, aki a hagyományos kínai klasszikus zenét tömegekhez vitte el a nyugati világban.

Az ajánlat

Napi rendszeres fellépéseinek sorában Magyar Péter a múlt pénteken a Klubrádióban járt, ahol Bolgár György műsorában mindenféle kijelentéseket tett Ukrajnáról, illetve az ukrajnai háborúról.

A hegyi ember

Amikor 2018 februárjában Márki-Zay Péter az addig bevehetetlennek hitt Hódmezővásárhelyen, az akkoriban igen befolyásos Lázár János városában az időközi polgármester-választáson magabiztosan legyőzte fideszes ellenfelét, reálisnak tűnt, hogy mindez megismételhető „nagyban” is a tavaszi országgyűlési választásokon.

„Pályáznék, csak nem tudom, kivel”

Miért meghatározó egy társadalom számára a migrációról szóló vita? Hogyan változott a meg Berlin multikulturális közege? Saját történetei megírásáról és megrendezéseiről beszélgettünk, budapesti, román és berlini színházi előadásokról, de filmtervei is szóba kerültek. Kivel lehet itt azokra pályázni?

Pusztítás földön, vízen, levegőben

A magyarországi üvegházhatású gázkibocsátás csaknem háromszorosa került a levegőbe az ukrajnai háború első másfél évében. Óriási mértékű a vízszennyeződés, állatfajok kerültek a kipusztulás szélére. Oroszország akár fél évszázadra való természeti kárt okozott 2023 közepéig-végéig.

Alkotmányos vágy

A magyar mezőgazdaság tizenkét éve felel meg az Alaptörvénybe foglalt GMO-mentességnek, takarmányozáshoz tavaly is importálni kellett genetikailag módosított szóját. A hagyományos szója vetésterülete húsz éve alig változik itthon, pedig a szakértő szerint lehetne versenyezni az ukrán gazdákkal.