Magyarországon – főleg választás előtt – csak úgy kapkodja az ember a fejét, micsoda ajándékokat húzhatunk be: kedvezményes lakáshitel, munkáshitel, rezsicsökkentés, most pedig Orbán Viktor épp azzal büszkélkedik, hogy 2029-re az összes kétgyermekes anya életkortól függetlenül szja-mentességet kap. Nagyvonalú ajánlatok ezek, amelyek egy gondolat körül forognak: a magyar ember szereti, ha jobban él, ennek pedig nagyon egyszerűen számszerűsíthető módja az, ha mondjuk 30-40 ezer forinttal magasabb összeget látunk hónap elején a bankszámlánkon, mint az előző hónapban. Emellett elérhetjük azt is, hogy egy-egy soha vissza nem térő lehetőséggel kedvezményesen adósodhatunk el.
A magyar állam, vagyis az azt már teljesen elfoglalt állampárt gáláns magatartása ellenére valójában a legrosszabb multik működési elvén haladva találta ki a Nemzeti Együttműködés Rendszerének megélhetésre vonatkozó részét: fizetést adni nem szeret, de a közérzetjavító megoldások miatt vannak előnyei is.
Ez a multiknál a pizzapéntek, a céges masszás, vagy a nagy csapatépítő bulik formájában mutatkozik meg, a műfaj csúcsa pedig természetesen a karácsonyi jutalom. Ezek azok a nem túl drága intézkedések, amelyek az egyetemről frissen kikerült munkavállalók számára bizonyára óriási királyságnak tűnnek: ki ne álmodna ingyen pizzáról vagy egy félórás pénteki masszázsról, és persze ki ne örülne a semmiből jött pénznek? A valóság persze az, hogy ezek kompenzálják az alacsony fizetést. A bónuszért ráadásul óriási hálát is szokás érezni: bár reméljük az érkezését, örömmel halljuk a róla szóló folyosói pletykákat novemberben, a privát költségvetésünkbe maximum utólag építjük be. Ez egész más, mintha minden hónapban megkapnánk részletekben ugyanezt az összeget: a fizetésből tudatosan próbálunk költeni, a jutalompénzből viszont elmehetünk az évek óta vágyott fine dining étterembe, vagy már meg is van a húsvéti wellness, esetleg pörgetjük a fapadosok honlapját a római repjegyekért.
A magyar állam is valami ilyesmit csinál: elég csak átugrani Szlovákiába vagy Horvátországba, hogy lássuk, mennyit ér valójában a jó magyar forintban kapott fizetésünk és nyugdíjunk, viszont az állam igyekszik minket abban a tévképzetben ringatni, hogy legalább itthon jól élhetünk. A 14. havi nyugdíjból a 13-hoz téve például kijöhet egy plazmatévé, ami simán segíthet elfelejteni, hogy a maradék tíz sivár hónapban tényleg csak e plazmatévében láthat a kedves avasi özvegy néni vidám dolgokat, hiszen ő maga löncshúson él. A – szerencsére az eddigi adatok alapján nem különösebben népszerű – munkáshitel is hatalmas találmány; a frissen leérettségizett Béluka meg is veheti belőle az első használt autóját, hogy aztán szívja a fogát, amikor a barátaival szemben nem mehet el Dublinba mosogatni normális pénzért, hiszen itthon kell maradnia, hogy a vacak fizetéséből fizesse vissza a hitelt.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
