Civil háború

  • Mikecz Dániel
  • 2017. január 12.

Liberális szemmel – Republikon

A civilek ellen intézet támadás új helyzetet teremt, hiszen a Fidesz korábban vigyázott arra, hogy a bűnbakképzés ne érintsen valós magyar társadalmi csoportokat.

Nem üres fenyegetésnek bizonyultak a miniszterelnök szavai, amikor úgy nyilatkozott, hogy 2017 „Soros és az általa szimbolizált erők kiszorításáról fog szólni”. Az Országgyűlés honlapjára ugyanis felkerült a tavaszi ülésszakra tervezett törvényalkotási program. Ezek szerint áprilisban fogja benyújtani a kormány azt a törvényjavaslatot, amely alapján kibővíthető a vagyonnyilatkozat tételére kötelezettek köre. A tervezettel kapcsolatos újságírói kérdésre Németh Szilárd, a Fidesz frakcióvezető-helyettese úgy válaszolt, hogy a Fidesz-frakció a tisztánlátás érdekében támogat minden hasonló tervezetet. Németh Szilárd a sajtótájékoztatón egyébként sem rejtette véka alá véleményét, szerinte ugyanis „a Soros-birodalom álciviljeit azért tartják fenn, hogy a globális nagytőkét és a politikai korrektség világát átnyomják a nemzeti kormányok fölött. Ezeket a szervezeteket minden eszközzel vissza kell szorítani, és azt gondolom, hogy el kell innen takarítani”. A kormányzati fellépésnek Németh szerint „eljött a nemzetközi lehetősége”, ami minden bizonnyal Donald Trump megválasztására vonatkozik, aki maga sincs jó véleménnyel Soros György tevékenységéről. Korábban, a Norvég Alap támogatásait kezelő civil szervezetek elleni kormányzati fellépés után Barack Obama elnök konkrétan utalt a magyar kormányzati túlszabályozásra és megfélemlítésre.

Már a 2014-es választások után sem volt világos, hogy az újabb kétharmados mandátumtöbbséget élvező kormány miért érezte szükségét a norvég civil ügy kirobbantására, hiszen a támogatások elosztásának módjáról csendesebben is megegyezhetett volna a norvég kormánnyal. Utólag kiderült, hogy az adóhatósági vizsgálatot maga a miniszterelnök rendelte el, valamint az illiberális államról szóló beszédében is úgy fogalmazott Orbán Viktor, hogy nem civilekről, hanem az ő olvasatában fizetett politikai aktivistákról van szó. A Fidesz szerint ugyanis nem lehet legitim az a civil szervezet, amely mögött nem tömegtámogatás, hanem külföldről érkező pályázati forrás áll.

false

A probléma gyökere az, hogy a rendszerváltás után sok civil szervezet az önkénteskedés és az adományozás kultúrájának hiánya miatt rá volt utalva az egész civil szektort támogató donorszervezetekre. Ez a függés később is megmaradt, valamint az uniós csatlakozással módosult is, amennyiben nem az USA, hanem az EU lett az egyik legfontosabb szektorfejlesztő ebben a tekintetben. Könnyen belátható, hogy a civil szervezetek külföldi finanszírozásának korlátozása több akadályba is ütközik. A magyar civilek így fontos uniós forrásoktól esnének el, ráadásul az is kérdés, hogy mi történik többek között a hazai nemzeti kisebbségek anyaországi támogatásával, a kulturális és tudományos együttműködésekkel.

A technikai részleteken túl természetesen a tervezetnek a politikai célja az izgalmasabb. A Fidesz, úgy tűnik, veszélyesnek érzi hatalmára nézve a kormánnyal kritikus civil szervezeteket, amelyek ugyanakkor korábban is kritizálták a hatalmon lévőket, a TASZ pedig Orbán Viktor jogi képviseletét is ellátta egy alkalommal. Ezek a szervezetek valóban aktívak a kormány számára fontos szakpolitikai kérdésekben is, mint pl. a menekültválság kezelése, bár tevékenységük számtalan olyan területre kiterjed, amely nem áll a politikai érdeklődés középpontjában. A mostani vita tárgyát a Soros György alapítványa által nyújtott valóban tetemes támogatások adják, azonban a kritizált szervezetek politikai hatása nem csupán a források függvénye. Jelentőségüket elsősorban a politikai baloldal széttöredezettsége, válsága teremtette meg. A 2014-es ellenzéki összefogás sikertelensége után létrejött egy olyan politikai tér, amelyet részben tudatosan, részben a körülmények folytán a kormánykritikus civil szervezetek tudtak elfoglalni. Ilyen volt a Humán Platform, amely már a netadós tüntetések előtt is aktívan lépett fel a kormánnyal szemben. Másfelől a civilek politikai szerepét éppen a kormány emelte ki a már említett 2014-es vegzálásokkal.

A Fidesznek azonban tudnia kellene, hogy ezek a szervezetek önmagukban nem jelentenek politikai alternatívát, bármennyire állítsák is az ellenkezőjét a vágyvezérelt megállapítások. A szóban forgó szervezetek eddig nem adták a jelét annak, hogy önállóan vagy szövetségben közvetlen politikai befolyásra törekednének. Egyetlen apró kivétel a Magyar Kétfarkú Kutya Párt által kezdeményezett, a kvótanépszavazáson az érvénytelen szavazat leadására buzdító nem-igen kampány, amelyhez csatlakozott a TASZ és a Magyar Helsinki Bizottság is.

A civilek ellen intézet ismételt támadás új helyzetet teremt, hiszen a Fidesz korábban vigyázott arra, hogy a bűnbakképzés ne érintsen valós magyar társadalmi csoportokat. A brüsszeli elitek és a menekültek olyan elvont kategóriák, amelyeket lehet hibáztatni, támadni a társadalmi béke relatív megőrzése mellett. A kritizált civil szervezetek azonban részei egy olyan politikai miliőnek, amelyhez konkrét hazai társadalmi csoportok kapcsolhatóak, az intézkedésekkel szemben tehát erősebb társadalmi ellenállás várható. Ezeknek a konfliktusoknak az eszkalálódása azonban sürgetné azt, hogy a megtámadott civil szervezetek akár közvetlenül is védelmet remélhessenek az ellenzéktől. Ha nem sikerül az akár csak áttételes szövetségi hálózatok kialakítása, úgy a választói felhatalmazással bíró kormány fog harcolni a magukat csupán morálisan és szakmailag legitimálni tudó civil szervezetekkel. Ha ebben a konfliktusban nem kapnak szerepet az ellenzéki politikai pártok, úgy erősödni fog hazánkban a politikaellenes hangulat.

Figyelmébe ajánljuk