Ki lesz Orbán kihívója?

  • Madlovics Bálint
  • 2017. október 27.

Liberális szemmel – Republikon

A baloldali-liberális táborban egyre inkább kezd elharapózni egyfajta „apokalipszis-hangulat”.

Bő fél évvel a választások előtt egyre aktuálisabbá válik a kérdés, hogy ki lesz Orbán Viktor kihívója 2018-ban. A kormányzó hatalom kihívójának személye minden téttel bíró választásnál érdekes, illetve ahol az ellenzéknek reális esélye van a kormányváltásra – a jövő évit pedig a többség, több-kevesebb joggal bár, de láthatóan ilyennek tekinti. Az Orbán-rezsim csaknem nyolcévnyi regnálása után azonban a kérdés különösen nagy erővel vetődik föl. Ennek alapvetően három oka van. Az első az általános elégedetlenség. Egy közelmúltban készített fölmérés szerint a két legnagyobb ellenzéki párt, a Jobbik és az MSZP szavazóinak nagyobbik fele átszavazna a jóval kevésbé beágyazott LMP jelöltjére, amennyiben egyedül, egyértelmű kihívóként állna Orbánnal szemben. Ez persze így, ebben a formában aligha reális eshetőség, viszont mutatja, hogy a már aktív szavazók többsége elsősorban kormányváltást akar, és hajlandó akár más pártok jelöltjére is szavazni, amennyiben az kecsegtet a változás ígéretével. Ugyanezt mutatják az időközi választások eredményei is.

A kihívó fontosságának második oka a Fidesz országgyűlési gyakorlatából következik. Az ellenzék a Fidesz parlamentjében alig több egyszerű biodíszletnél: bár kétharmados kormánytöbbség híján képes megvétózni sarkalatos törvényeket érintő változásokat, nem tud pozitív módon az ellenzék az ország alakulására hatást gyakorolni. Ezt könnyen kiaknázhatja valaki, akit a választók Orbán Viktor valódi kihívójának látnak, mondván, neki tényleg van esélye kormányra kerülni, s ezáltal valódi irányváltást végrehajtani. Végül pedig különösen a baloldali-liberális táborban egyre inkább kezd elharapózni egyfajta „apokalipszis-hangulat”, melynek megnyilvánulásai 2018 utolsó esélyként való tálalásától kezdve az EU-ból való kilépéssel történő riogatáson át egészen odáig terjednek, hogy egyesek szerint Orbán akár fegyveres konfliktusba is sodorhatja Magyarországot a következő ciklusa során. Ez a hangulat, melynek szítása a DK kampányának központi eleme, egyre csak srófolja föl a ’18-as választások tétjét, egyedüli célként pedig Orbán mindenáron való eltakarítását jelöli meg – ami megint csak a kormányváltással valóban kecsegtető, valódi kihívó felé tereli a szavazókat.

Elméletileg három oldalról jöhet Orbán kihívója: a baloldalról, a Jobbiktól vagy a saját platformot alkotó „új pólus” pártjaitól. Legkisebb valószínűsége talán az utóbbinak van. Bár az LMP az utóbbi időben – Szél Bernadett miniszterelnök-jelöltnek köszönhetően – láthatóan egyre markánsabban jelenik meg az ellenzéki térfélen, egyelőre sem ők, sem a Momentum nem állnak úgy a közvélemény-kutatásokban, hogy az emberek kormányváltó erőként tekinthessenek rájuk. Ezek a pártok inkább azokra számíthatnak, akik nemcsak a kormányt, hanem az ellenzéket is le szeretnék váltani; akik úgy látják, hogy lehetetlen egy az országot jobb irányba terelő kormányváltás, amíg az óellenzék pártjai népesítik be az ellenzéki térfelet, úgyhogy az első – és momentán egyetlen reális – cél az újak folyamatos erősödése lehet, túlnőve a régi ellenzék bázisán és pártjain. Ez a megközelítés viszont csak hosszabb távon termelhet ki kihívót, a következő fél évben szinte egész biztosan nem.

false

 

Fotó: MTI – Szigetváry Zsolt

Jelen állapotában sem a széttöredezett baloldal, sem az MSZP-nél csupán néhány százalékkal nagyobb Jobbik nem áll úgy, hogy ő adja Orbán egyértelmű kihívóját. A kérdés, hogy a következő fél évben követett stratégiájuk révén ez változhat-e. A baloldalon egyelőre még – Botka László távozása után – komoly fejetlenség uralkodik, mindazonáltal a „koordinált jelöltek, külön listák” forgatókönyve tűnik most 2018-ra a legvalószínűbbnek. A Gyurcsány Ferenc és Karácsony Gergely által is preferált fölállás legnagyobb hátránya viszont pont az egyértelmű kihívó hiánya. A stratégia elvileg azt a problémát hivatott orvosolni, amit az előválasztásnak kellett volna: mivel nem egyértelműek a baloldalon belüli erőviszonyok, a vezető személyéről döntsön a nép. Azonban míg az előválasztásnál nagyjából mostanra, azaz fél évvel a választásokat megelőzően már lejátszották volna a meccset, és tudnánk, hogy ki a baloldal vezetője és egyben Orbán kihívója, a külön listás indulásnál a kérdés a választás estéjéig eldöntetlen marad. Ebből kifolyólag nem lehet egy személy imázsát mint egyértelmű kihívóét fölépíteni, sőt a különböző jelölteknek egymással is szükségképpen versenyezniük kell. Külön listáknál a baloldal miniszterelnök-jelöltjei nemcsak a rezsim, hanem egymás kihívói is – ez pedig jócskán megnehezíti, hogy a választók egyértelmű, kormányképes alternatívaként tekintsenek a baloldalra Orbánnal szemben.

A centralizált fellépés, az egységes kommunikáció szempontjából a Jobbik kétségkívül előnyben van a baloldal pártjaival szemben. A Jobbik egy párt, meglehetősen centralizált szervezettel, melynek hála a legtöbb személyi kérdés – s főként a miniszterelnök-jelölt, azaz az Orbán ellen indított kihívó kérdése – már előre tisztázott. Így a Jobbik a kampányolásra szánt erőforrásait egy irányba tudja fókuszálni, és föl tudja építeni Vonát, mint egyértelmű kihívót a kaotikus és saját magával is küzdő baloldal ellenpontjaként.

A Jobbiknál persze az alapvető probléma hitelességi: elfogadják-e a mérsékeltebb szavazók hiteles alternatívaként a néppártosodáson átesett Jobbikot? Éles helyzetben – a tapasztalatok tanúsága szerint – a válasz igen, továbbá Vona maga is láthatóan tudatosan törekszik magát szélesebb körben is elfogadhatóvá tenni. Erről szól a baloldaliaknak írt nyílt leve, „a Jobbik hidakat akar építeni” szlogenje, a legkülönbözőbb szavazói csoportoknak szóló jobbikos üzenetek, illetve ezt célozza az is, hogy a fő kampánytémái (ha akár csak az október 23-i beszédét nézzük) a bérunió, a migrációellenesség és az elszámoltatás. Ezen témák egyike sem olyan – szemben számos másikkal –, amiben a Jobbik véleménye sokat változott volna az elmúlt években, sőt ezekben folyamatosan magát, mint hitelesebb szereplőt igyekszik Vona és a Jobbik föltüntetni a többi politikai szereplőnél.

Tekintve, hogy a baloldalon mennyire bizonytalanok még az események, nehéz jóslatokat megfogalmazni akár csak néhány hétre előre is. A Jobbik kampányánál is sok a kérdőjel, hisz ezeknek az üzeneteknek egy részét Vonáék már jó ideje képviselik, és mégse látszik, hogy a Jobbik tábora komoly növekedésnek indult volna. Viszont az oldalak strukturális sajátosságait figyelembe véve Vonára vélhetően előbb tekintenek majd a választók Orbán kihívójaként, mint mondjuk Karácsonyra.

Figyelmébe ajánljuk

Hol az ember?

A megfilmesíthetetlen könyvek megfilmesítésének korát éljük – ezek pedig nagyrészt sci-fik. Herbert Ross Dűnéjének sokszor nekifutottak, mire Denis Villeneuve szerzői húrokat pengető két blockbustere végre a tömegek igényeit is képes volt kielégíteni; Isaac Asimov Alapítványából az Apple készített immár második évadát taposó, csillogó űroperát – a Netflix pedig az elmúlt évek egyik legnagyobb sikerű, kultikus hard sci-fijébe, Liu Ce-hszin kínai író Hugo-díjas A háromtest-triló­giá­jába vágott bele.

Nem viccelnek

  • - minek -

Poptörténeti szempontból is kerek jubileumokkal teli lesz ez az év is – novemberben lesz negyven éve, hogy megjelent a The Jesus and Mary Chain első kislemeze, a melódiát irgalmatlan sípolásba és nyavalyatörős ritmusba rejtő Upside Down.

Elszáll a madárnő

„Én nem tudok, és nem is szeretek a képeimről beszélni. Amit el tudok mondani, azt csak színnel tudom elmondani. Képeimbe belefestettem az életem tragédiáit és örömeit. Ez volt az életem” – halljuk a művész vallomását a kiállítás első termében, a falra vetített 1977-es rövidfilm részleteként.

Aktivizmus színészekkel

  • Erdei Krisztina

Csoszó Gabriella aktivista fotós, töretlen kitartással vesz részt az ellenzéki tüntetéseken és osztja meg képeit azokkal, akik szeretnének mást is látni, mint amit a NER kínál.

Házasok hátrányban

  • Kiss Annamária

Középkorú házaspár egy protokollparti után vendégül lát egy fiatal párt egyetemi lakosztályuk teraszán, hajnali kettőkor. Az elején mit sem sejtenek arról, hogy ez lesz valamennyiük életének talán leghosszabb éjszakája.

Koponyalabirintus

Az alighanem legelismertebb, világirodalmi rangú kortárs román író, Mircea Cărtărescu 2015-ös nagyregénye rendkívüli, monstruózus mű. Kiszámíthatatlan, szabálytalan, megterhelő. Pedig látszatra nagyon is egyszerű, már-már banális helyzetből indul.

Messziről jött zeneszerző

A Tigris és sárkány és a Hős filmzeneszerzője hat éve már járt is nálunk, mégis bemutatásra szorul a magyar koncertlátogatók előtt. A hatvanhat éves, kínai származású komponistáról hídemberként szokás beszélgetni, aki a hagyományos kínai klasszikus zenét tömegekhez vitte el a nyugati világban.

Az ajánlat

Napi rendszeres fellépéseinek sorában Magyar Péter a múlt pénteken a Klubrádióban járt, ahol Bolgár György műsorában mindenféle kijelentéseket tett Ukrajnáról, illetve az ukrajnai háborúról.

A hegyi ember

Amikor 2018 februárjában Márki-Zay Péter az addig bevehetetlennek hitt Hódmezővásárhelyen, az akkoriban igen befolyásos Lázár János városában az időközi polgármester-választáson magabiztosan legyőzte fideszes ellenfelét, reálisnak tűnt, hogy mindez megismételhető „nagyban” is a tavaszi országgyűlési választásokon.

„Pályáznék, csak nem tudom, kivel”

Miért meghatározó egy társadalom számára a migrációról szóló vita? Hogyan változott a meg Berlin multikulturális közege? Saját történetei megírásáról és megrendezéseiről beszélgettünk, budapesti, román és berlini színházi előadásokról, de filmtervei is szóba kerültek. Kivel lehet itt azokra pályázni?

Pusztítás földön, vízen, levegőben

A magyarországi üvegházhatású gázkibocsátás csaknem háromszorosa került a levegőbe az ukrajnai háború első másfél évében. Óriási mértékű a vízszennyeződés, állatfajok kerültek a kipusztulás szélére. Oroszország akár fél évszázadra való természeti kárt okozott 2023 közepéig-végéig.

Alkotmányos vágy

A magyar mezőgazdaság tizenkét éve felel meg az Alaptörvénybe foglalt GMO-mentességnek, takarmányozáshoz tavaly is importálni kellett genetikailag módosított szóját. A hagyományos szója vetésterülete húsz éve alig változik itthon, pedig a szakértő szerint lehetne versenyezni az ukrán gazdákkal.