Meccs, tünti, fesztivál

  • Mikecz Dániel
  • 2016. június 22.

Liberális szemmel – Republikon

Az idei nyáron közelről van módunk szemlélni, hogyan zajlik az, amit a társadalomkutatók kollektív cselekvésnek neveznek.

Az idei nyáron közelről van módunk több példán keresztül szemlélni, hogyan zajlik az, amit a társadalomkutatók kollektív cselekvésnek neveznek. Az utóbbi napokban, héten láttunk példát tüntetésre, rögtönzött fesztiválra és lelkes szurkolók spontán utcai ünneplésére is. Június 11-én zárták le a tiltakozási idényt a pedagógusok a rossz időjárás miatt már kötelező kelléknek tekinthető esernyőkkel, majd jöttek a magyar focisikerek után az örömittas utcai ünneplések. Mindeközben nem csak a fizetős és az egyes városokban, fővárosi kerületekben tartott ingyenes fesztiválok szezonja kezdődött meg, hanem hétfőn a Szabadság hídon az I Bike Budapest szervezet felhívására megtelt a lezárt híd piknikezőkkel is. Természetesen nem arról van szó, hogy bármelyik esemény tematikailag, tartalmilag vagy akár csak a szervezők, résztvevők személyét illetően kapcsolódna egymáshoz. Mindegyik esetben ugyanakkor a nyílt téri kollektív cselekvés legfontosabb kortárs típusairól, műfajairól van szó, amelyek néha össze is kapcsolódnak.

false

A kollektív cselekvés minden olyan tevékenységre vonatkozik, amelyet emberek közösen művelnek. A társadalmi mozgalmak kutatásának korai szakaszában a kollektív cselekvést többnyire a nem várt, spontán és irracionális tömegcselekvéssel azonosították, mint a pánik, a lázadás, a lincselés. Ez még az a hagyomány volt, ami a „tömegek lélektanát” irracionálisnak vélte (Le Bon) és tartózkodott az uniformizálódott „tömegembertől” (Ortega). Gyakran lehet hallani most is a kollektív cselekvést ebből a szempontból elítélő véleményeket. Az 1960-as évek végének tüntetései óta azonban az általános kutatói megközelítés szerint a kollektív cselekvésre nem tekintenek úgy, mint ami eredendően irracionális lenne. Természetesen vannak különbségek az olyan jelenségek között, mint a magyar győzelem után spontán kialakult ünneplő felvonulás Budapesten és a pedagógusok korábban, alaposan megszervezett tüntetése. A meccsre járók azonban tudják, hogy a szurkolás sem folyik koreográfia nélkül. Fontos szerep jut a vezérszurkolóknak, aki irányítják a skandálást, az éneklést. Ahogy látható volt a marseille-i mérkőzés után készített videóban, a magyar focidrukkerek vonulását is irányították megafonos rendezők, akárcsak egy tüntetés alatt.

A fesztivál, a szurkolás és a tüntetés azért is kapcsolódik össze, mert mindhárom esetben nyilvános térben folyik a kollektív cselekvés. A demonstrációk alatt ez magától értetődik, hiszen annak célja éppen az, hogy számot adjon arról, hányan hajlandóak kiállni egy ügy mellett. A szurkolás rendszerint a stadionokban folyik, azonban mérkőzés előtt és után nem véletlenül vonulnak, szórakoznak együtt a csapatok szurkolói, ők ugyanis így képesek átélni az összetartozás örömét és megmutatni másoknak is elköteleződésüket a csapatuk iránt. A fesztiválok azonban többnyire azért zártak, hiszen a szervezők profitot remélnek. Vannak azonban ingyenes rendezvények, másrészt az olyan spontán fesztiválok esetében, mint amilyen a Szabadság hídon tartott piknik is volt, fontos a részvétel, az odatartozás felmutatása, az élmény láthatóvá tétele.

false

A három műfaj között a hasonlóság okán vannak átmenetek is, ilyen a protesztivál, amikor karneválszerű, látványos elemek segítségével fejezik ki magukat a politikai tiltakozók. Az ilyen látványos tüntetéseknek gyakran éppen az a célja, hogy új értelmet adjanak a közterület használatának, hogy az ne csak a profit termelését segítse, hanem alkalmat adjon az egészséges, kreatív, közösségi tevékenységeknek is. A labdarúgó meccsek és a politikai tüntetések összefüggéseire talán nem kell külön felhívni a figyelmet. A szurkolók és a meccsek hangulata azonban nem csak a kifejezetten radikális jobboldali tüntetéseken jelenhetnek meg. A 2014-es netadós tüntetéseken is többször elhangzott a „Ki nem ugrál…” rigmus.

Egyre jellemzőbb a kollektív cselekvésre, hogy nem már létező csoportok keretein belül jelenik meg, hanem a részvevők egyénileg csatlakoznak egy-egy ügyhöz, és később sem alakul ki közöttük erős szolidaritás és kollektív identitás. Azonban akár tüntetésről, önfeledt szurkolásról vagy fesztiválélményről van szó, az összetartozás és az egymásra hangolódás érzése kellemessé teszi a kollektív cselekvésben való részvételt.

Neked ajánljuk