Az április 8-i választásokon a Fidesz ugyan harmadszor szerzett kétharmados országgyűlési többséget országosan, Budapestet azonban látványosan elvesztette. A fővárosi 18 egyéni választókerület kétharmadában győzött az ellenzék: az MSZP hét, a DK három, az LMP és az Együtt pedig egy-egy mandátumot szerzett. Ezzel az ellenzék demokratikus pártjai néggyel tudták növelni a megnyert egyéni választókerületek számát a fővárosban 2014-hez képest.
Ugyancsak sokatmondó, hogy a Fidesz által megnyert hat budapesti egyéni választókerületből ötben a demokratikus ellenzék pártjai kaptak több szavazatot, ha tehát az LMP (és helyenként a Momentum) ezekben is visszalépett volna, akkor a 18 fővárosi evk-ból 17-ben ellenzéki győzelem születhetett volna, de még Kocsis Máténak is rezeghetett volna a léc a budapesti 6-os választókerületben.
Ahhoz képest, hogy az ellenzék országosan szinte labdába sem rúgott, a fővárosban tarolt, és ez az eredmény aligha magyarázható pusztán a kampánnyal (a kormány migránsellenes plakátjai az elmúlt években Budapestet is ellepték, sőt, a legtöbb vidéki választóval ellentétben a budapestiek 2015 őszén valóban láthattak menekülteket) vagy a kormánypropagandától független média jobb hozzáférhetőségével.
A kormány Budapest-ellenes politikája a parlamenti választásokra beérett. A lelassuló és elmaradó fővárosi fejlesztések, a közszolgáltatások színvonalának mélyrepülése, a kormányzati presztízsberuházások és azok látványos túlárazása, a fővárosban keletkezett adók túlzott elvonása, valamint összességében a budapesti önkormányzatiság lábbal tiprása rég nem látott mélységű szakadékot húzott a főváros és a vidék közé.
A gyalázatos állapotú kórházakért, a kilométeres várólistákért, a kórházi fertőzésekért, az önkormányzatoktól elvett, majd az egyházaknak átjátszott elit gimnáziumokért, korábban megreformált, majd a Fidesz által módszeresen szétvert szakképzésért, az épphogy össze nem omló vasútállomásokért, a Dunába rohadó hidakért, a fapados metróért igen sovány vigasz az új Puskás-stadion, a Várkert Bazár és a Duna Arénának becézett betonkocka.
Hiába mondta a választások előtti napokban Tarlós István, hogy az elmúlt nyolc évben Budapest jobb hely lett, a budapestiek ezt nem így látják. Valószínűleg nem is véletlen, hogy a Fidesz kampányát verbálisan megtámogató, a budapestieket azonban meggyőzni képtelen Tarlós nem is állt fel vasárnap a színpadra a választási győzelmet ünneplő fideszes vezetők közé. Tarlós nem hozta a budapestiek szavazatait, és ezt a párt vezetői nyilván felírták neki.
A fővárost láthatóan nem értő, abban ellenséget látó Orbán Viktor azonban mégsem a főpolgármesteren, a kerületi fideszes vezetőkön vagy a választókerületüket elbukó jelölteken áll majd bosszút a kormánypárt számára lesújtó budapesti eredményekért, hanem a városon, az itt élőkön. Orbán 1998 és 2002 között egyszer már megmutatta, mit érdemel az a bűnös város, amely nem a Fideszre szavaz, teljesen valószínűtlen, hogy épp most hagyná annyiban a történteket.
Az a legkevesebb, hogy fel kell készülni az önkormányzati hatáskörök további csorbítására, a közbeszerzések eddiginél is nagyobb kontrolljára, a fejlesztési források további csökkentésére; azonban ennél is valószínűbb, hogy az újabb kétharmad birtokában a régi-új Fidesz-kormány az önkormányzati és a választási törvényt módosítva kiveszi a budapestiek kezéből az önkormányzati vezetők megválasztásának jogát.
A fővárosban még létező (és munkáját az országosnál jobban is végző) ellenzék pártjainak, valamint az ellenségnek kikiáltott és folyamatos nyomás alatt tartott civileknek az első sokk után magukhoz térve az egyik legfontosabb feladatuk a maradék budapesti önkormányzatiság szétverésének, a szabad Budapest felszámolásának megakadályozása lesz. Korlátozott eszközök birtokában nem lesz könnyű dolguk, de a legfontosabbat még mindig maguk mögött tudhatják: a budapestiek akaratát.
Liberális szemmel – A Republikon blogja a magyarnarancs.hu-n.
Liberális szemmel – Republikon
Számok. Politika. Elemzés. Feminizmus. Mozgalmak. Liberalizmus.
